Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-04 / 249. szám
MLÄI mXLÚfff 1925 November 4. 2 A Ház általánosságban elfogadta a pengő-javaslatot A letenyei kerület hangulata dr*. SFltz mellett alakult ki Budapest, november 3 A nemzetgyűlés mai ülésén Tőry Gusztáv elparentálása után Temesváry Imre előadó beterjesztette a pénzügyi bizottságnak a költségvetésről szóló javaslatát. A pengő-javaslathoz Malasits Géza szól hozzá s az aranykorona mellett foglal állást a szociáldemokrata párt nevében. Biró Pál reflektál Malasits egyes kijelentéseire. Kabók Lajos a 12 500-as szorzószám drágító hatását fejtegeti a 10.000 koronás szorzószámmal szemben. A kereskedelemügyi miniszter beterjeszti a magyar—francia kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslatot. Rainprecht Antal a pengő elnevezést kritizálja. Várnai Dániel, Propper Sándor hasonló felszólalásai után elnök a vitát bezárja. Szünet után Búd János pénzügy- miniszter szólal fel a pengő védelmében, majd szavazással a Ház többsége a pengő-javaslatot általánosságban elfogadta. Ezután megkezdődött a javaslat részletes tárgyalása. A 17. szakasznál az elnök a vitát megszakítja. Ülés vége délután 3 órakor. A letenyei mandátum Holnap választja meg a letenyei kerület uj nemzetgyűlési képviselőjét. A választás eredményét illetőleg nem foroghat fenn semmi kétség, mert egészen bizonyos, hogy Fitz dr. a szavazatoknak nagy számarányával fogja megkapni megbizó levelét a letenyei kerület képviseletére. Pozsogár Rezső dr,-nak nyilt- levelét, melyben mindazokat a választópolgárokat, kik az első választáson reá szavaztak, felszó- litja, hogy szavazatukkal Fitz dr.-t támogassák, lapunk első oldalán találja az olvasó. Eddig is kétségtelen volt Fitz Artur dr.- nak többsége Somogyi Béla dr.- ral szemben, de Pozsogár nyilt- levele után csupán csak arról a kérdésről folyhat a vita, hogy hány száz többséggel kerül ki Fitz dr.-nak a neve a szavazó urnákból. A választási izgalmak ma már a forráspontig vannak hevítve. Mindkét párt erősen dolgozik jelöltje érdekében s a röpcéduláknak ezrei zúdulnak ma és holnap a választó polgártársak közé. A végső erőfeszítés, az erőknek késhegyig menő összemérése holnap, a választási napon fog végbemenni, bár a kerület községeiben egyre általánosabban alakul ki az a meggyőződés, hogy a holnapi nagy harc csak Fitz dr. győzelmével végződhetik. Lapunk holnap is szinte félóráról-félórára állandóan tájékoztatni fogja hirtábláján olvasóit a nagy összemérés eredményeiről s meg vagyunk győződve róla, hogy az esteli órákban már jelenthetjük Fitz Artur dr.-nak több száz szótöbbséggel aratott győzelmét ellenfele, Somogyi Béla dr.-rai szemben. Lapunk munkatársa ezúttal a helyszínén fogja végezni hirszol- gáltatási kötelességét. Petain tábornok Franciaországban. Parisból jelentik: Petain tábornok vezérkarával együtt elhagyta Fezt és Franciaországba érkezik. BELFÖLDI HÍREK Az Akadémia jubileuma. A Magyar Tudományos Akadémia 100 éves fennállásának emlékére tartott díszközgyűlést 9 órakor a Bazilikában tartott szentmise előzte meg, melyen részt vettek az Akadémia tagjain kívül a külföldi akadémiák kiküldöttei és a diákság is. 10 óiakor megkoszorúzták József nádor és Széchenyi István gróf szobrait. 