Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)

1936-04-26 / 96. szám

Zalamegyei Újság 3. 1936. április 26. „ősi magyar erkölcs“ csak a vaksi turániaknak oly szép és hibátlan és százéves romantika szülötte. Nem írjuk alá mindazt, amit az elfogult és elrémült külföldi kró­nikák imák őseinkről. Tisztább lehetett valamivel az istenfogal­muk egyéb népekénél, családi éle­tük is tisztább. De biz vallásuk is, erkölcsük is messze állott az Evangéliumtól. Járta náluk a bű- völés, igézés, babona, varázslat, a természet erőinek, főként a tűz­nek imádása. A holtakról azt hit­ték, hogy a halál után is jól táp­lálkoznak. Az általuk megöltek az ő rabjaik a túlvilágon. A kádár (tiltó) büntette a go­nosztevőket, tolvajokat, rablókat, mert bizony raboltak és puszti- tottók, rabszolgákat szereztek és eladtak, fiút, leányt; nőt raboltak, járta náluk a vérbosszú, büszke, féktelen indulat dolgozott bennük, gyilkosság nem hiányzott. Ezek pedig nem ünneplendő vonások és bizony ezekkel lett a magyar a müveit népek rémévé. Legfel­jebb egy puszfajáró nomád népet elégíthet ki ez a hitbeliíeg, erköl • csileg szegényes ősvallás. 4. Budaváry megtépázza a ma­gyar történelem századait és töl­gyeit. „Hitvány eszközei lettek a töröknek“. De hisz ezek csak a rokonságot tartották Budaváry szerint és a „szent egységei“ ta­nulták tőlük. Olasznak — kit ért az olaszon? Mondja meg! Talán Nagy Lajos magyarjait, vagy a pápa magyarjait ? ! Franciának: Judtunkkal csak II. Rákóczi Fe­renc tartott kapcsolatot velük, de ő a legeszményibb magyar és nem hitvány eszköz volt. Csá­szári zsoldosok! — igen, régi szajkózás, most, Budavár 250 éves visszavételekor. És azt hiszi, ez­zel megmenti a hazát, különb magyar Pázmánynál, Széchenyi­nél, Deáknál, Apponyinál. Elité» lünk minden szolgaságot, de a szajkók szolgasága semmivel se különb. Meggondolatlanság minden bűnt mások nyakába varrni és minden erényt magyarnak követelni. El­végre Nagy Lajos, Kapisztrán Szent János, Buonvisi, XI. Ince, az idegen nevű aradi vértanuk; Guyon, Bem, Erzsébet királyné stb. csak voltak nekünk ériékek és bizony Dzsingisz kán rokon tatárjait, Szulejman rokon törökjeit a Héttoronnyal nem ünnepeljük. 5. Ezek után a „keresztény és nemzeti öntudat utján, megtisztí­tott erkölcsökkel“ akar operálni. Lerántani a hiihirdetőket, aztán fogadkozni az általuk megismert, hozott öntudatra, nyilas komédia. Most már értjük, egyes vidéki vezérek miért nem szeretik a ka­tolikus templomok belsejét. Buda­váry mondja, Budaváry tudja. Lám, a történelem nem való Budaváry kezébe. A vallástant, ha Krisztusé, nem keli maradék nél­kül, bízzák Rosenbergre, Revent- lowra. Azok értik; a tanítványok is szippantottak belőle. A nyilas (uránoknak pedig sep­rűt fogunk, hogy a Hegyeshalom felől bejövő „kénes levegő“ áram­lását megakasszuk. Végezetül: Tudjuk, hogy a Nemzeti Élet egyik korábbi szá­mában egy másik szerző hadako­zott a turáni „egyistenhivőkkel“. De akkor meg mire való volt ez a Budaváry cikk? Dunántúli Repülőfegyverek gyilkos hatása és a modern légoltalom bemutatása a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Már május 2 tó! lehet féláron