Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)

1944-01-25 / 19. szám

2 í1A<jflftRÍlET 1944 január 25. PESTI KULISSZA Nagy érdeklődést váltott ki a fővárosi sajtó­ban a Madách Színház újdonsága, amely „Első Anna és harmadik Károly“ címen került szín­padra. A darabot egy fiatal bécsi iró, bizonyos Rössner Manfred irta és az a nevezetessége, hogy mindössze két színész játsza végig: Szeleczky Zita és Várkonyi Zoltán. A sajtó, nagyon kevés kivétellel, rossz bírálatot irt a darabról, ami azonban nem zárja ki, hogy a közönségnek tetszeni fog. Az előadás nem érdektelen, elsősorban maga a színpad, Neógrády Miklós tehetséges műve. Három szoba nyílik ki a közönség előtt: a fiatal zeneszerző lakó­szobája, fürdőszobája és konyhája. A Madách Színház kis színpada miatt a két „mellék- helyiség“ a függönyökön kívülre került és két kis külön függöny húzódik elébük felvonások végén. A konyhában és fürdőszobában minden pompásan működik: a villany a színpadi kap­csolótól gyűl ki, a kádba valódi viz csobog, a telefonbeszélgetéseknél kihallatszik a hang, amely beleszól a kagylóba. Szeleczky beleáll a kádba és lábat mos, kibont egy pezsgős­üveget, kihajlik a fürdőszoba ablakán és az első sor szélén ülők fejére rázza a portörlő rongyot és sok más efféle mulatsága is adódik a közön­ségnek. Persze mindez csak külsőség és nem helyettesíti a jó darabot. Szeleczky három síámot énekel a maga vékony cérnahangocskáján, ami annál vékonyabb, mert hiszen színpadon nem lehet bekapcsolni a jótékony mikrofont, amely filmen minden cincogást vastagon ömlő énekké nagyit... A döntés tehát a közönség kezében van. A bemutatóelőadás közönségének soraiban kétségkivül ott volt a következő darab két szerzője is . . . Ez a bácsi darab mindenesetre alkalmas lesz arra, hogy a két színház majd a nyáron vidéki körútra menjen vele. Csak a fürdőszoba konyha megoldással baj ne legyen a vidéki színpadokon . . . Mostanában egyébként az operett termelés ismét a vidéki nagyszínpadok feladata, mivel a budapesti évadonkinti két-három operett félfogára is kevés a könnyű zenés darabra áhítozó vidéki közönségnek. A legfrissebb operett- irót, akire nyugodtan számírhatnak a színházak, Solt Rezsőnek hívják, valódi nevén S'oll és foglalkozása : a Nemzeti Színház telefonkezelője. Tehetséges ember, akinek két hónap alatt három operettjét mutatták be A harmadikra különben csak február közepén kerül sor Szabadkán, ennek cime: „Mister m igboldogult“, társszerzője pedig Kürthy György, a Nemzeti Színház művésze. A már bemutatott darabokon kivül van három még elő nem adott darab is a termékeny Solt-Stoll fiókjában. Pécsi operettjét, az Éjféli dalt január 28 án a rádió is közvetíti. Még egy színházi vonatkozású érdekessége lesz a rádió műsorának a közel jövőben, „Vándorló témák“ eimü mösorszámában el­mondja, hogy Dumas drámája, a Kaméliás hölgy hogyan került prózai színpadról opera- szinpadra s hogyan lett belőle a Traviata. A mikrofon előtt tehát együtt fog szerepelni a két hősnő: Bajor Gizi és Osváth Julia, egyik mint Gautier Margit, másik mint Vera Violetta, de mindkettő mint ugyanannak a nagy szerelem­nek hordozója. A Kaméliás hölgy budapesti sikerének persze se vége, se hossza. Most már lassanként ieszorui a Nemzeti Színház szín­padáról, ahol Bibó Lajos Napfoltok cimü szín- játékának kellett helyet adnia. Átvonul tehát a Magyar Művelődés Házába, de közben állandóan keres Németh Antal, a Nemzeti igazgatója új lehetőségeket, hogy hol lehetne ismét pár Kaméliás előadást elsütni . . . „Vidéki“ hir ez is, még pádig szivünkhöz nagyon közel álló. Pozsonyban ottani műked­velők, Herczeg Ferenc nyolcvanadik születés­napja tiszteletére előadják a Kék rókát, a pozsonyi magyarság minden jelentős személyiségének jelenlétében. Az előadás szépen sikerült, de ennél is fontosabb, hogy Pozsonyban hosszú idő óta most először hangzott el színpadon magyar szó. Ez a jelentősége a Toldy Kör műkedvelő- előadásának. A filmvilágban mostanában a legújabb magyar film sajtó-csepüléséről esik sok szó. Boldog idők a cime. A bíráló kifogása: Karádyn, Ajtayn és Mihályin kivül gyenge a szereplő- gárda, unalmas és gyermekes a mese, gyenge a rendezés. Kár a nyersanyagért. Másik film - hir: Pataky Kálmán, Operaházunk világhírű énekese egy nagy zenés film főszereplője lesz. Az elmúlt karácsonyt meglehetősen meg­zavarta a karácsonyfa-kérdés. Ugyanis az volt a helyzet, hogy az utolsó napokban már csil­lagászati számokban kifejezhető árakat kértek egy-egy hitványka kis fáért, vagy ágért, de előzőleg egyenesen meg kellett vívni más venni szándékozók százaival, annyira kevés karácsonyfa érkezett a fővárosba!. A