Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
RÓZSIKA (mint a karmolásra kész macskakölyök): Mifelénk jónapottal szokás beállni a házba! ZSIGA: A szoknyád körül... mondom ... mit legyeskedik? RÓZSIKA: Adj’ isten, Szedlák úr! (Kötényével hirtelen megtörül egy széket és közelebb tolja Zsigához.) Tessék ... parancsoljon! ZSIGA: Ne izélj!. .. Mind a hét ördögöt ki kéne verni belőled ... (A széket félre tolja.) Hát jónapot!,. . Ódóddzon már a nyelved . . . Mit akar a Garas? (Ezt már enyhülten, kérőn mondja.)' RÓZSIKA (kötekedő hangja enyhül): Ha tudod, hogy itt járt, azt is tudnod kéne, kit keresett. ZSIGA (kicsit bambán): Apádat ? . .. De akkor mért csapta neked a szelet pont félórát ? RÓZSIKA: Számoltad? ZSIGA: Ne hergelj! (Int a kert felé.) Láttam is . .. a tornácunkról... Csak nem akartam szőrös képpel iderontani. RÓZSIKA: Kár. ZSIGA: Nem azért jöttem, hogy ugrass! (Közelebb jön.) Mondd inkább, tudják már, hogy te is ... ? RÓZSIKA: Nem tudják. Nem jó az ilyen nagy dologgal ajtóstul berontani. ZSIGA: Ha egyszer eldöntötted, mit halogatod ? ... Most két üres hely is akad a csoportban. Ilyen jó alkalmat kár elmulasztani. RÓZSIKA: Majd répaszedés után. ZSIGA: Mi ütött beléd?... Tavasszal úgy mondtad, várjunk aratásig. Aztán meg .. . várjunk szüretig ... Mi a fenének kell ennyit halogatni... Azt a fél hektár répát kiszedik ők maguk is. RÓZSIKA: Ne sürgesd, Zsiga .. . Tudom jól, hogy ott könnyebben élnék. ZSIGA: Ledolgozod a munkaidődet. Háromkor a magad ura vagy. RÓZSIKA: Ez mind igaz, Zsiga, de ... ZSIGA: Micsoda de? RÓZSIKA: A minap már a nyelvemen volt, hogy kimondjam ... én is elmegyek. Aztán .. . ahogy néztem anyát... olyan törődött, fáradt volt. Egyszerre nehéz lett a szívem ... ZSIGA (békétlenül): Minden öreg szüle fáradt... Magadra gondolj! RÓZSIKA: Férfiember ilyet nehezen ért meg . . . hogy nem lehet mindig azt tenni, amit a józan ész parancsol. ZSIGA: Ostobaság! A halogatás kész betegség ... Ha nincs merszed szólni, beszélek helyetted! RÓZSIKA: Ez az én dolgom . . . Ha mennék is, a három órás busszal mindig hazajönnék. Nem maradhat minden munka az öregek nyakán. ZSIGA: Elég lesz vasárnapra hazajönni, ahogy én csinálom .. . Azt is csak addig, amíg lakást kapunk. RÓZSIKA: Megállj, Zsiga! Nem mondtam ki mindenre az áment. GARAS (jön).
