Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-12 / 7. szám

1905 február 12. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 5 ezt a szeretetünket. Éroalakját a jövő nemzedék számára kell megalkotnunk. A magyar társadalomnak erkölcsi kötelessége e oélra egyesülnie, hogy maradandó emlék hirdesse Jókai Mór örök dicsőségét. A magyar társadalomnak szól az a fölhivás, melyet a Berzeviczy Alhert vallás- és közoktatásügyi miniszter által a Jókai szobor ós síremlék létesítése ügyében legutóbb összehívott szűkebb körű értekezlet bocsátott ki az emlékművek költségeihez leendő hozzájárulás érdekében. A magyarság előkelőségei közül ötrenen írták alá ezt a ielhivást, mely igy hangzik: A magyar nemzettől síremléket és szobrot kérünk Jókai Mórnak. Jókai pályája nemzetünk szellemi életének legnagyobb emlékei közé tartozik. E nemzet lelkét félszázadnál hosszabb ideig tartotta egybefoglalva a művészet varázsában és a hazaszeretet lelkesedésében. Egyek voltak benne és általa kicsinyek és nagyok, százezrek, mindnyájan, kiknek kedves a magyar szó és drága a mugyar érzés. Az irodalmi emlék, melyet lángelméje alkotott, mindnyájunk gyönyörűsége, ereje és dicsősége. Nemzeti életünk körében művészi, erkölosi ós hazafiúi fejlődésünknek egyik leggazdagabb forrása; határainkon tul a magyar szellemnek messze ragyogó diadaljele. Nemzeti kötelességünknek érezzük, hogy nagy pályájának emlékét hozzá és magunkhoz méltó műalkotással is megörökítsük. Ha valakit, ugy őt bizonyára megilleti a tisztesség, hogy a nemzeti hála rakjon köveket pihenőhelye főié s állítsa ércalakját a jövő nemzedék szeme elé. E kötelességünknek mély ós komoly érzésében nem zavarhat meg senki bennünket. Csak az az igazi erkölcsi érzés, mely minden viszonyok között tisztán képes felismerni és hiven követni a kötelesség szavát. — A mily bizonyosak vagyuuk abban, hogy e felhívásunkkal a nemzeti kötelesség szavát hangoztatjuk: ép oly bizonyosan várjuk szavunk viszhangját. E nemzeti hálára hivatkozunk, mikor emléket kérünk Jókai Mór hamvai fölé s neki, kiben az ország szive dobogott, szobrot BE ország szivében. Az adományok — akár közvetlenül akár valamely hírlap közvetítésével — a Magyar Altalános Takarékpénztár részvénytársasághoz (Budapest, V. József-tér 14.) küldendők, mely intézet a befolyó összegek költségmentes kerülésére és megfelelő gyümölosöztetésre hazafias készséggel vállalkozott. A begyülendő pénz felhasználása módozatainak megállapítása coljából annak idején országos bizottságot fognak alakítani. Esetleges felvilágosításokat n vallás- és közoktatásügyi minisztérium elnöki hivatala nyújt. Budapesten 1904 december havában. Antal Gábor, Baksay Sándor, gr. Batthyány Lajosné, Benczúr Gyula, Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Bubics Zsigmond, gr. Csáky Albin, Emích Gusztáv, Erődi Béla, Fehér Ipoly, báró Feilitzsch Artúr, báró Fejérváry Géza, Firczák Gyula, báró Forster Gyula, Halmos János, Hampelné Pulszky Polixéna, Hauszman Alajos, Hegedűs Sándor, Heinrich Gusztáv, Herczeg Ferenc, Kornfeid Zsigmond, König Gyula, gr. Kuun Géza, Lánczy Leó, Márkus József, Molnár Viktor, Pékár Gyula, Perczel Dezső, Radisics Jenő, Rákosi Jenő, báró Roszner Ervin, Sárközy Aurél, Somló Sándor, Szabó Miklós, Szalay Imre, gr. Széchenyi Béla, Szily Kálmán, Tarkovich József, özv. gr. Teleky Sándornó, gr- Tisza István, gr. Tisza Istvánná, Tuba János, Vargha Gyula, Vészi József, Wlassics Gyula, Wekerle .Sándor, Zelenka Pál, ifj. gr. Zichy János, Zsilinszky Mihály. Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. A m. kir. államvasutak zágrábi üzletvezetősége 19.500 köbméter hasáb tűzifa szállítására hirdet pályázatot. Az ajánlatok f. évi március hó 30-ig nyújtandók be. A részletes pályázati hirdetményt és ajánlati űrlapot sz érdeklődőknek kés.-wéggel megküldjük. Sopron, 1905. évi február hó 6-ikán. