Zalamegyei Ujság, 1944. október-novemberr (27. évfolyam, 223-252. szám)
1944-10-15 / 234. szám
i. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. október 14. Csordás János: Uj naplöjegyzetek (Utazás helyett) Néhány hónapja még- vidékien laktam. Naponta negyven kilométert utaztam a szerkesztőségig és vissza. Mindennap új és más embereket láttam. Ez alatt az idő alatt, a mindennapi utazások alkalmával összesen talán két emberrel sem kötöttem ismeretséget. Mégis legalább 10 ezer új arcot láttam, ismertem, amely mindenik más volt, mindenük' külön sors, külön világ. Mindeniknek volt jellegzetessége, a szemek állása, bajusz, ápoltság és elhanyagoltság, jólét és nyomor tükröződtek vissza. Mindenik külön világ, amely azonban mégiscsak Magyarország egy'-egy darabja volt. A szemek állásából, beszélgetésekből, mozdulatokból, elejtett szavakból, véleményekből raktam össze magamban közel tízezer embert- Amikor aztán megszűnt a mindennapos utazás, a képzeletemben találkoztam ezekkel az emberekkel, in ind enikhez költöttem egy-egy külön j sorsot, szavak és mozdulatok mozaikjából rak- j tani őket össze s azóta is úton vannak, — j az én képzeletemben. Néha hiányzik, hogy nem utazhatom, s ( ilyenkor a tízezer arcból előszedek egy-egyj napra százat, sorraveszem őket, vélem hallani a hangjukat, örömeiket és panaszaikat. A falu, a város, ahonnan valók, egyiket-másikál talán sohasem láttam, mégis, ezekből az emberekből ismerem őket. Minden ember magával viszi, a környezetét, bárhova távozzon is. Talán még a másvilágon sem szabadulhat tőle. Csupán eíért nem szeretnék ebben a városban meghalni .. . József Attilát proletár-költőnek tartják, a nagyváros perifériáiról, az újpesti gyárakról, gépekről, dinamókról énekelt és szocialista volt. Éhezett, csavargóit, gúnyolt másokat és önmagát. Akárcsak egy lángeszű utca-gyerek. A politikai baloldal, ahol legutóbb is »házi-költőjüknek« tartották, hagyta, hogy Balatonszárszón a vonat elé vesse magát. Talán azért, hogy mielőbb megkoszorúzhassák -— a sírját... Azt hiszem, József Attila mindennél és mindenkinél jobban kifejezi a kort, amelyben élünk: Inkább koszorút veszünk a magyar tehetségnek, mint kenyeret adjunk neki... Kosztolányit nyolc esztendeje, hogy gége- baja ledöntötte. Azóta 8—10 könyve jelent meg, halála után. Akik nem voltunk ott a temetésén, egy »biztos forrásból« való hírre (minden órában ilyent hallunk manapság) hajlandók lennénk elhinni, hogy nem halt meg,< hanem álnéven él tovább budai villájában, esetleg maszkot tett föl, hogy a szobalánya se ismerje többé. S így dolgozik tovább. Az utóbbi években egymásután megjelent posthümus-könyvei mind a meglepetés erejével hatottak. Úgy gondolom, sokunknak érdemes lenne halált színlelni, eltemettetni egy üre3 koporsót, fej fát íaragtatni a nevünkkel s aztán -— nyugodtan megírni véleményünket a világról. Nem cenzúráznának bennünket, nem szisz- szennének föl az emberek »neveletlen merészségünkön«, s nem kellene írásaink1 miatt bírósági tárgyalásokra járni. A halottaknak mindent meg szabad írni. Még az igazat is . .. Lehet, hogy egy-két tudósunk már azon fáradozik titkos laboratóriumában, hogy az írók haha szülessenek. Irigykedve gondolok az utódokra... barAth FERENC: A KUTYA FELLÁZAD Hirdessen a ZÄLÄMEGYEI ÚJSÁG- ed srvors és fcdztn« 1 A Duna partján állok. Leülni már nem lehet, mert megrokkant az ócska pad és az a néhány levél, amely átvészelte a Myarat, rá- hüllt a padra — ott rothad a levél és majd