Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - CSONTOS VILMOS: Ki sáfárkodni képtelen (vers) - TÖRÖK ELEMÉR: Viruljon ki újra (vers) - ÁSGUTHY ERZSÉBET: Aratás (vers)
CSONTOS VILMOS KI SÁFÁRKODNI KÉPTELEN Üstökön fogott az élet, S úgy érzed, erőd lankad, Nem leled a fedezéket, Mely megvéd, — mit hosszú évek Során a körmeiddel Kapartál önmagadnak. Keserű epével teli A szád, szíved, s a lelked. Lassan agyadba fészkeli Magát a gondolat: neki Már hiábavaló A te élet - szerelmed! Mintha zuhannál feneketlen Mélységbe, s mintha véred Szivárogna el, - minden cseppben Régi éned, — a verhetetlen — Apadna ki, — s ki rád tekint, már látja törpeséged! — Volt hite maradékával, Ki sáfárkodni képtelen: Meghasonlik az önmagával, És szembe kerülve a mával,- Ügy jár, mint te; kinek sorsa Szomorú és reménytelen'. TÖRÖK ELEMÉR VIRULJON KI Ü JR A Mint a mohoskérgü büszke tölgy Légy szilárd és ne verjen mindjárt Gyökeret benned a kétkedés, Ha olykor a gondod elgyötört. Röpítsed messze, álmodozva Az emberi szót, s megtört kedved Viruljon ki újra, mint a rét, ha tavaszi fény záporozza. ÄSGUTHY ERZSÉBET ARATÁS Üzen a nap: hogy tenni kell, mert élni kell és enni kell! Tüzel a fény: mert égni szép, mert érni szép és élni szép . .. Dalol a nyár: mert szent a föld, mert ád a föld és áld a föld. Üzen a nap tüzel a fény tüzel az éles kaszanyél Izzik a nyár izzik a vér- izzik a sok kérges tenyér Sikoly izzik s az égig ér: Legyen kenyér! Legyen kenyér!
