Irodalmi Szemle, 1958
1958/2 - DOBOS LÁSZLÓ: Elindultunk
9 Elindultunk Elindultunk. írók, költők, kritikusok, irodalmunkat szerető és féltő egyszerű olvasók százai örömmel vették kezükbe az Irodalmi Szemle első számát. Az olvasónak meglepetést, az írónak ünnepet jelentett a lap megjelenése. Ünnepet — harangzúgás, ünnepi beszéd, virágdísz nélkül. Akarással, türelemmel érlelt gyümölcsöt: a harmadvirágzás irodalmi Vízválasztóját. A kezdés őszinte lelkesültségétől tüzet fogott a képzelet is: hirtelen fogamzott elgondolások, nagyot- és sokat akarás, merész tervek lobbantak magasra és szürkültek mindennappá. Az irodalmi lap első száma elindított valamit: ezután szélesebb mederben, megnövekedett lehetőségek között gondolkodhatik az íróember. Itt és ezzel kezdődik a kitörés önmagunkból, provinciális helyzetünkből. Tükröt1 önmagunkat megmutató tükröt is jelentett az Irodalmi Szemle indulása. Erőinket, képességeinket az eddiginél szigorúbb eszmei és művészi igényesség mérte. Az első számban ez is benne van: ennyi és ilyenek vagyunk, erre futja erőnkből. Az a kötetnyi írás, ami az olvasó elé került, reményekre jogosít, de szerénységre is kötelez. Fennhéjázó önelégültségre nincs okunk. Nem állhatunk meg önmagunk jólesően zsibongó önérzeténél. Nem fűtözhetünk hízelgő hiúságunk melegénél. A jelenlegi helyzet az élet, a valóság elmélyült ismeretét kívánja: tanulást, okulást, ember ismer etet, művészi tökéletesedést. A megjelenés napjaiban olyanok voltunk, mint régvárt ajándékot kapott gyermek. Izgatott lelkesedés forrósította a lelkünket. De már a kezdet hevületén józanítón átütött a szocializmus írói erkölcse: a felelősség. Nálunk az írás nem lehet csak 'szórakozás és kedvtelés dolga. Aki írói vagy költői ígéretként az irodalomba lép, felelősséget: a jiép életéért, a szocializmus építéséért vállalt felelősséget vesz magára. A szocializmus ejpítése nemcsak a muriJčaš. áTTiaraszt vagy a yolitikuZ ügasj- a'^nréi-iréIkisrMreíipe^ds^eheze(Jj^]r~Pv nehezedjen Qondfám]k~terhe. Nem átthatunk félre, nem állhatunk kívül. A csehszlovákiai mögytí? irodalomnak mint olyannak nincs évszázados hagyománya, nincsenek messzevilágító „halottai“, nem testáltak rá kimeríthetetlen szellemi kincseket. Ereje a nép ismeretében és szer etet ében van: ez a gyökér az elindító és megtartó alap. A néphez, az élethez való viszonyunk irodalmi értékünket és, magatartásunkat is megszabja, kifejezi. Filozófiai és esztétikai normák tudása és birtoklása még nem avat szlovákiai magyar íróvá. A mi életünkben társadalmi, történelmi valóságunk megismerésével és alkotó. kifejezésével kezdődik az író.
