Zalamegyei Ujság, 1944. október-novemberr (27. évfolyam, 223-252. szám)
1944-10-15 / 234. szám
1944. október 14. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. ii o»« mm im 111 i—i Budapesti levél — Eger szegre Irta: Szentgyörgyi Ferenc Vagy négy esztendővel ezelőtt levelet írtam Egerszegre. Ez a levél imigyen szólt:' Szeretve tisztelt, Náci bátyám, nagyon kérlek, ne haragudj, hogy e néhány sor írá sommal megzavarom sírí nyugalmadat. Mert, hogy pihenésed nyugodt, álmaid szépek az egerszegi temető virágos hantjai alatt, ebben biztos vagyok. Egy sűrű homályba merült múlt közös emlékei jogosítanak fel arra, hogy azt mondjam: te, Náci bátyám, ha valami baj volna ott túl a sírí világon, te, már régen ráültél volna a Göncöl-szekerére és végigrobogva a Tejuton, visszajöttél volna hozzánk, akik még egyelőre életre vagyunk Ítélve. Igaz, hogy engem már nem találtál volna az egykori vendégkoszorúban, mert hát tudod, Náci bátyám, az a bizonyos forgószél, mely előbb utóbb felkavar minden családi fészket, engem is felkapott és messze sodort a szülői háztól, meg azoktól a részemre történelmi nevezetességű asztaloktól, amelyek mellett a ján- kahegyi borokat hajtogatva, úgy éjféltájban te letorokkal követeltük a magyar vezényszót és az önálló vámterületet. Én magam huszegyne hány esztendőmmel, te meg, Náci bátyám, ha jól emlékszem, mint nagyapa Korkülömség ide vagy oda, a zalai bokrok mellett mégis csak megértettük egymást Hát, Náci bátyám, éppen erről van szó. A szelidhajiásu zalai hegyek terméséről, mely először szőlőfürtök alakjában jelentkezik, aztán prés alá herül és bor lesz belőle jó zamatos zalai bor. Aki issza, ha kedve telik, kurjant tőle, ha pedig valami nagy szomorúság szó rítja a szívét, hát bele is sírhat a poharába. Elvégre a férfikönnynek is van annyi értéke, mint a szódavíznek. Mondom, Náci bátyám, arról van szó. A za’ai borról. Büszkék voltunk erre a nevezetességünkre. Múzeumunk nem volt, villany nekünk nem világított, az egyik elemi iskola £ppen ebben az időben készült Összedőlni, de Bort, jó bort, azt még a legutolsó csapszékben is kapott a megszomjazott vándorlegény. Noshát, Náci bátyám, itt a baj. Ezért írom ezt a levelemet és bolygatom vele sírí nyugalmadat. Itt vannak előttem a nyomtatott betűsorok, amelyek azt mondják, hogy Zala megyében — érted Náci bátyám, Zala megyében!? — a megyegyülés elé kerül egy indítvány, amely szerint, akiket a jövőben ittasnak találnak, fogházbüntetésre kell ítélni, ha pedig^ visszaeső bűnös és málnaszörp helyett bort iszik, akkor fényképet készítenek róla, a fény képet kifüggesztik a kocsmában azzal az alá írással, hogy ennek a részeges fráternek nem szabad bort adni. Na, Náci bátyám, mit szólsz ehhez az indítványhoz ? Hogy aki Zalában bort iszik s aki az elfogyasztott boroktól, amihez járulhat esetleg egy kis reménytelen szerelem is, földhöz vág néhány poharat vagy öklével üti a saját fejét, mondván: „Na, te piszok fráter, már megint berúgtál ?“ — mert ilyen alak is vau —, hogy akkor jön a fotográfus, lefényképezi — profilban vagy „en face“ —, a képét sokszorosítják és kifüggesztik az összes zalai kocsmák falára az „Aradi vértanúk“, vagy „Petőfi halála a segesvári csatatéren“ című olajnyomatok szomszédságában. Na, Náci bátyám, mit szólsz ehhez a remek ötlethez? Fényképs©r®zat a zalai kocsmákban! Mert a; aztán lesz! Elvégre mi csak ismerjük a zalai borokat és ismerjük a zalai legényeket. Inkább egy jól sikerült fénykép a korcsma falán, mint, hogy a Jánkahegyen, vagy Badacsonyban, Kisőrsön szőlő