Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - BÁBI TIBOR: Négy vers
HEREMAG Mintha árnyékától félne, lép, lépeget Benkő néne. „Top-top! Tyap-tyap!“ - fürge lábú nyomot ver az út porába. Lép, lépeget, el nem időz, csodálkozik a rokkant csősz, iimmög, bólint vén Vak Zsiga: ,,'Igy járni, ej, öreg hiba . . .! Sovány volt, mint a deszkalap, s elöl-hátül, ni megdagadt...!“ „Top-top! Tyap-tyap! — rokkant lába nyomot ver az út porába, s hogy eléri, tüsszent nagyot: „Benkő néne, csak én vagyok . ..!“ Talpa alatt, mintha égne, áll, motyog a fiira néne: „Nézzük csak a vén ördögöt, ülne otthon, mit lődörög .. .! ?“ Fölpislog a kendő alól: „Vénségére szoknyát szagol...!“ Csodálkozik vén Vak Zsiga: „Ejnye, ejnye, öreg hiba! Józan ember hogyan értse Benkő néne, talán mégse ... ?! Sovány volt, mint a deszkalap, s elöl-hátul, ni, megdagadt...!“ — „Hát nem mondtam!“ — sír a néne, tüskés ágat kap kezébe, üti kalap, vagy nem kalap, tüzeli őt, sej, nagy harag fut, fut aztán, s fürge lába nyomot ver az út porába ... Áll, tűnődik vén Vak Zsiga: „Ejnye, ejnye, öreg hiba ...! Mi ömlött a szoknya alól?“ Orrával a földig hajol:'- „Hadd lássam hát, ki itt a vak .. Szent Habakuk, hisz heremag. .!“
