Irodalmi Szemle, 1958

1958/1 - LÁTÓHATÁR - Gály Iván: A XX. század művészete

teni akaró revizionizmus és az ellenséges erők irányában megalkuvásra kész likvidátorság ellen, mégpedig nemcsak politikai téren, hanem olyan irodalmi áramlatok és jelenségek leküzdésére is, amelyek a politikai tér horizontját és légkörét kedvezőtlenül befolyásolhatják.

Az Íróban lehet kivételes fogékonyság az élet, az embervilág tüneményes sok- alakúsága és sokszínűsége iránt, de napjainkban e fogékonyság mellett elengedhetetlen követelmény a valóság olyan tükröztetése, amelyből kitűnik, hogy az író tisztában van a társadalmi tények összefüggéseivel és ezeknek az összefüggéseknek legfontosabb törvényszerűségével: hogy a dolgozók valóban humánus törekvésekkel új társadalmat építenek, hogy vissza nem vezet út és a visszafelé tekintgetés vagy kívánkozás — jelenjen meg akár irodalmi értékelés formájában

— nem lehet egyéb, mint fékezője, kártevője, akadálya a szocialista építésnek.

S. A.

A XX. század művészete

CJzilmgj^áftáj is faltnalkatás

A film, ez a legfiatalabb művészet ma már nagyhatalom. Nap-nap után tízmilliók látogatják a mozikat a világ minden táján és érzelmi, értelmi életüket akarva-akaratlanul befolyásolja mindaz, ami szemük előtt a vetítővásznon lejátszódik. Nem mindegy tehát, hogy milyen irányban fejlődik ez a művészet, milyen ma a világ kinematográfiájának helyzete.

Erről szólva elsősorban a hollywoodi filmgyártással kell legalább futólag foglalkoznunk mivel még közvetlenül a második világháború után is monopol-helyzetet töltött be. Akkoriban itt gyártották a legtöbb filmet, és Hollywood gyakorlatilag majdnem az egész amerikai filmipart jelentette. Tegyük hozzá, itt látott napvilágot a legtöbb filmselejt, a művészettől hétmérföldnyi távolságban levő kommercionális alkotások özöne is. Mi történt azóta? Idézem a New York Times 1958. április 7. számában Thomas M. Pryor tollából megjelent cikk néhány mondatát: „A tíz legnagyobb filmtársaság tiszta bevétele az 1946. évi 121 millió dollárról 1956-ban 32 millió dollárra zuhant. Az amerikai mozikban a heti átlagos látogatottság 1946-ban hozzávetőlegesen 90 millió néző volt, míg 1956-ban ez a szám majdnem a felére csökkent. 1946-ban 356 filmet állított elő Hollywood, 1956-ban már csak 272-őt.“ Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy Amerikában élet-halál harc folyik a film és a televízió között, másrészt pedig abban, hogy elsősorban Európa és a többi kontinens mozilátogatóinak egy része már megúnta a hollywoodi tucatárut s hasonló tendencia tapasztalható az amerikai lakosság egyes rétegeiben is. Ezt igazolja az is, hogy Hollywood háttérbe szorulásával párhuzamosan majdnem mindenütt felfigyeltető fellendülés volt tapasztalható az egyes nemzeti filmgyártások fejlődésében. Az amerikai filmemberek fűhöz-fához kapkodnak, csakhogy megfékezzék a bussinessüket fenyegető veszélyt. Ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években mind nagyobb mértékben