Budapestre utazni. (Budapesti tudósítónktól). ményeket, de még az elhárító fegyverek hatását is. Tömör épü­let is épült e kiállítás céljaira, amelyen azt demonstrálják, hogy légiháboru esetén milyen építke­zés nyújtana legbiztosabb védel- met gyújtó, robbanó vagy gáz­bombák ellen. A magyar ipar, amely már nagyszerűen bérén dezkedett a különböző légvédelmi eszközök gyártására, a különböző gázmaszkokat és egyéb tömeg-| védelmi eszközöket mutatja be. A légiháboru borzalmait azért! tárják a közönség szeme eléj hogy a magyar lakósság se álljon! szembe tudatlanul egy ilyen ve­szedelemmel, amelynek elháritá-j sára a béke ellenére is fel kell! készülnie minden józanul gon doikodó embernek. A vásárigazolvánnyal már má­jus 2-tól féláron lehet Budapestre utazni. Ha a virágos Egerszeg „Gö­csej kapuja“ akkor senki se akarja elvitatni, hogy Nova „Gö­csej szivé“-nek szereti hivatni magát. Ez a sziv magába zárja Göcsej minden romantikáját, de legjobban is belesajog minden fájdalomban, ami Göcsejt éri. A „szegekének, a göcseji fal­vaknak régtől középpontja, járási székhelye. Őrzi a göcseji legen­dákat. Amikor fáradtságos mun­ka után a göcseji apró házakban a „Családi-kör“ hangulata simo­gatja a lelkeket, az apa, a nagy- bajszu göcseji magyar, csendesen pipál, az édes pedig készíti az estebédet, az apró kis göcseji emberkék pedig, kigyult szem­mel figyelik a mesélő édesapát. — Hát, tudjátok az úgy volt, na­gyon régen : a kondorai erdőben állott a vörös barátok kolostora és benne élt sok sok barát. Di csérték azok a jóistent, de meg­fogták azok erős kézzel az eke­szarvát is és nem restelték kapá­val porhanyitani a földet, hogy teremjen. Derék emberek voltak. A jámborságon kívül sok üdvö­sét tanultak tőlük a mi eleink. Hires volt a barátok szőlője is, a pincékben mindig bőven volt zamatos boruk. Hej, de boldog élet volt akkor. De tudjátok gye­rekek : jött a török. Kanizsával hogy elbánt, erre vonultak. El­pusztították a mi falunkat is, fel égették Kondorában a barátok klastromát. Nyoma sem maradt, csak benn a föld méhében a pincékben a bor maradt meg, mert a töröknek nem volt sza­bad bort inni, békén is hagyta a pincét. Azóta a hordók megkö- vesedtek és máig is őrzik a ba­rátok borát . . . — És a gyerekek ki-kimennek nagy izgalommal Kondorára, keresik a barátok pincéjét. — De még nem készült el a vacsora, beszélhet még az ides- apám. — Folytatja is csak előbb végig-végig simogat vastag baju­szán. Ez is régi história, a törökvi­lágból való. — Valamikor öt község ölel­kezett itt össze szépen, békében. Nova, Peíőfalva, Csapófalva, Lö- rincfalva, Bábát. Itt éltek őseink, szép, tempós magyar életüket. Csak ne lett volna az a török veszedelem! De a török nem nyughatott. Bátor emberek vol­tak a mi őseink, de okosak is, nem akarták a török görbe kardja élének nekitartani védtelen nya­kukat. Hát elmenekültek előlük, hiszen azok olyan sokan vo'tak, fegyvereik is bőven, a mieinknek csak puszta karja, vagy kapa. Hiába lett volna szembeszállni. Mondom hát, menekültek a mi őseink. De jó katolikusok voltak ám. Sajnálták a harangjukat. Hogyne, hogy elvigye a török és még ágyút csináltasson