10 óra 30-kor megtelt az Akadémia nagyterme. Az előcsarnokban Balogh Jenő, az Akadémia főtitkára diszmagyarban fogadta az érkezőket. Ott voltak Horthy Miklós kormányzó, gróf Bethlen István miniszterelnök, Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi miniszter, Scitovszky Béla a nemzetgyűlés elnöke stb. 11 órakor megkezdődött az ünnepély. Berzeviczy Albert az Akadémia elnöke nyitotta meg az ülést. Négyessy László megnyitó beszéde után Berzeviczy elnök bejelentette, hegy Horthy Miklós kormányzó kiván szólam. A kormányzó rövid beszéde keretében üdvözölte a jubiláló Akadémiát. Scitovszky Béla házelnök a parlament, Klebelsberg Kuno gró kultuszminiszter a kormány nevében üdvözölte az Akadémiát. A hadviseltek nevében József kir. herceg, a főváros nevében Ripka Ferenc kormánybiztos, a német akadémiák nevében Max Riibner dr., az osztrák kormány nevében Schneider kultuszminiszter, majd a bécsi és a bolgár tudományos akadémia elnökei, az észt és a finn kultuszminiszterek, a finn tudományos akadémia, a francia kormány és akadémia, a lengyel akadémia képviselői emelkedtek szólásra. Berzeviczy Albert megköszönte az üdvözléseket, mivel az impozáns ünnepség befejeződött. A drágaság letörése. Vass József népjóléti miniszter folytatja a drágaság letörésére irányuló munkáját. Péntek délutánra újabb ankétet hivott össze, melynek célja a bor és cukor árainak megvizsgálása. Emléktábla Vasvári Pálnak. A magyar görögkatolikusok Vasvári Pál a 48-as szabadság-harc egyik kimagasló alikja emlékének meg- örökitése cé-jából emlék-táblát akarnak felállítani. Az emléktábla felállító bizottság megalakult. A rádió áldozata. A csepeli rádió egyik hivatalnoka, Szegényi Lajos műszaki tisztviselő ma éjjel a magas feszültségű áram huzalához ért és azonnal szörnyet halt. A csepeli rendőrség ez ügyben elrendelte a nyomozást, mert nem képzelhető el, hogy egy 8 hónapos kurzust végzett tisztviselő vélelienségből érintette volna a huzalt. Valószínűleg szándéka öngyilkosság volt. Könnyítések a magyar-román határforgalomban. Aradról jelentik: A magyar- román delegációnak a határforgalmi vizsgálatok egyszerűsítése ügyében folytatott tárgyalásai eredményesen befejeződtek. A megbeszélés kiterjedt a határforgalom és ellenőrzés egész rendszerére, a határmenti kiskereskedelemre. A további tárgyalások remélhetőleg szélesebb alapokon indulnak meg. KÜLFÖLDI HÍREK Francia kormány-nyilatkozat Páris, november 3 A kormány-nyilatkozata, melyet Painleve miniszterelnök és az igazságügyminiszter a kamarában, illetve a szenátusban felolvastak, a következőket tartalmazza: A kormány, mely a parlamentnek ma bemutatkozik, a haladéktalan tettek kormánya. A francia pénzügyi probléma minden egyébnél fontosabb és komolyabb. A bevételekből az utolsó tételig fedezni kell a kiadásokat. A katonai reform ügyében a kormány az egyéves szolgálat behozatalára törekszik. Programjában van a választójog reformja s a kerületi választási rendszer helyreállítása. — Franciaország politikája Európa bé* * * kéjének politikája. AMIRŐL A SZÁZADOS SZILFA REGÉL Irta: középgulácsi Péczely László (4) A hídvégi Szent János kápolnát virágok tömege díszíti. A kopott, régi, szuette oltár szinte görnyed a virág terhe alatt. A kasznárlakból hosszú menettől kisérve, a mátkapár hűséget esküdni elindul. Ezalatt az országúton, szemben a kápolnával három huszárszázad csendesen fölvonul. Giling-galang, giling- galang — az eskü szavára fölcseng a kis harang, kinn pedig a napsugárban félezer huszárkard megvillan. „Imához“ — cseng egy hatalmas vezényszó. Négy huszártrombitás az ima kürtjeiét fújja s keményen, könnyekkel szemében áll egy katona. A kápolnából, az esküvő után, karöltve lép ki az ifjú pár. Erre vezényszóra, fővetéssel némán hódol félezred huszár. A lakásba visszatérve, ott két fiatal huszártiszt jelent meg s atyám elé állva az egyik igy szólt: „A ház urához és örömapához küldött bennünket Grünberger főhadnagy. Nevében arra kérjük jó Urambátyámat, kegyeskedjék tolmácsolni az ifjú, boldog párnak sze- rencsekivánatait és hódolatát!