Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
5. jelenet. Előbbiek és Garas. GARAS: Adj’ isten, Zsiga! Jó, hogy látlak! ZSIGA: Engem? ... Mi a szösz, én kellek neked? GARAS: Te is, meg Rózsika is . .. Legalább nem kell kétszer mondanom. Ma este az otthonban várunk benneteket. ZSIGA: Nem lehet, barátom .*.. Ma este fontos beszédem van Rózsikával... Igaz-e? (Fintort vágva Rózsikára néz, de a lány hallgat.) Igaz-e? RÓZSIKA: Azt a fontosat elhalaszthatjuk holnapra is ... Mi a csudát verbuvál minket az otthonba, Jani? GARAS: Szereted a sótlan kenyeret, Zsiga? ZSIGA: Nem én! GARAS. Hát az ízesítőt, a fűszert az életbe? ZSIGA: Nekem elég fűszernek a csók. GARAS: Muzsika . . . tánc nem kell ? ZSIGA: Pászol hozzá, mint nadrághoz a szíj. GARAS: És könyv meg játék?! ZSIGA: Miféle játék? ... Ki nem állom a futballt, mióta lerúgták a térdkalácsom. GARAS: Más játék is van... Összél elkezdjük a színjátszást. ZSIGA: Üj ember vagy itt a mi falunkban, Jani. . . Nem ismered az embereket. Kár a benzinért! Házasember már röstell maskarázni. Menyecskének, asz- szonynak ott a gyereke. Az elég színház. RÓZSIKA: És a férjeura! ŽSIGA: Két éve a tanító akart egy csoportot összeverbuválni. Beletörött a bicskája ... Idén még kevesebb a fiatal. A két kezemen megszámlálhatom őket. GARAS: Azt hiszitek, rendben van, hogy otthagyja a falut az is, akinek itt volna a helye?! ZSIGA: Ne agitálj!. . . Minden fiatalnak joga van ahhoz, hogy könnyebben ... kisebb gonddal éljen! GARAS: Emeld fel az öklöd! ZSIGA (megteszi önkéntelenül, mintegy parancsszóra, közben értelmetlenül Garasra bámul): Mi legyen vele? GARAS: Tedd az orrodhoz. Szagold meg! ZSIGA: Szappanszagú ... Az imént alaposan megmozsdóztam. GARAS: Mást nem érzel a bőrödön? ZSIGA: Hogyne! .. . Elszámolhatom sorra. Kátrány, korom, rozsda, füst. GARAS (a kezefejét szagolva): Az enyémnek meg olyan, mint a fiatal csikóé ... meg a földé. Kicsit érdes, nyers. ZSIGA: És savanyú, mint a trágyalé... Nekem elegem volt belőle. Rossz az agitáció, Jani. Az ember előre lép, nem visszafelé. Nekünk már a városban, a gyárban a helyünk... Hogy a te szád íze szerint mondjam: ott több értéket termelhetünk. Igen jól megvan a falu nélkülünk is. GARAS: Tagadom, Zsiga!... A városba az menjen, aki ott előbbre jut az eszével, a tudásával... És ne a könnyebb élet csábítson . .. mert akkor megrekedsz. ZSIGA: Nicsak, milyen tudós vagy! ... De hogy tudd: az ember ott boldogabb, ahol kevesebb gonddal él.