helyett cukorrépát termeljenek. Hát csak pihenj, aludj Náci bátyám nyu godtan Zalában — indítvány ide, rendelet oda — a borok kérül nem lesz semmi hiba. Jobban fogy majd ezután, mint eddig fogyott, iriár csak azért is, mert a zalai embereknek van szívük és jószívvel megáldottan fel akarják és fel is fogják lendíteni a gondokkal küszködő — fotográfus ipart. m Szólt pedig ez a levél drága felejthetetlen barátomhoz, Tanár Ignáchoz, a város egyik leg- kilürőbb tisztviselőjéhez, akivel u'oljára akkor találkoztam Egerszegen, amikor háború volt. Mint mod Én a harctérről látogattam haza, rövid szabadságra, Náci bátyám pedig még viruló egészségben intézte a város bonyolult ügyeit. Egy két pohár bor mellett — este — felidéztük az akkor még közeli múlt emlékeit. Sokat nevettünk, különösen Náci bátyám nevetett jóizü, hangos nevetéssel és. . . én mentem vissza a harctérre, Náci bátyám pedig léült az íróasztalához — folytatni a munkát. Azt ami azután történt — úgy tudom — Náci bátyám már nem érte meg. A trianoni Magyarországon akkor kezdődött az a korszak, amelyről Rákosi Jenőnek az volt a véleménye, hogy boldogok azok, akik meghaltak, de még boldogabbak, akik meg sem születtek. A négy évvel ezelőtt irt levélhez úgy érzem most néhány szóval, röviden meg kell írnom még Náci bátyámnak, hogy az egeiszegi temető felett is angolszász bombázó repülőgépek húznak el és a zalai legények nem a fotográfus ipart lendítik fel, hanem elszántan és önfeláidozóan fegyverrel a kezében védenek minden talpalatnyi földet a drága hazából, mert... De vájjon megírjam-e neked ezt, Náci bátyám ? Azt, hogy ismét háború van, lángban áll az egész világ, a Kárpátok szorosain betört a muszka, a román ismét elárult bennünket, a kormány fegyverbe szólította a nemzetet, hiszen létünkről, fennmaradásunkról van szó, arról, hogy lesz-e még egy második ezerév, a régi szép hazában. Nem, Náci bátyám, nem folytatom. Aludj tovább, álmod legyen nyugodt. Legfeljebb még csak annyit, hogy — ha netalán érdekelne — én ismét hatona vagyok és fanatikus hittel hiszek a végső győzelemben. A zalai .legények pedig vigyáznak arra, hogy a föld, amelyben örök pihenőre tértél, magyar is maradjon. Érdekes megfigyelések a halak táplálkozásáról Német kísérletek bebizonyították, hogy halastavak állományának természetes tápláléka aránylag keveset tesz ki, mert annak elfogyasztását a halak nem győzik. Csupán egy esetben vezettek a megfigyelések csodálatos eredményhez. Megállapították ugyanis, hogy egy ponty 24 órán belül 400 vizibolhát fogyasztott. Ha ezt a mennyiséget a kísérleti halastóban levő halak számával megszorozzuk, úgy kiderül, hogy e tóban átlag 450 mázsa vizibolha lelhető, A vizsgálatok azonban igazolták, hogy a tóban ennek tízszerese fordul e!ő, vagyis a haiak nem fogyasztják el kizárólag csak a rendelkezésükre álló természetes táplálékot, hanem a tófenekén fellelhető táplálékok, valamint a víz szinén úszkáló egyéb táplálékok is fogyasztásra kerülnek. (MNK) Mi volt a jégkorszaknak . okozója Bebizonyosodott, hogy a 800.000 év előtti jégkorszak okai azok a kozmikus porfelhők voltak melyek a földre érkező napfény erejét teljesen elvették. Ilyen porszemcsék ma is fellelhetők például a Tejutban is. Átmérőjük leg feljebb 1/1.000 milliméter, összetömörülve azonban jelentős tömeg. Ha a nap bolygóival egy ilyen porfelhőbe kerül, érdekes dolgok történ nek. A porszemcsékre ugyanis nemcsak a nehézkedés törvénye, de a sugárzás is hat, vagyis a sugarak is elhárító ,erővel bírnak. Ha ezek a szemcsék a nap sugaraiba