Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-01-25 / 19. szám

ARA 14 FILLÉR 1944 JANUÁR 25. KEDD tlAG^fílET V. évfolyam # politikai napilap # 19. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: l hónapra 3.40, 3 hónapra 9.S0 P. T&ttőssy-atca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 1.264 sz. 9ßßAAA0AßAßAßAAAß00ßßAßßßßßAAAßßßßßß0ßßAßß0000N0000Aßßßß00ßß00ßßßßß0NlßßßßßßA0A0AßßßAßA0AßAßA00$AßAßAAA0ß0A A Kormányzó Ura Mária Terézia Rend lovagiévá avatta vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagyot, Muraköz katonai parancsnokát Történelmi szépségű ünnepség színhelye volt tegnap a budai királyi várpalotának ha­talmas Habsburg-terme. *A Kormányzó Ur, a kormányelnök, az országgyűlés két házának el­nöke, a Szent Korona őrei s a legmagasabb katonai, egyházi és közéleti méltóságok je­lenlétében a katonai Mária Terézia Rend lo­vagjává avatta vitéz Oszlányi Kornél vezér­őrnagyot, Muraköz katonai parancsnokát, aki a tavalyi téli csatának egyik legkiválóbb hőse. A 9. könnyű hadosztály élén vitéz példaadá­sával és merész vezetői rátermettségével tíz napon át tartó ütközetsorozatban a legnehe­zebb körülmények között többszörös túlerővel szemben hősi ellenállást szervezett meg. Meg­szerezte a magyar fegyvernek azt a dicsőséget, hogy az ő magyar hadosztálya hagyta el utolsó­inak a Don-vonal at, miután ellenállása lehetővé tette a voronyezsi hídfő tetemes német erőinek rendezett el­vonulását. Oszlányi vezérőrnagy az első ma­gyar tiszt, akit a Kormányzó Ur a Mária Terézia renddel kitüntetett. A minden magyar emberre, elsősorban minden zalai magyarra nézve büszke eseményről annak idején az ország egész sajtójában a Zalai Magyar Élet emlékezett meg először és közölte elsőnek a kitüntetés hírét. A kitüntetés átadásának magasztos ünnep­ségén Zalából is többen résztvettek. Az ivatási szertartás alkalmával vitéz József királyi her­ceg, a Rend kancellárja lépett a Mária Terézia Rend tagjainak sora elé, köszönetét mondott a Kormányzó Urnák, hogy a Rendet meg­mentette az elmúlástól és hogy azt vitéz Osz­lányi Kornél személyében vitéz bajtárssal gya­rapította. Ezután a Kormányzó Ur felavatta a Rend űj tagját és többek között a követ­kezőket mondotta: — Ez az első eset, hogy a katonai erények elismerésének e legmagasabb rendű jelvé­nyét alkalmam van adományozni, amidőn azt az első magyar káptalan egyhangú vélemé­nye alapján vitéz Oszlányi Kornél vezérőrnagy­nak átnyújtom. Ezt a magas kitüntetést csak az nyerheti el, aki arra csakugyan rászolgál. Az én kezemből veszi a Mária Terézia Rend jelvényét. Bizonyságául szolgál ez tetteinek és felvételének ebbe a Rendbe, amely egye­dül a vitézségnek és bölcs megfontoltságnak van rendelve. Viselje Isten dicsőségére és ser­kentse a haza védelmére. A beszéd elhangzása után vitéz Oszlányi Kornél a Kormányzó Ur elé lépett, aki saját­kezűig díszítette fel a Rend lovagi kereszt­jével, majd kezet nyújtott neki. Kezet szorí­tott a Rend új lovagjával József kir. herceg és a Mária Terézia Rend valamennyi tagja is. A szerencsekívánók közt első volt Kállay Miklós miniszterelnök. Jókedvvel és ügyesen dolgoznak a boncodföldiek a csuhétanfolyamon Boncodföldén január elejétől kezdve csuhé- tanfolyam működik az egyíanerős iskolának egyetlen tantermében a délutáni és késő esti órákban. A háziipari központ Tóth Gizella pákái oktatónőt küldötte ki oda vezetőnek és buzgó vezetése mellett 23 leány és 2 asszony sajátítja el a kukoricacsuhénak feldolgozását különböző háztartási cikkek, dísztárgyak és lábbelik előállítására. Alkalmunk volt meg­tekinteni az eddig készített tárgyak néhány darabját. Vannak erősfonású lábtörlők, fino­man kidolgozott szatyrok, fürdőtáskák, üveg­fonatok, névjegytartók, faliszőnyegek, pohár alátétek. A tárgyak részben festett kivitelűek és a festést szintén a tanfolyamon sajátítják el. Megcsodálja az ember a kidolgozásnak csipkefinomságát, a mintáknak képzelet­gazdag változatosságát, amely megmutatkozik, sőt különösen a díszítő elemeket, amelyek között a táskákon selyemhímzések is szerepelnek virágmintákkal. Minden tárgyon rajta van nemcsak az oktató­nak tudása és figyelmessége, de a készítőjé­nek szeretete, elmélyedése, leleményessége és ügyessége is. Valóságos háziipari népművészet ez. Most