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. H irek. j Kin«vezÓ8. Grábler Sándor szombathelyi lakos í okleveles mérnök a keszthelyi m. kir. guzdasági tanintézetnél üresedésben levő egyik tanári székre kineveztetett. —Pesti Béla végzett gnzdász ugyanezen tanintézetnél ösztöndíjas segéddé neveztetett ki. Távozó szolgabíró. Mezriczky Jenő perlaki szolgabíró egészségi okokból állásáról lemondott. Előléptél. A kereskedelemi miniszter Weisz Ignác mérnököt, a zalaegerszegi államépitészeti hivatal képzett ós közszeretetben álló tagját főmérnökké léptette elő. Eljegyzések. Sohwed Mór zalaegerszegi vállalkozó eljegyezte Fürst Róza kisasszonyt, Fürst Henrik zalaegerszegi kereskedő kedves leányát. Neumark József keszthelyi mészárosmester eljegyezte Lőwinger Ilonka kisasszonyt, Lőwinger Simon zalaegerszegi kereskedő kedves leányát, EtkÜVÓk. Zitterbarth Ernő, a báró Guttmann család bresztováczi tiszttartója február 6-án vezette oltárhoz Kováos Irma kisasszonyt, Kovács Gyula légrádi jegyzőnek, a vármegyéi jegyző egylet elnökének kedves leányát. A fiatal párt Huber Gyula barcsi plébános, neves zeneköltő eskette össze. Násznagyok voltak Benicky Imre és Starzsinszky György, koszorús leányok : Zitterbarth Ilonka, Szilvágyi Mici, Kováos Lenke ; vőfélyek dr Szüllő Géza országgyűlési képviselő, ifj Czukelter Lajos és Friedl Jenő. Esküvő után az örömszülők házánál lakoma volt, emelyen a rokonságon kivül a osalád barátai nagy számmal vettek részt. — Eisner József, a Reisinger és Eisner cég beltagja e hó 19-én tartja esküvőjét Lang Etelka kisasszonnyal Csurgón. — Fejér Lajos bia-i (Pestmegye) gyógyszerész f. hó 8-án tartotta esküvőjót Zalacsányban Szabó Lajos mándi földbirtokos kedves leányával, Margit kisasszonnyal. Isteni tiszteletek ideje az izr. templomban. Az izr. templomban a péntek esti istenti tisztelet a további intézkedésig l/

46 órakor kezdődik. Gyászhír. Zalaeegerszeg város egy derék iparosa, Kováos István cipészmester meghalt 53 éves korában. Derék, munkás ember, kitűnő iparos volt, a ki mindenkor becsületet szerzett a magyar munkának. Készítményeivel részt vett a párisi s több hazai kiállításon, ahol kitüntetéseket kapott. A magánéletben is közszeretetben állott s általános részvéttel temettük el e hó 6-án. Adományok. Rechnitzer Hermin úrasszony 10 koronát volt szives a .Nőegylet" szegényeinek adni, mely adakozásért hálás köszönetét fejezi ki a „Nőegylet" elnöke. — A zalaegerszegi „Karácsonyfa" egylet részére özv. Part Sándornó úrnő (Hradek) négy koronát adományozott, melyért köszönetét fejezi ki az elnök. Megerősítés. A ujonan alakult iskolaszékek megerősíttettek a következő községekben: Zalaszentlászló, Gyülevész, Sénye, Arács, Gógánfa, Ukk, Dabroncz, Aszófő, Orvényes ós Bodorfa. MeQyés püspökünk utódja. Fischer Colbrie Ágost dr a római Szentszéktől a domitiopolisi püspök cimet kapta. Előbbi birtokosa Dr. István Vilmos szombathelyi püspök volt. Domitiopolis ősrégi püspökség Kis Áezia 1 rumi a tartományában. Legrégibb püspöke volt Antal, aki achalcedoni egyetemes zsinaton (151) rÓBzt vett. Pótvizsga. A nem okleveles gazdatisztek pótvizsgáját folyó hó 11—25-ik közt tartják Keszthelyen. Villamvilágítás Tapolczán. A mult vasárnap tartott értekezlet, eredményekép a villamos világítás ügye most már oly állapotba jutott, mely bizonyosra enged következtetni, hogy Tapolczán még ez óv fölyamán megkezdődik a villamosvilágítás. Részvénytársaság togja a világítást birni. A pápai villamos telep mérlege — mint a »Pápai Hírlap* legutóbbi száma irja, már az ! első üzemi év után jelentékeny felesleggel zárul. — Örülünk — írja a nevezett újság — hogy a mit még mult óv elején valószinünek jeleztünk, máris a teljes bizonyosság felé közeledik, hogy t. i. a telep Pápa városának valóságos erőforrása lesz. Muraközi állapotok. Az Alkotmányban olvastuk a fenti cim alatt a következőket: Hazánk e délnyugoti vidékével érdemes gyakrabban foglalkozni, mert Magyarország bástyaí falát képezi; s különösen érdemes vele foglalkozni most, hogy a választások lezajlottak. A muraközi horvát ajlcu nép igen alacsöny politikai nívón áll. Míg a mult havi választásoknál az egész ország népe együtt érzett az ellenzékkei, tekintet nélkül arra, hogy milyen párti az ellenzéki jelölt, addig a szabadelvű