Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - DÉNES GYÖRGY: Három vers
DÉNES GYÖRGY \ERSEI NEPI KOLTOK Az éjszakából kiláboltunk ketten-hárman. De még nem tudnánk meghalni bátran. Már szikrázik a szívünk s könyvekkel élünk. De még zavarosan zúg a vérünk. Jövőnk a világosság szivárványhídja, szívünket a hajnal hulláma borítja. Üstökünket gyakran veri a zápor, s embert gyúrunk a föld. sarából. MOST A REMÉNY IS SZÉP AJÁNDÉK Az ő életük jajtalan és dideregnek hangtalan, ég felé tárják águkat, siratgatják virágukat. TÉLI FÁK Porzik a hó, a táj fehér, felhők alól villog a tél s a fák csak állnak csendesen, bölcsen és engedelmesen. Egyszer majd télbe érkezünk és mi is ilyen fák leszünk, állunk borzongva, jajtalan, dérütötten, virágtalan. Hasztalan minden öreges szándék, nagy várakozás kora ez. Most a remény is szép ajándék, de mikor érünk közelebb hozzád ó, sóvár emberi szív, ó, igaz összetartozás!? Vajúdik, forrong a világ; én hiszek benned béke, béke, s új Bábelt épít szívemben a népek testvérisége. A vér bemocskolt mindnyájunkat s álltunk a Koponyák hegyén; lehajtunk hozzád, tiszta forrás, ó, ments meg minket, szent Remény! Csillagok szikráznak felettem, fényükből szövök álmot s viszem a sűrű éjszakában a felmosolygó lángot.
