Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - EGRI VIKTOR: Mikor a hárs virágzik (színjáték részlet)
RÓZSIKA: Ne találgassa, mama. Mari, de nem Kerekes ... Igazában nem is idevalósi. Négy éve, hogy elment a gyárba. HORVÄTHNÉ j( elhalványodik; a szívére tett kézzel a lócára ereszkedik): Jaj.Ür- jézusom, a Darus Mari. . . Tudtam, két rosszra mindig jön a harmadik . . . Dejszen az a Mari nem is lány ... Gyereke van. RÓZSIKA: Jobb elvenni asszonyt hét bűnnel hazulról, mint eggyel máshonnan. HORVÄTHNÉ: Ez nem tréfa, Rozi... Ha apád megtudja, kiveri a házból Imrét . . . Nincs is egy hiten velünk. Kálomista! RÓZSIKA: Sebaj!.Fontos, hogy Imre szereti. HORVÄTHNÉ: Honnan tudod? RÓZSIKA: Zsigától. . . Azóta szereti, hogy a Mari kislánya beesett a Dunába. Ha Imre nincs ott a közelben, belefúlt volna. Akár a sajátját, úgy szereti a gyereket is. HORVÄTHNÉ: Én édes Krisztusom!. . . Apátok nem beszél róla, de én tudom, nem békéit meg soha, hogy Imrét ott fogta a gyár. Hány éjszakát csak sóhajtozott, nem aludt egy szemhunyást miatta . .. Minek is van az embernek gyereke, ha olyan könnyen otthagyják! Csak azt panaszolta .. . Most aztán mi lesz, ha megtudja, hogy rossz asszonyt választ? RÓZSIKA (elkomolyodva): Nem rossz a Mari, édesanyám ... A csábítója, az Asztalos a rossz .. . Nagygazda legénynek könnyű volt elcsavarni egy szegény lány fejét. HORVÄTHNÉ: Ne védd! Ha szegény, egy okkal több, hogy vigyázzon magára . . . Ki tudhatja, hogy csak az Asztalossal szűrte össze a levet? Zabi gyereknek az egész világ az apja. RÓZSIKA: Ne ócsárolja, mama .. . Nem ismeri. HORVÄTHNÉ (szipog, könnyeit törli): Tudom, amit tudok. Asztalos tartásdíjat se fizet. Pedig maradt ott egy kis vagyon. Negyven hektárjuk volt... Jó zsíros, fekete földek ... Perelhette volna. RÓZSIKA: Nem olyan a Mari, hogy a bírósághoz fusson ... Felneveli a keresetéből. HORVÄTHNÉ: A fiaméból, te . .. Arra spekulál. .. Édes Krisztusom, micsoda szégyen! RÓZSIKA: Hagyja a sírást, mama! Ilyesmi manapság már nem szégyen. Más a világ folyása. HORVÄTHNÉ: Hogy volna más? . .. Tisztesség, becsület tegnap kellett, ma is kell. (Könnyeit kötényével szárítgatva indul a házba.) ZSIGA (jön az utca felöl). RÓZSIKA (az asztalra abroszt terít). HORVÄTHNÉ: Nem tudom, mit mond apátok. (El.) 4. jelenet. Rózsika és Zsiga. ZSIGA (gyári munkássá lett parasztlegény. Két ökle akár a vasbunkók. Az észjárása lassú; a berzenkedő, hamar lobbanó Rózsika mellett tmindjárt elgyá- vul, esetlenkedik. De most sebbel-lobbal jön, számonkérő indulattal. Alig teszi be Horváthné maga mögött a konyha ajtaját, rátör a lányra): Mit lábatlan- kodott itt az a Garas?