következnek az elsajátítandó mester­ségben a lábbelik. Bizonyára nagy jelentősége van ennek a tudománynak a mai időkben, ami­kor olyan nehezen lehet hozzájutni cipőhöz, csizmához. A csuhából, szalmából készült lábbeli, beleértve a papucsokat is, amilyenek­ből már láttunk is elkészített példányokat, csinos kivitelük mellett melegen és puhán tart­ják a lábat. A csuhé nagyon megbecsült anyag lett Boncodföldén is. Minden szálát gondosan összegyűjtik és félrerakják a jövőben — mon­dogatták a leányok, — mert ugyan a tehén is megeszi, így is hasznos, de iparcikknek feldolgozva még hasznosabb. Sok pénzt lehet keresni az ilyen tárgyakkal, amikor egy-egy táskáért szívesen megfizetnek 25—30 pengőt is. Hovatovább valóságos versengés indul meg mindenfelé a zalai háziipari készítmények iránt, ame­lyeknek olyan a valutája, mint akár a ma­tyó, vagy székely kézimunkának. Különös jelentősége van annak, hogy ezt az ipart szinte említésre méltó befektetés nélkül lehet gyakorolni, hiszen az anyagot, legyen az csuhé, vagy szalma, értékben, tőkében alig lehet számbavenni. Örvendetes jelenség az a nagy fegyelmezettség, amellyel a növendékek viselkednek. Az akaraterő párosul itt a leg­szebb törekvéssel és a kedéllyel, amelynek! hangulatos megnyilvánulásai kedvesen kísérik a munka menetét. Kellemes volt hallanunk azt, hogyan teremtődött elő a tanfolyam költségei­nek egy része. D a d ay László tanító fárad­hatatlan buzgalmú felesége, aki a falu fejlő­désének egyik kovásza, színdarabot tanított be karácsonykor. Ennek jövedelméből fedezik a költség egy részét. A másik részt természete­sen segélyképpen kapják. Ugyancsak a tanító felesége a múlt évben nőnevelési tanfolyamot is rendezett, a nyáron előadott egyik szín­darab bevételét pedig arra fordította, hogy a Balaton mellé vitte kirándulásra a bon- codföldei felnőtt leányokat. Hálásak is ezért a »világlátottságért«. Most izgulva készülnek a csuhétanfolyami vizsgára, amelyet valószínűleg február első hetében tartanak meg és amelyen résztvesz a háziipari kerületi felügyelő mellett a Közjóléti Szövetkezet háziipari szakosztályának vezető­sége és az iskolánkívüli népművelési bizottság képviselete is. Meglátszik, hogy a faluvezetők jelesül mű­ködnek. Noé János plébános csupa hevület népének haladásáért, ugyanígy a tanító is. Ebben a mindössze 70 házból álló községbe!?, amely. még nélkülözi a mai műveltség egyik legnagyobb áldását, a villanyt, a lelkekben máris kigyulladt a villanyfény, amely a látó­határt kiterjeszti a mécses világításnak béka- látókörén túl és értékeli a holtig való tanulás hasznos gyönyörűségét. Ez a megállapítás vonatkozik arra a példás figyelemre is, amellyel a nép hallgatta vasár­nap az iskolánkívüli népművelési bizottság ki­küldötteinek előadását. Dr. P e s t h y Pál történelmet mutatta be olyan tanítómesternek, amely feleletet ád magyar jövőnk minden kérdésére is. Nagy erkölcsi tőkeállományunk van nemzeti jellemünk nagyszerűségeiben, amelyek a fenség erejével hatnak külföldi figyelők előtt is. De eme nagy tőke mellett ágaskodnak végze­tes hibáink, bűneink, amelyek miatt el-elsüjtja Isten a villámait dörgő fellegekben. A szen­vedések mélységeiből mindig a megigazulás, az engesztelés és áldozat emelt ki bennünket, a mindenki által saját hivatáskörében szívesen hozott áldozatok köveiből épül fel a további magyar jövő is. Kazay Gyula azt a felelős­séget vázolta, amely mindenegyes magyar állampolgárt terhel a közösség java érdekében,. A legerősebb összekötő kapocs a szeretet, ha az nem üres fogalom. Ez szépíti meg az otthont és ez ad ösztönzést a munkára, a jobb és többtermelésre, amely a korszerű ismeretek elsajátításán alapul. Csay József vetítettképes előadást tartott a Balatonról. Akik már látták a faluból a magyar tengert, lelkendezve suttogtak az édes em­lékek után, akik pedig nem látták, azok meg­érezték, hogy a szűkebb hazának, Zalának milyen szépségei vannak, amelyeknek látása után vágy ébred az emberben. Noé János plébános azzal köszönte meg az előadásokat, hogy azok a templomban is méltóképpen han­gozhattak volna el. Ennél találóbb dicséret nem lehetne. Az iskola a művelődés szentélye, ott .valóban csak olyasmi hangozhatik el, ami az .Isten házából sem kivetni való.

Next

/
Oldalképek
Tartalom