Muraköz — kivétetik amaz 1—2 hely, amely a letenyei vagy alsólendvai Választókerülethez tartozik — megmutatta, hogy nem enged a 48-ból s hogy a boldogult Tisza-kormányt támogatni képes. Hogy mi az oka ennek, már megmondottuk, tudniillik az, hogy a muraközi nép vastag politikai sötétségben sínylődik, no meg roppant nagy a megvesztegethetőség: egy-két forintért még a legkritikusabb időben is kész politikai, ha ugy nevezhető, nézetét megváltoztatni. Ez állítást ne vegye túlzásnak senki. Hogyan lehetne a muraközi alsó nép e szomorú sorsán segíteni? Az 1904 év szeptemberében a muraközi tanítóság Perlakon tartotta évi rendes közgyűlését. Steinauer muracsányi tanító felvetette az eszmét, hogy gondoskodni kellene valamilyen újság létesítéséről, amely kizárólag muraközi horvát nyelven jelennék meg s amelynek feladata volna a népet helyes politikai irányba terelni, kioktatni őt politikai életünk menetéről, következésképpen benne megteremteni az elvhez, a meggyőződéshez való szilárd ragaszkodást s őt önzetlen, igazságos politikai gondolkodásra szoktatni. A gyűlés elhatározta, hogy a jövő 1905 évi gyűlésen konkrét formában adják elő az utat-módot e cél megvalósításához. Igazán nem elóggé pártolható a tanítóság eme hazafias gondolata s kívánni való szívből lélekből, hogy ezen indítvány az 1905 évben a megvalósulás stádiumába lépjen. Itt el nem mulaszthatjuk felemlíteni amaz örvendetes tényt, hogy Muraközben rohamosan tért foglal a magyar állameszme s a haza iránti szeretet. Vannak ugyan lapok, amelyek rendesen arról panaszkodnak, hogy Muraköz nem magyarosodik, lépten-nyomon horvát i/.gatásokról beszélnek, holott egyik állítás sem felel meg a maga formájában a valóságnak. Ha így magyarosodna Magyarország minden vidéke, ugy ma bizonyára nem került volna a képviselőházba 7 nemzetiségi követ. De legérdekesebb a dologban az, hogy a szenzáoiót hajhászó újságírók legtöbbnyire a papokat állítják pellengérre u. n. magyartalanságuk miatt, mert más ürügy alatt már nem tudják őket támadni. így például a mult őszszel is a Zalaegerszegen megjelenő „Magyar Paizs" abban találta örömét, hogy megeresztett egy cikket (ha jól emlékszünk, „Izgatás Muraközben" volt a cime), amelyben Peczek György c. kanonokot, egyházmegyei ker. tanfelügyelőt magyartalansággal vádolta, ugy hogy elvégre is nevézett kanonok kénytelen volt ugyané lsp hasábjain bebizonyítani, hogy e vád az ő állásával inkompatibilis. A muraközi papság élén a zágrábi érsekkel eddig hazafias kötelességeinek mindig dicséretesen megfelelt. Ha pedig találkozik, amint hogy vau is, egy-két horvát érzelmű pap, az csak annak a jele, hogy a nagykiterjedésű egyházmegye magyar pap hiányában van." Ezúttal nem füzünk a fentiekhez megjegyzéseket, de fenntartjuk magunknak, hogy a Muraközből származó ezen tendenoiózus hírre vonatkozólag még reflektálhassunk. Hogy a Muraközben -'zgatás és hazafi&rlan elem —ha csak néhány ember is — van, bizonyítja következő hírünk. Horvát Izgatások a Muraközben. A horvát túlzók csak nem nyugszanak s minduntalan uj és uj formában igyekeznek a muraközieket jó hazafiuságukból kiforgatni 8 azokat országromboló hazafiatlan törekvéseiknek megnyerni. Nagyon természetesen nem nyíltan, hanem alattomban s főképpen nem nappal, hanem a sötétség leple alatt dolgoznak, nehogy elcsípjék őket és felelősségrevonják hitvány munkájukért.Nase Pravicenak most segítő társa akadt. Ujabb időben »Zivila Hrvatska Napried u Medgyimurje* cimü horvát nyelven megjelenő magyarellenes folyóiratot szórnak el éjjelenként a muraközi falvakban uton útszélen. A józan muraközi nép azonban az ily kezeügyóbe kerülő hitványságokon csak mosolyog s nem hagyja magát megtévesztetni, hanem inarac. továbbra is, amilyen eddig volt: hazájának hű fia. Aranymosás a Drávában. Légrád községnek régi privilégiuma van arra, hogy a Drávában Pettauig aranyat mosson. Ezt a privilégiumot a régi időben jobban kihasználták, ujabbau azonban nem sok ügyet vetettek rá. Mosnak ugyan még most is aranyat, de csak 30—40 család üzi b oly primitív eszközökkel, hogy azokkal a