Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-15 / 158. szám
IJM-4. július 15. &ALAMKYKI UJSÁC töomag aszaltszilvával járult a lakodalmi ebedhez. Ez volt aztán miademtok a teteje, ez csiklandozta mindegyikünk ínyét és ebből is lett a baj. Közben, hogy a Nap a horizont felé csúszott, mi »férfiak« hozzáláttunk a kiskapu feldíszítéséhez, Lajos meg azt a nagy fekete szoknyát próbálgatta a nyakaköré kötni, amit otthonról lógatott meg erre az ünnepélyes alkalomra. persze csak úgy a kabát alatt, hogy senki tanú ne legyen. Amikor ezzel is elkészültünk, feltűztük a bokrétákat a kabátunkra, az »asszonynépek« iueg elsőáldozó ruhájába bújtatták a menyasszonyt. Aztán megindult a menet, amelyet a verandáról áldott emlékű édesapám, édesayám és elhalt nagybácsim* is végignézett, törölgették ig szemüket, mint az örömszülőkhöz illik, meg sóhajtottak is. Lajos meg nagyon komolyan elmondotta a mondandókat, jobbanmondva, amit minisztrálás közben ellesett a templom- fenn. Mire visszaértünk a lakodalmas szobába, elkészült a terítés is. _ A tálalás azonban szomorú csalódást hozott rám, áld mindig útáltam a tejes dolgokat, mivel róspereceimet apróra törve az aludttejben láttam viszont. Éktelen haragra gerjedtem és valami bajsejtelem vett rajtam erőt, amikor félre taszítottam dühösen a tányért és felugrottam: — Hol van a szilvám? Bözsi, a szakácsnő és a többiek, akik a terítésnél segédkeztek, csak a vállukat vono- jgatták és lesütött szemmel álltak, mint a csíny - tevésen csípett gyerek. — Hol van a szilvám? — ismételtem most már hal jósló hangon, s közben már a köny- myektől fuldokoltam. Nem kellett nagy láng- égznek lennem, hogy' kitalálhassam a történteket, azaz, hogy az előkészületeknél annyira aregízlett az aszaltszilva a segítőknek, hogy megették egy' szemig. Ez aztán már sok volt: a perécémét aludttejbe rakták, a szilvámat pedig megették. — LopÓ9 disznók, szemtelen gazemberek, takarodjatok Id a házamból! — lendült kezem az ajtóra. Aztán kiszaladtam és egy seprőt ragadtam a kezembe. Persze, a násznép sem vette tréfára a dolgot, hanem pillanatok alatt úgy otthagyta a terített asztalt, hogy köszönni is elfelejtett. — Piszok lopósak! — búcsúztattam el őket zokogva és tehetetlen dühömben levágtam magam a veranda kövére, ahol édesapám számolás nélkül két pofont adott azzal az indokolással, hogy legyen miért sírnom... Huszonöt éve volt. De régen. Istenem, hányszor ettem már azóta perecet és hányszor jutott eszembe a sósperec, meg az aszalt- szilva. És főleg hányszor nem úgy ellettem meg mindent, ahogy én szerettem volna. Sósperec, Sósperec! Bözsi, Klári, Pista, Jóska, Lajos, vájjon hol vagytok? Ki nyergeli most meg a vén eperfákat, ki csússza a partokat? A ház is már ismeretlen, új külsőt kapott és sokkal rozogább lett. De azért mégis túgy szeretek felé járni. Valami édes melegedig van a szívem körül ilyenkor és úgy érzem, mintha néha mégis csak ott leírnék a Sédparton és lesném a szennyesre duzzadt eret, lamely rohan lefelé, mint az ember -'élete, amelyet senki sem tud visszatartóztatni... Szákáí FerencKaszap kilenced, Kaszap Újság és Légó. ima kapható BARÁTH FERENC: Bombák szántják a temetőket . . . a ZRÍNYI Könyvkereskedésben Budapest, július 14»Hoi sírjaink thmiboralnak, Unokáink Icboiminjak. És áMÚ imádság mellett Mondják szent neveinket.