Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - MÁRTONVÖLGYI LÁSZLÓ: Forbáth Imre hatvan éve elé
1909-ben először írta le Marinetti a Figaro hasábjain azt a szót: futurizmus, de az új típusú vers csak 1919-ben vált magyar irodalmi divattá, sőt az akkori lírában követőt talált egyik válfaja, a dadaizmus is. Az új irány magával sodorta a fiatalokat és hatása alól Forbáth sem vonhatta ki magát. Költői pályája kezdetén így írt: Trapézen fut a szamaram A mogyorót feltöröm még fogaimmal De ki hajtja meg az idők nyáját homlokra tolt szívével? Nincs miért kétszer keresztet vetni Ma Sajtérlés időszaka Kutyák szava utcák szava S így Halfogók hurkatöltők A költő ikertestvérei vagytok. Milyen egyszerűen mély a konklúzió ebben a versben! A költő egy a dolgozók közül, helye ott van a dolgozók mellett, igazsága pedig egyedül a dolgozók Igazsága lehet. Am milyen túlfűtötten mesterkélt és dagályos a forma! Nonum primatur in annum — mondotta Horatius, azaz a költő kilenc év után hozza nyilvánosságra versét, akkor is csak akkor, ha érettnek találja. Forbáth második és harmadik verskötete között hét esztendő telt el, és ez a hét esztendő elég volt, hogy Forbáth keresse a szocialista költő útját és hivatását: Oh költők, ha nem tudtok reflektorok lenni És fároszok sós vizek fölött Lesztek-e mécsesek az ember kezében Vagy bulvárokon unott transzparens? Ha nem tudtok szuronyok lenni Legyetek reflexfény a szuronyok hegyén Farkasvér a szteppék homokján — A nagy szürkében koncentrált vörös A kötet címlapja is lecsendesedett az előző kötetekhez képest, nincs rajta kör vagy négyszög vagy más rosszul sikerült Theo von Doesburg utánzat, mintha ezzel is jelképezné a versek új színét és hangját. Maga a kötet mondanivalója azt bizonyítja, hogy a költő hosszú évek vívódása után elindult, ha még nem is érkezett el a szocialista realizmus felé. A versek tárgyát a kapitalista Csehszlovákia szomorú életéből merítette, különösen a szlovák és cseh proletárok nyomorult sorsából, akik közt a költő élt. A szlovák ember étele a burgonya volt, ezen át festi meg egyik legszebb versében (Egy tál krumpli) a proletár életét. Évszázadok fehéren izzó kínja sűrítette össze Benne mi a földgolyóbis vulkán méhében forrong