“ Mig a meglepődött örömapa magához tért, azalatt a két tiszt eltűnt és ahuszárseregageneralmarsch trombitahangja mellett tovább ballagott. Egy vidéki városka csendes gar- ilizonjába egy feltűnő szép huszár- főhadnagy érkezett, aki Dunántúlról kérte áthelyezését. Ezen áthelyezés különösen a nők körében keltett nagy érdeklődést és a hölgyek vidáman csevegték, hogy mily kellemesen telik majd el az esős, unalmas őszés a rideg tél, ha egyszer a társaságba a főhadnagy is beolvad. E számiiá* sukban azonban csalódtak, meri a főhadnagy a köteles látogatások megtétele utáii teljesen visszavonultan élt. Szabad idejét a nyilvánosság elől elzárkózva, estéit és éjjeleit bor és cigányzene mellett töltötte. Hamar sejteni kezdték, hogy a szép főhadnagy szivét-lel két szerelmi bánat öldösi. Tiszttársai közül barátai, akik hozzáférkőzhettek, vigasztalni kezdték, hogy az idő, e nagy orvos, majd csak begyógyítja a sebzett szivet, de ehhez akarat kell! Gusztáv révetegen nézett rájuk és — egyet ivott. Ez volt reá a felelet. Mintha azt látszott volna mondani: majd meggyógyít a sir se bor, a mely hozzá közelelebb visz! Két kedves nótája volt: „Jaj de szennyes ez a maga kendője“ és „Kitették a holttestet az udvarra.“ Könnyezett, amikor a cigány csendes éjjeleken a j fülébe húzta. Tíz év telt igy el. A főhadnagyból őrnagy és a fiatalemberből őszülő, öregedő férfi lett. A seb mégsem gyógyult meg. Egy napon az ezredes a lakásán kereste föl az őrnagyot. „Gusztáv! — szólt hozzá — i Azért jöttem, hogy mint vitéz kaío- \ nát, az életnek megmentselek és a j társadalomnak visszaadjalak. Adósságaid fölgyülemlettek s ezt rendezned kell. De, mivel jelenlegi anyagi j viszonyaid ezt meg nem engedik, én | tegnap tisztiértekezletet tartottam s \ ezen elhatároztuk, hogy a tisztikar j \ bajtársiasságból adósságaidat rendezi, jj I Fogadd el, kérlek s ígérd meg, hogy j | feledni és gyógyulni fogsz!“ | „Köszönöm ! — feleli rá az őr- j | nagy. Nemes bajtársak és barátok ! I vagytok, a nagylelkű ajánlatot azonban el nem fogadhatom, mert én már gyógyulni úgy sem tudok. Szerettem mélységesen, igazán egy leányt — és az elhagyott. E szerelem volt ifjúságom legdrágább kincse és e szerelem nekem oly édes volt, hogy érte e bánatot is szívesen hordozom. Sőt e bánat nélkül, hisz’ annyira az enyém és szivemhez van nőve, élni | sem akarok“. E szavak után az őrnagy kaíoná- \ san felállott és az ezredesnek röviden jelenti: „Ezredes ur, én ezennel kvietálók.“ A két barát és bajtárs pedig könny- S telt szemekkel, örökre búcsúzott. * * * l Azóta sok idő telt el, mig egyszer Ausztriában, egy kies városkában, I egy padlásszobában, elhagyatva, elfeledve, meghalt valaki. Az asztalon egy levél feküdt, a melynek borítékára ez volt irva : „Juttassa el a hatóságé levelet Magyarországba és kézbesítsék a Gu- íácsy-család legidősb tagjának, akit viszont kérve-kérek, adja át e levelet : Tündér Flórának. Végrendelet! Flóra! Szegénynek születtem, szegényen haltam meg. Az élet és a sors mostoha volt hozzám, élvet és üdvöt szűk marokkal mért; mégsem panaszkodom, hiszen egykor bírtam szivedet és szerelmedet. E kincs pedig mennyekkel fölért. A tiedet elvesztettem, de forró, változatlan, igaz szerelmemet számodra a sing megőriztem. Elhagyatva, magamra hagyva, haltam meg. A nehéz órában nem volt más velem, csak édes emléked és a sohasem szűnő forró szerelmem s még egy valaki, aki Tőled elszakított : a mostoha Isten ! Az igaz szerelem a síron túl is él, ezt Tőled nyertem, fogadd tehát Flóra vissza, szent örökségül. Guszti ❖ * * A vén szilfa lombjai pedig e regére megrezdültek s busán zizegé : „Ha jégvirágos lesz egykor újra szobád ablaka és barátságossá, meleggé varázsolja azt mégegyszer a kidőlt, halott, hamvadó öreg fa, ez élettörténetet pattogó tűz mellett, mint öregapó, ébredő lelkű unokáidnak regéld el!“ Megígértem! (Vége.)