kerüjnek, elgázo* sódnak, de még így is fénycsökkentő hatással bírnak. A nap sugarainak elgyengülése tehát j teljesen a felhők vastagságától, kiterjedésétől \ függ. ' (MNK) I Feljegyeztük, . .. hogy az utóbbi ielőfont rendkívül sok jói öltözött vékony pénzűikét Intünk az utcán, holott ma ruhaneműt szinte teljesen lehetetten vásárolni. Persze, szegény emberek között nemcsak a szó valódi értelmében vett szegény embereket értünk, hanem általában kisjövcde'mű embereket. Sőt megfigyeltük, hogy olyan szegény emberek gyermekei, akik sohasem voltak olyan helyzetben, hogy több rend ruhát vegyenek gyermeke iksuek, szintén igen jól öltöznek. V ruhák anyaga maga is olyan finom, hogy az emberben önkény telenül is felötlik a gondolat, h-ogy vájjon lionnan sik rült i yent szerezni? \ a inak. akiknek eddig vasárnap sem igen jutótI arra költség, hogy harisnyában járjanak, sokan azok ma hétköznap is. otthon is.. 1 Ije-ci jó harisnyákat viselnek. Vz egyik gyerektelen család pedig azzal ígért ruhát egv többgyermekes, szegény falusi családnak, hogy a testvériék úgyis most alaposan beruházkodtak és így a gyermekek eddigi ruháiból juttatnak majd'. Láttunk a nyár > égén olyan szegény gyermekeket, akik eddig még a hideg őszökön is mezítláb voltak kénytelenek járkálni a cipő- hiányuk miatt, akik most viszont kitűnő, bőrtalpú cipőkben sza adgá nak az utcán- Általában örömmel látjuk, hogy az utcákról igen sok rongy eltűnt, ami örvendetes leseménv lenne, ha nem venné észre az ember önkény telenül is. hogy valamiképpen a finom anyag idegen egy kicsit a viselőjétől. Pár nappal ezelőtt hallói (unk (olyant is, hogy a varrónők sok finom inget alakítanak át és az átalakításra kerülő fehérneműkből nemrégen valami mo- nogrammfclét fejtettek ki. Sőt hallottunk légy édes esetet is. Egv hölgyről van szó, aki a múlt évben még irtózva mondotta ismerőseinek, hogy nem bírja a szövet- ruhát semmilyen formában és történetesen (az egyik legutóbbi eseménynél ugyanazt a hölgyei olyan szép szövetkoszíümben láttuk grassz óin i. Mindez valami szörnyű gyanút ébreszt bennünk és nagyon félünk, hogy ez a nagy felruházkodási folyamat: nem egészen egyenes és fegá is úton folyt le. Nem kívánunk ugyan senkit se gyanúsítani, de ami gyanús, az gyanús és iaz az érzésünk, hogy valami nincsen egészen rendben a keresztény le iki: sir. er etek körül vagy talán sokan kimaradtak abból a bizonyos listából és ez adott bátorságot a ruhák napfényrefcerülésére. •. • hogy a legutóbbi bombatámadás színhelyén a tetőzetek javító-ához ódakor dottesere pékből 5000 darab eltűnt. A városi mérnöki hivatal a helyszínen hamarosan megái lapította a cserepek helyét és a mentési munkálatokban résztvevők visszahordták a magánterületről közterületre. Itt jegyezzük még, hogy a múltkori felhívásiunknak' nem sok foganat a van, mert a romeltakarít ók eltűnt szerszámai a mai napig sem kerültek elő. (Mindenesetre igén furcsa dolgok ezek- (Nemdebar ? •.. ... hogy az ország egyes mozgókép- színházaiban előadják Fendr'k Ferencnek a Nászinduló című zalaeg rezegi tár- gyú filmjét, amelynek érdekessége az is, hogy ebben látjuk először vásznon Hegedűs Klárit. •.. hogy Gráf Ernő miksavári igazgatótanító, a Zalamegyei l jság munkatársa. »Karddal és tollal« című Zrínvi-életrajz regényével megnyerte a honvédé mi minisztérium által hirdetett kisregény-pályázat második díját, 1100 pengőt. Gráf Ernő egyébként most egv bábjáték-könyvön dolgozik a Nemzet nevelő Társaság részére, örömmel könyveljük e! a sikert és reméljük, hogy újabb siker követi azt.
