Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - P. O. HVIEZDOSLAV: Ezso Vlkolinszky (részlet - fordította Monoszlóy M. Dezső)
MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL PAVEL ORSZÄGH-HVIEZDOSLAV Ezso Vlkolinszky (Részlet) Közben a zene odakint már az indulóba fújt, s hullámzott persze egyre a tömeg, mindenki kandin előrenyomult, menyasszonyt látni; mily ruhát visel, sír-e nagyon, a násznép kikből áll, hogy festnek együtt, ki kivel halad?, egyszóval mindazt, mi elleshető, s meleg sarkokban majd beszédanyag . .. S durrogtak újból már a pisztolyok, tetők remegtek, hullt a zúzmara, és a tömegből lelkes éljenek kísérték őket át az udvaron, egy násznagyné meg azt dúdolta épp: (— „Nézzél csak Zsófika a tornyunkra, lásd ott, kendőbe kötik hej, a te szabadságod ...") — s két kézzel osztva ételt, süteményt (amiért ugráltak, mint az őzikék a gyerekek) — mentek vígan tovább, a fény utánuk hancúrozva szállt. Benyóék előtt, két házzal odább járhattak még csak, s erre hirtelen véletlenül vagy szándékkal lehet, újból dördültek mind a pisztolyok, hangos éljenzés hangzott harsogón — „Jönnek!“ — kiáltva futották elő az udvarokban játszó gyerekek. S hogy Benyóékhoz ért a víg menet, kinyílt a háznak zsálus ablaka, Eszter nézett ki onnan szigorúan, akár a bosszú sötét angyala, s Ezsóra vetve mélytűzű szemét, harag szikráját szórta szét vadul — „Te szégyentelen" — hördült — „átkozott!“ (Ezso meg görnyedt a szidás alatt, majd felhangzott egy szívtépő sikoly,
