Irodalmi Szemle, 1958

1958/2 - DOBOS LÁSZLÓ: Elindultunk

Számunkra ez a néphez való hűség erkölcsi korparancs. Ha az élethez kötő szálakat meglazítja az intellektuális „emelkedett légköre“,

megszűnünk a csehszlovákiai valo'ság biztos talaj án^tľänu'lJ'ä fételosseg érzetünk öntetszélgéssé, írói pózzá, ágálássá, érvényesülési vággyá süly- lyed, megszűnünk szlovákiai magyar írók lenni. A nemzetiségi lét valósága szigorú mércével mér: itt az író társadalmi szerepe, értéke, maga- tqrtá^gj2oÍ£^é^~mís4nak erkcilfi^tiitéíéyel ^szdôdľfcT^Ätartídmôban~Tul- nyomóan^jntellektualis^Jellegű irodalom számürtkra egyet jelentene—a

s orv ad ass^l /Tŕ a s a i IjctrTTét Jogosu íTságä^~Káa z

.erteTmi s

égen Túviil a munkás és a paraszt is olvassa, magáénak fogadja. Ellenkező esetben csak egymásnak Írogató, bezárt körben mozgó palackirodalommá merevedünk.

Nemzetiségi irodalmunk ugyanazon funkciók betöltésére hivatott, mint a nemzeti irodalmak. De ezen túlmenően ki kell fejeznie nemzetiségi létünk alapvető társadalmi és történelmi vonásait, ez együttélés, a hazáratalálás és a hazafiság népélményét. Ez nyilván feladat -többletet jelent. Végső fokon pedig lényegesen kibővíti irodalmunk tematikai skáláját. A társadalmi fejlődés bonyolult folyamata sokszor nehéz helyzetek elé állít. A megoldandó művészi feladat nagysága azonban kárpótol minden fáradságért. Hisz nemzetiségi létünk művészi ábrázolása nagy történelmi tanulságok kifejezésére nyújt alkalmat. Hazánk népei együttélésének, egymásra találásának irodalmi szintű megfogalmazása nemzetiségi irodalmunk keretein túllépve a szocializmus eszméinek történelmi ^dokumentumává válhat.

Irodalmunk helyzete, lehetőségei és feladatai egyre tisztábban körvonalazódnak. Jövője a mi kezünkben van. Szaporázzuk a lépést.

Dobos László