« Ezt énekelte a költő, majdnem száz évvel ezelőtt. Unokáink leborulnak... Igen, leborulnak az unokák őseik feldúlt sírjára, ka- mo&szát járnak a felszántott temetőben, ahova barbár bombák mennydörgése tolakodott be az ünnepélyes és szent csendbe, a költők, a bölcsek, a. tudósok, a nagy államvezetők, az anyák, az apák és testvérek örök pihenőjébe. Unokáink leborubiak ... Leborulnak a porig alázott és derékbatört büszke ciprusok sötét lombja mellett, amely haragosan élénk színével ráhajol egy száműzött koponyára, egy kiforgatott lábszár csontra, egy korhadó koporsó- roncsra. Unokáink leborulnak... TérdreboruInak és imádkoznak, átkot szórnak és csendesen, imádságosan zsolozsmáznak. Á bomba már megunta a gyárak büszke és diadalmas kéményét, amelyből a munka hömpölygő áldozati füstje szállott fel az égbe, forrón, és egyenesen, mint Ábel áldozatának füstje. Az ellenség bombájának porfellege, a robbanás irtó- zatának kormos sötétsége pedig úgy kúszott és kóválygott a talaj fölött, mint Káin gonosz áldozata. A bomba megunta a munkák dübörgő csarnokait, a gyermekkacajtól hangos és az tanyák lágy mosolyával színezett családi házakat. Megunta a parányi kertes házikókat, a polgári hajlékokat, ahol dúsan kaszálhatott a halál. Az élők vádja kiált; de nem a napos, az istenes, a fényes fellegek felé, nem a mennyország felé, hanem az eget kísértő pokol felé, ahonnan bombák gyilkos zápora hullik. Áz élők tiltakoznak a meggyalázott holtak nevében. # I Mert az ellenség most a temetőket bombázza . .. A temetőkben élők és holtak voltak a célpontok. A környék nagy zsibvásáréból a temetőbe menekültek az emberek. A barbárok, akikről a római történetírók olyan büszke fölénnyel mondják elítélő véleményeiket, tisztelték a temidomok és temetők »mentsvár- jogait«. A barbár világban a templom védhelv volt, asylum. Mennyivel inkább gondolhatták volna a ma emberei, hogy a temető védelmet nyújt. De nem! Ahol Petőfi szülei pihennek, ahol Arany Jánost helyezték örök nyugalomra, ahol Munkácsy Mihály alussza álmát, ahol Kossuth háborgó lelke talált békét, ahol elnémultak Ady harsogó átkai, ahol utolsó jóságos mosolvával hanvatlott sírba Jókai Mór, ahol Blaha Lujza Halos szívéből tovaillantak a dallamok, ott, a lélek halhatatlanságának mezőjén lelketlen bombák szántottak, lelketlen halál aratott. A kornyéken kicsi házak', az udvaron száradó ruhák, ünnep következett volna. A fehér- blúzokra, ingekre kormot és port permetezett a robbanás. A Vidék, amelyet olyan nagy szeretettel bombáztak, már hozzáedződött a- földi pokolhoz. Uj légiszenzációk már nincsenek számára. Aki egvszer az óvóhelyen megkóstolta a robbanásokozta porfelhő tüdőgyilkos ízeit, akinek egyszer a homlokára szállt a légnyomás sűrű deliriuma, aki az óvóhelyről kidugva fejét, üszköt, lángot és romokat látott, az már tudja, mi a légitámadás. De vájjon bele lehet-e, bele tu dunk-e törődni a rombolás, az embermészárlás iszonyú szadizmusába? Amint nézem a földönfutóvá lett emberek szétbombázott otthonait, amelyeknek