talán csak valami dús tavaszi zápor mossa le onnan. A Dunán aknakeresők cirkálnak, néha tülköl egy egy gyár, egy hajó kürtje harsan és nézegetem, milyen olcsó játékot űznek a ku tyával. .. A pesti parton, közvetlenül a Margit-híd mellett jókedvű társaság játszadozik. Egy kis lécet dobnak a vízbe. A kutya jól tudja, mi a kötelessége. Előbb körülnéz, hogy nem szégyenük e magukat az emberek, aztán beleug rik a vízbe, csaholva rázza meg magát és szélesen permetezik róla a hideg víz. A társaság röhög. A kutya lábuk elé rakja a lécet és mo sölyogni szeretne őrömében. „Látjátok, emberek, megteszem a kötelességemet és engedelmeskedem. Ha nektek tetszik ez a játék, legyen kedvetekre, nem lázadezom, beleugrom a vízbe és kihozom a lécet.. Egy pillanatra, amikor már negyedszer ugrott a víz hömpölygő áradatába, éleset vak- kantott. Mintha azt mondta volna, hogy: „Nem !“ A társaság gonosz pillantásokat vetett a kutyára és haditanácsot ült. Elhatározta, hogy a kutyának bele kell ugrania a vízbe. Szegény kis kuíya, ott a nagy víz partján . . . Nézelődött, irgalmat esdekelt tekintetével és elakarí oldalogni. Bámulta az embereket: né zett jobbra és balra. A járókelők szánakozva tekintettek rá és nem szóltak semmit. Egy jól vasaiinadráges úriember hűvösen vizsgálta a kutyát és reléje súgta: „Maradj itt!“ A kutya értette a szavakat, a? úriemberhez dörzsőlődött, mire a társaság megsuhintotta a korbácsot. Mert a társaságnak korbácsa is volt. Az úriember odébb állt és a kutya a vízbe ugrott. Kihozta a lécet. Aztán jött egy képettabb ember — munkás lehetett valamelyik gyárban — és a kutya hozzásietett. A szegény ember kétfa'at k«nye rét dobott a kutyának és a bőrigázott állat hálásan csámcsogta a száraz kenyeret Az egyik falatot a társaság elvette előle és beledobta a vízbe A kutya kc-gó gyomorral utána ugrott. A kenyér elmerüli és a kutya megvicsorította ijesztőin fehér fogait. Fáradtan úszott a partra és lefeküdt. Úgy láttam, sírt. Ekkor került elő újra a korbács. Rácsaptak a kutyára és a léc széles ívben repült a vízbe. A kutya óvatosan, lassan lépdelt le a lépcsőn. Már ne«i volt senki sem körülötte. Az úriember autóba szállt és tovább robogott, a szegéaycuibcr a boltokba sietett. Kenyeret vett. A víz bsrzongva rezzent szét, hullámokat vetett, amikor a kutya beledugta első két lábát. Haragudott a víz és szeretett volna talán ösz- szefagyni, jéggé dermedni; a kutya csak úszott- úszott, szembe az árral. Fáradt volt és éhes. Hatodszor csinálta. Körülszaglászott, de a part olyan néptelen és üres volt. Négy ember állt a víz partján, négy kutyahajszoló és én, aki az egész játékot néztem. Füttyentettem. A kutya értette a barátság hívó szavát. Rámnézett. Kiáltani akartam, hogy ne hozza ki a lécet. De nem tudtam, megért e engem a kutya ezen a szomorú, fáradt őszi délutánon. Aztán újra füttyentettem és a kutya csapkodta a vizet, kihozta a lécet és elém tette. A társaság megsértődött és hozzám lépett: — Milyen jogcímen füttyent a mi kutyánknak? — kérdezte szemrehányó és fele lősségre vonó hangsúllyal. — Azon a jogcímen — feleltem —, hogy ez a kutya nem lehet a maguk játékszere. Rám néztek és rám akarták uszítani a kutyát. Most láttam csak, hogy milyen nemes, szépen megtermett állat volt, fajáilat, némi kis beütéssel. Melléje térdeltem és könyörgőre fogtam a dolgot. Megsimogattam, odaadtam neki a májashurkát, amit az aktatáskámban vittem, hátha az úton csíp el valami hosszantartó riadó. A kutya ,elkapta és egy bokor mögé telepedett. Önfeledten lakomázotl. A társaság egyik tagja kiáltotta a kutya nevét: „Árpád!