Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - GYÜRE LAJOS: Két vers
A PERC RIGÓJA A perc rigója elfiityiilte kottázhatatlan énekét, s szanszkrit szavak szótára nélkül még előbb, minthogy értenéd, rád fittyet hányt és tovatűnt. S most füttye dallamán tűnődve, vágyam a szárnyán felrepülne, de csak a számat formálja kedvre, dalát az ész már elfeledte. GYÜRE LAJOS BESZÉLGETÉS ANYÁMMAL Mint a csillagűző gyermek, aki messzi útra indul csalóka fény után — megáll útjában, ha látja: mint hull le vezérlő csillaga. A széllel indült hajó is amíg hajtó erőt érez: vitorlája dagad. De ha múlik a szél — semmivé lesz hatalma a vizek felett. Ügy állok én is és szólok magamhoz: „Hát te bús vándor, érzed-e, hogy e világon már senkinek sem hiányzol, bármerre is indülj? Anyám, aki e világot adtad, teremtetted nékem, csak egyedül te vagy az, ki virrasztva a szürke éjben sorsomra gondolsz. Tévedt életvitorlámmal ím, hozzád visszatérek most, és mint régen: tedd rám kezed, a gyógyítót, a balzsamost, hogy meggyógyuljak. Mert a délibábok múlnak, és mert minden ábránd kacér, mint vasúti sínpár, melynek vége — úgy látszik — pontba ér, pedig sohsem találkozik. Egyedül te vagy a biztos vár, hol már csalódás nem ér. Kezed megsimít, és szavad éltet, mint frissen sült kenyér, melyet te dagasztol. Anyám, aki e világot adtad, teremtetted nékem, óh, mondd: miképpen nyerhetem vissza a megtépett éltem bízó erejét?“ És te szólsz: „Amit akartál egyedül akartad. Merész vágyaidban feledted a rendet, s törvény az, hogy elvész, aki megtagadja népét. Nézd: a hullt mag hajtása is felnő a mezsgye-széleken, de satnya ága gondozás nélkül gyümölcsöt nem terem.- Ne légy vadhajtás te sem! Légy nemes fa, mély tápláló gyümölcsét bőséggel ontja. Légy lombos és erős, hogy ha néped vad vihar rontja, lehess majd menedék.“