karácsony­fahiány csak egy hétre való kérdést okozott, de a tüzelőanyaghiány annál . súlyosabb köz­ellátási feladat elé állította a kormányzatot. A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti munkatársa a tüzifaellátás egyik felelős ténye­zőjéhez fordult azzal a kérdéssel, hogy valójá­ban mi az oka a fahiánynak akkor, amikor a közvélemény szerint több erdőnk van most, mint elrabolt területeink egy részének vissza­térése előtt volt. — Először is azzal kell kezdenem, hogy igaza volt a közvéleménynek. A helyzet ugyanis az, hogy a trianoni Magyarországon körülbelül 13 százalék erdő volt, míg most körülbelül 21 százalék erdő van. De tekin­tetbe kell vennünk, hogy az első világháború előtti Magyarország zavartalan faellátását első­sorban az a tény biztosította, hogy akkor bi­zony 30 százalék erdőállománnyal rendelkez­tünk. Szlovákia, Erdély és Horvátország kezére jutottak ezek a sűrűn erdős területek. Ma kö­rülbelül 6 millió hold erdőterülettel rendelke­zünk, ami elég kicsi Magyarország több n int 15 millió holdjához viszonyítva. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a megszállás évei alatt a magyar fát valóságos rablógazdálko­dással irtották, akkor ugyancsak meg kell érte­nünk, hogy a magyar fagazdálkodás még min­dig nincs olyan helyzetben, mint szeretnénk. A Trianon előtti magyar fa termelés 17 millió köbméter fával dicsekedhetett, derűlátó szá­mítás szerint egyik kiváló magyar tudósunk megálla­pítása értelmében 7.2 millió köbméter fánk van ma, ami vagonra átszámítva, 111 ezer vagon lomb- szerfának, 74 ezer vagon fenyőszerfának és 333 ezer vagon tűzifának felel meg, ha egy Ámbár a jeles énekes kissé kövér, etíől még kitűnő film készülhet vele, amire a külföldi énekesek filmjeinél (például a Gigli-filmeknél) sok példa akad. Végül pedig egy Ínycsiklandó hir: Cselényi József, a Nemzeti Színház volt tagja, a jólismert kitűnő magyarnóta-énekes január végén ünnepli színészi pályafutásának huszonötödik évforduló­ját Elmondotta ebből az alkalomból baráti körben, hogy nem is vágyik vissza a színpadra, végleg összeházasodott a magyar nótával. Tavasszal pedig új foglalkozás fogja lekötni : megnyílik a Cselényi cserepes csárdája, aminek berendezését hosszú ideje gyűjti. Cselényi vizs­gázott vendéglősmesler és igy csárdája biztosan jól fog menni. Ő lesz a második énekesből lett kocsmáros : az első László Imre, ugyan­csak magyarnóta énekes. Úgy látszik, a danolás nemcsak jól hoz a konyhára, de néha egyenest konyhát is hoz. PÁHOLY PÁL. vagont 10 ezer kilogramnak veszünk. Feltűnő a fenyőfatermelés alacsony mértéke. Ennek ma­gyarázatát a román megszállás tárolásaiban ta­láljuk: a románok ugyanis 60—100 éves fa­óriásaiinkat csaknem teljesen kiirtották. Ha mindezeket meggondoljuk, akkor könnyen megértjük, hogy rablógazdálkodással semmi- esetre sem pusztíthatjuk tovább erdőinket. A tüzifahiánynak természetesen elsősorban a szállítási nehézségekben kell keresnünk az okát. De ez a kérdés sem olyan egyszerű, mint a nagyközönség hiszi. Mert az igaz, hogy kényszervágások elrendelésével közelebbi te­rületekről is szerezhet a kormány fát; de ezzel olyan útra lépne, amely folytatná a magyar erdőgazdaság lassú, de biztos pusztítását. Ép­pen ezért óvakodik a kormány minden erő­szakos lépéstől, hiszen a fatermelésben minden az utánpótláson fordul meg. Igen figyelemreméltó ebben a kérdésben báró Waldbott Kelemennek, az Erdészeti Egyesület­ben tartott előadása, ahol a kényszervágások céljaira a külföldön annyira bevált fasorok lé­tesítését javasolta. Ezzel 30—40 ezer vagon fával rendelkezhetünk olyan területeken is, ahol a szállítási nehézségek miatt mindig baj volna a faellátás körül. — A faellátás kérdése tehát sokrétű és any- nyira szétágazó kérdés-tömkeleg, hogy a nagy- közönség, amikor csak egyik oldalát nézi, azt hiszi, hogy egyszerű, mint a Kolumbusz to­jása. Sajnos, a megszálló államok nem gon­dolkoztak így és a magyar erdőgazdaság és fatermelés felelős tényezői nem követhetik őket ezen az utón, mert a magyar erdőknek évezredes gazdasági politikája van és nem olyan kérészéletű, mint az utódállamoké volt. — Kétségtelen, hogy a kormányzat meg­találja a helyes középutat a magyar erdőgaz­daság és a fűtőanyagot sürgető közvélemény kívánalmai között. Mindenesetre a magyar erdőgazdaság nagy nemzetgazdasági érdekei és értékei joggal várhatják a háborús gazdál­kodás éveiben mindenkitől a nagy parancs megszívlelését: takarékosság és megint csak takarékosság! (Zs.I.) Rablógazdálkodást űztek a megszállás évei alatt a magyar erdőkben A magyar erdőgazdálkodás a jövő megmentésére is gondol

Next

/
Oldalképek
Tartalom