“ Szép neve van a kutyának — gondoltam •-, becsületes a neve. A léc újra repült, de a kutya a parton maradt. A vízben láttam egy dögöt, kosarat, szalmahulladékot. Piszkos volt a víz és hideg. A társaság uszította, de a kutya halk némaságba meredt. Nem mozdult, csak állt. Megkorbácsolták. A kutya nem ugatott és nem szólt egyetlen szót sem. Az egyik férfi meg rúgta. Láttam, hogy lángokat szórt a kutya szeme és megvillantak éles fogai A társaság sikoltott, de már késő volt A magányos kutya nekirontott a társaságnak és az egyik emberről letépte a kabátot. Boldog voltam és mosolyogni kezdtem. A kutya fellázadt, én peú?g belerúgtam a lécet a vízbe. A társaság ott maradt és hallgatagon nézett. Aztán magammal vittem a kutyát. Hajlékot adtam nek’ . . Színház (M £*>%É helyiség) Ipazfg&iós fCároffí Jánosi Pénteken este folytatta a helybeli társul a* Fendrik Ferencnek legutóbbi darabját, a Két boldog hét-et. Mint megírtuk, csütörtökön este a darab felénél félbeszakadt s így az igazgatóság pénteken folytatta. A darab arról szól, bogy egy fiatal, érettségizett lány a 1 ranket ten véletlenül értesül arról, hogy édesapja házasság törést követ el az irodakisasszony árai. Ezt bevallja édesanyjának és elhatározza, hogy a megtakarított pénzéből elviszi édesanyját kicsit felejteni és iekiíeg meggyógyulni Olaszországba. Itt a lányka egy orvostanárba, aa édesanya pedig egy neves íróba szeret bele s elhatározza, hogy új életet kezd, elmegy aa íróval. A kislány kétségbeesve hazamegy s* mindent bevall az apjának. A következő percekben azonban az édesanya is megérkezik é» bevallja, hogy minden méltatlanság ellenére sem tud családja nélkül éhú. A darab írója jól ismeri a színpadot, ügyesen él annak adottságaival, a párbeszédek gördülékenyek, bár nem akar irodalmi falakat döngetni, csak szórakoztatni. Ezt el is éri, báláz első rész kicsit, mintha döcögne: a közönség szívesen fogadja a darabot, tehát megva* a siker is. A rendezés igen gördülékeny. Különösen a második felvonás igen érdekes, ahol a helybeli adottságoknak megfelelően min dánt elkövet a társulat a siker érdekében. A szereplők közül magasan ki kell emelnünk Károlyi Jutkát és Mojzea Máriát, tulajdonképpen a kettőjük kapcsolata vonul végig a darabon s így a lelki válságokkal fűszerezett darabban elég alkalma nyílik mindkettőnek, hogy megmutassa tehetségét. Mindkettő kitűnően alakította szerepét, Jutka a kis csitri lányét, Mojzes pedig a feleseget. Fábián Janó* a tőle megszokott rutinnal látta el az apa szerepét- Dományi Olga jó irodakisasszony, bár én másképpen fogtam fel a szerepét, inkább a sunyi, kétszínű irodakisasszony fői - májában- Ez azonban felfogás dolga. Károbi nagyszerű volt az írói szerepében. Varga pedig a főorvoséban. Kékesi, Kiss, Regényi nagyszerűen hozta színre a három magyar pincért. Erőss jó színésznő volt. Sok kellemes percet adott a Kállai házaspár. Sajnos, a darab végét ismét levágta a riadó. Bár korán befejezhették volna a «larabot, ha néhány éretlen tacskó, vagy hisztérikus személyiség ok nélkül többször leih* nem szakítja a riadó bekiáltásával. Körülbelül két percnyi játék maradt le a darabból. ( Az előadások minden este fél t> órakor kezdődnek, vasárnap a délutáni előadás fél 3 órakor kezdődik. Színházi műsor: Vasárnap délután és este: VÉN DIÓFA Hétfőn (minden kedvezni éi ív érvény leln) a bombakárosultak javára ZSÜZSÓ