belőle: Azt hát nem, A harang is velük menekült. De nem vihették mesz- sze. Nyomukban a török. Mit csináljanak ? A harangot az öreg- biró tanácsára az iszonyú mély babati kútba dobták. Azóta a harang ott fekszik a kút mélyén. De csak nem tud elpusztulni a szive. Hét esztendőnkint fel-felsir a bánatos sziv. Szól a harang. . . (De csak idegenek hallhatják meg, mert még most is bántja, hogy minden veszedelmen ke­resztül nem vitték magukkal, ha­nem a beledobták a kútba. A jó számolók úgy számítják, hogy az idén lesz ép a hetedik esz­tendő, amikor az idegenek meg­hallhatják a régi harang bánatos panaszát ... Ép ezért most me­legen ajánljuk mindenkinek, hogy ne vesződjék a különféle pro­spektusokkal, hagyjon békét az utazási irodáknak és kevéske pénzét ne költse idegenben — nyaraljon Nován és mondja majd el nekünk — mit beszél a régi harang ?!) A novai iskolás gyermekek csak úgy szívják magukba a régi idők legendáit és kirándulásaikon is ott ólálkodnak, a babti kút mélyén keresik a régi harangot. Egyik másik látta is — bizonyít­gatja. A vacsora elkészült. Csendes minden. Csak a göcseji gyermek álmodik a törökvilágról, a régi harangról és Kondoráról. Azt mondották: Nova a „Gö­csej szive“ megsimogatja a le­gendás múlt, de fájón végigrez- dül rajta, benne a mai idők fáj­dalma is. És itt elkomolyodik a hangunk, képzeletünk nem ját­szik a múlttal, hanem rádöbbe­nünk a szomorú valóságra, a si­vár jelenre. Göcsej! Csonka hazánk szép vidéke! De mostoha a sorsod. Nemcsak a török öáníoif, de a nemtörődömség, az ismeretlen­ségbe felejtés is mennyit ártott ! Ha valamit le akartak kicsinyienis akkor Göcsejt emlegették, ahol szellemi sötétség, a XX. század­ban kirívó kulíurálatlanság ural­kodik. Ha van igazság benne* nem a göcsejiek ennek az okai. Nem törődtek vele. Nem vettek róla tudomást. Csak áldozott a Nemcsak éhségünket kell csillapítanunk, de1 legyen örömünk is az étkezésnél, különösen ha ez még olcsó is Nem luxus ez, hanem élet­szükséglet. Milyen szerencsésen oldódik meg ez a FRANCK kavépóflékkal Ízesített KNEIPP malatokávénál. Kellemes hatás, kiváló ízle­tesség, magas táperő és csekély ér. “' © es v K 'a: '->/ ev, p o' f ,r e' ti. . -m a I a' fák ."k•• v> — Hát hogy is van azzal affi _________ haranggal ott a babati kutbanífl TAKARÉKOSKODÓKNAK ÉLVEZETET NyUüT. A május 8-án kezdődő Buda­pesti Nemzetközi Vásár karöltve a Magyar Vöröskereszt Egylettel ezúttal elsőizben mutatja be tel­jesen szakszerűen és igen nagy­szabású kiállítás keretében a mo • dern légvédelmet, hogy az orszá­got érő támadás esetére kioktas­sa a nagyközönséget és hogy egyben megnyugtatásul szolgál­jon. Mert igaz ugyan, hogy a haditechnika egyre szörnyűbb ha­tású gázokat és légifegyvereket gyárt, de szerencsére lépést tart vele a légoltalom technikája is, amely mindig megtalálja a véde­kezés módjait. A nagyszabású kiállítás, amely ezer négyszögméter óriás terüle­ten kapott helyet, demonstrálja a repülőtámadások és a repülő­fegyverek hatását, a légoltalom végrehajtását, a védekezés mód­ját, a védekezéssel elérhető ered­„GScsej szivének“ remegése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom