Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - LÁTÓHATÁR - SA: Viták a szocialista realizmus és Lukács György körül
Érdekes mozzanata a Les Lettres Franchises avant-garde-ankétjának, hogy nagy teret szentel egy csehszlovákiai regénynek: Jan Otčenášek „Brych polgártársáénak. A szerkesztőség rövid bevezetőjében megjegyzi, hogy - szám- bavéve az előző „rózsaszínűre mázolás“ korszakát, amelyet a szocialista realizmus elvet, e mű esetében valóban avantgardista regénnyel állunk szemben, amely élesen elfordul közvetlen elődeitől, szakít velük. André Wurmser „A humanizmus avant-garde-ja“ címmel így kezdi ismertetését: „Otčenášek egyik legkiválóbb képviselője annak az — amint maga mondja — emberért küzdő humanizmusnak, amely századunk igazi avant-garde-ját ihleti.“ A regényt ismertetve elsősorban az író közvetlenségét, mondandójának igazságát, hitelességét emeli ki. A francia irodalmi lap több szovjet író és kritikus véleményét, cikkeit idézi, s kiemeli Bernstein megjegyzését, aki a csehszlovák irodalom „kiváló alkotásáról“ beszél, amely „tükrözi és termékenyen előbbre viszi az új irányzatokat“. A Les Lettres Frangaises — helyesen — nem szerkesztőségi összefoglalóval, csak néhány soros megjegyzéssel zárja le az ankétot, amelynek — mint általában minden hozzá hasonlónak — az a tanulsága, hogy az elmondottakból ki-ki azt fogadja el, ami nézetének megfelel, hisz minden következtetés csak részleges és csak egyeseket elégít ki. Számunkra figyelemreméltó és elgondolkoztató, hogy ez az ankét oly éles formában vetette fel ismét a szocialista realizmus avantgardista jellegét, s hogy ennek egyik példájául nagy teret szenteltek egy mai csehszlovákiai regénynek. Elgondolkoztató Názim Hikmet megjegyzése is, aki ezzel kapcsolatban mindenekelőtt a szektáns elzárkózottságtól óv. Megállapíthatjuk azonban, hogy a felszólalók többsége az „avantgarde“ jelleget nem az absztrakt törekvéseknek, hanem a lebecsmérelt és újra éledő realizmusnak tulajdonítja. Hadd fejezzük be mi is — a francia laphoz hasonló — ezt az ismertetést a régi spanyol drámák záró szavaival: „Bocsássák meg a szerző — vagyis a hozzászólók — tévedéseit!“ — óti — Viták a szocialista realizmus és Lukács György körül A Német Demokratikus Köztársaság írószövetsége szépirodalmi és kritikai folyóiratának, a „Neue Deutsche Literatúr“-nak ez évi márciusi számában a vitarovatban 41 tétel jelent meg a szocialista realizmus fogalmának, feladatának és problémáinak megvilágítására. E tételek a berlini Humboldt-egyetem német irodalomtörténeti intézetében folytatott vitákból szűrődtek le és mintegy bevezetőnek tekinthetők azokhoz a referátumokhoz és felszólalásokhoz, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság írószövetségének pártcsoportja által a szépirodalom problémáiról rendezett elméleti tanácskozáson Berlinben 1958. június 6 —8-ig elhangzottak. A Humboldt-egyetem irodalomelméleti ülésszakára Németország Szocialista Egységpártja adott ösztönzést és ezt az indítást az tette szükségessé, hogy — amint a regényíró Erwin Strittmatter írja — gátat kellett emelni az írasmüvészet