zsi- gereit kifordította a bomba, a légnyomás, a szemekből olvasom a hangos és dacos választ: nem: Temetők, templomok, egyszerű otthonok. Sohasem felejtem el a képeket, amelyek beleivódtak emlékezetem legmélyebb rétegeibe. Égj' szanatórium ápolóját a légnyomás a levegőbe röpítette és a kalimpálva zuhanó test úgy esett egy- nagy' fa V-alakú ágainak szorító jába, hogy nyakánál fogva fennakadt. Ott lógott reggelig. Vagy egy oldal kocsis motor- kerékpár utasa jut eszembe. A vezetőt Id- taszítotifca a légnyomás a nyeregből. A ]>ótkocsi utasa, mintha élt volna, megbékélve, kisimult iarccal ült a helyén. Szíve táján vékonyan * szivárgott a vér. A szíve repeszt kapott Egy ] kislány az óvóhelyre sietett, a bomba szi- ■ lánkja lekaszálta a fejét. A fej legurult az j az óvóhelyre, a hordágyon lévő beteg anya, | akit már korábban levittek, megismerte a | szőke hajat, a kék szalagot és szörnyethalt. Egy férfi földreborulva feküdt egy mel- ! lékutcaban. Mi tagadás benne: részeg volt- A hatósági emberek beemelték a koporsóba, azt hitték, hogy- halott. A férfi, aki a légitámadásról semmit sem tudott, felült a koporsóban. Körülnézett és iö kihoz vágta zsíros kalapját. A hatósági emberek kővé dermedten álltak meg a csoda mellett és magukhoz ölelték az embert. Embertársukat, aki él. A koporsóba más Valaki került. Egy anya, akinek retiküljében megtalálták a szülőotthonba való beutalást. Egy, magyar anyával, egy magyar gy ermekkel újra kevesebb ... Sok magyar anyával, sok magyar apával, sok magyar gyermekkel kevesebb! &iA KK aaiA*« Közöljük sakk-ro vauinkban megjelent két- lépéses feladvány megfej teáét: A rejtvény a következő volt: Világos: Kg7, Vdl, Ba4, Fhl és e3, Hh2 és e7, gy. f5, sötét: Ke5, Ve2, Bc5, Hc2 és g4, gy. c4, d5 és dó. A kulcslépés : Vd3! Mattképek: V: d3-ra H:g4, c:d3-ra FÍ4, V: e3-ra, Hgó, Bc7-re V:d5. Tisztáldozatra alapozott érdekes feladvány Az egyébként is ütésben álló vezér kétszere* ütésbe lépj: a cél az f5-ön álló gyalog bevédése, vonalnyítás az f4-en mattoló futár részére é% a sötét vezér védelmének elvonása a g4 mezőről. A beküldött megfejtések közül egy bizonyult helyesnek. Hely esen fej telte meg Sztao- kovszky Imre m. kir. honvédszázados, Zal*- szentmihályfa, aki a feladványt szakszerű kritikában is részesítette. A sakk-rejtvény szerzője: dr. Pintér Lajos. A szerző újabb feladványa: Világos: Kd3, Hb7 és f3, gy. a7, bő, d7, sötét: Kd5, gy. b4, g3. Matt három lépésben. Megfejtési határidő: 1944. július 25. A megindult rejtvényfejtési verseny legtöbb pontot elért résztvevői között könyv- jutalmat fogunk kisorsolni. —r— Üasatit a front A Z—830-as tábori számról üzennek szüleiknek, ismerőseiknek és a zalai leányoknak: Cánger István íiz. Kemendollárra, Gyarmati Ferenc tíz. Zalalövőre, Takács János tiz. Ha- gyárosböröndre, Gubinyi József tiz. Zalalövőre, Stárics János tiz. Petőhenyére és Bezerédre, Nagy' József honvéd Tekenyére, Pál József honvéd Zalaegerszegre, Horváth Albert Nagylengyelre: mindannyian jól vannak, ■/.eretettel gondolnak rájuk, több levelet várnak. A feladó nevére szíveskedjenek ebből a lappéldányból hozzánk egyet eljuttatni. Maradunk bajtársi Bzere tettel.
