Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-04 / 249. szám

1925 November 4 Miki m*WW¥ s Gratz Gusztáv előadásai Ame­rikában. *Newyorkból jelentik: Az interpaihmentáris Unió kongresszusa után Dr. Gratz Gusztáv magyar részt­vevő itt maradt és különböző egye­temek meghívása alapján előadáso­kat tart. Előadásainak tárgya a kö­zép Európa-i államok lehetetlen po­litikai és kerületi beosztása. Erős propagandát fejt ki a régi határok visszaállítása érdekében. Sikere oly nagy, hogy nern tud eleget tenni a különböző tudományos társaságok és egyetemek meghívásának. Sztrájk a Marconi-gyárban. Lon­donból jelentik: A Marconi társaság 130 tisztviselője, 9 kartarsuk elbo­csátása miatt, sztrájkba lépett. A sztrájko'ók felhívták a többi angol állomásokat is, hogy lépjenek szrájkba. Hindenburg lemond elnöki állá­sáról ? Berlinből közük: Egyes la­pok arról adnak hirt, hogy Hinden­burg birodalmi elnök meg akar válni állásától. Az osztrák köztisztviselők sztrájkja. Bécsböl jelentik: A köz- tisztviselők végrehajtó bizottsága, mi­vel a kormánytól kielégítő választ nem kapott, november 5-ére prokla- málta a sztrájkot. A sztrájkban nem kívánják, hogy részt vegyenek azok a köztisztviselők, kiknek munkássága teljesen nélkülözhetetlen, igy a pos­tások, vasutasok, csendőrség, rend­őrség és a vámőrség egy része. Éjféli telefonjelentések: Bár csü­törtökre kimondották a sztrájkot, a kormány ma este tárgyalásokat foly­tatott a hivatalok képviselőivel. A tisztviselő-sztrájk ügyében a parla­menti pártok küszöbön álló beavat­kozásról beszélnek. A kormány állí­tólag megrendszabályozza a sztráj- kolókat. Az állami hivatalnoki kar sztrájk-bizottsága közlést hozott nyil­vánosságra, melyben feltárja a sztrájk- határozat okait és utal a hivatalnoki kar kebelében a háború ó*a bekö­vetkezett elszegényedésre, melyet csak fokozott a. szanálás, továbbá a 80.000 hivatalnok elbocsátása. A volt bolgár cár Rómában. Rómából jelentik: A pápa az ural­kodókat megillető szertartások mel­lőzésével fogadta Ferdinand volt bol­gár cárt, ki gróf Murányi Ferdinánd néven érkezett Rómába a szeniév al­kalmából. A román királynő 50 éves. Bu­karestből jelentik : Mária királynő ma ünnepli 50. születésnapját. A kor­mány tagjai üdvözlésére Sinajába utaztak. Sztrájkolnak a bécsi pékek. Bécsböl jelentik: A péksztrájk mai napja incidens nélkül telt el. Ahol kenyeret lehet kapni, életveszélyes a tolongás. 7500 pékmunkás sztrájkol. 680 üzem van zárva. A kórházak kenyér-szükségletéről a sztrájk-bi­zottság gondoskodik. . Uj hidroplán-tipus. Londonból jelentik : A haditengerészet parancs­noksága kísérletezik egy egészen uj találmányu repülő torpedónaszáddal, mely tulajdonképen egy hidroplán, mely a torpedót vizreereszkedés al­kalmával hirtelen lanszirozza. Se­bessége 60 mérföld óránként s előnye végtelenül nagy mozgékonysága, mely lehetetlenné teszi az elhárító üte­geknek ellene irányuló sikeres mű­ködését. A volt orosz pénzügyminiszter Budapesten. Bork Péter volt orosz pénzügyminiszter ma Budapestre ér­kezett és meglátogatta Búd János pénzügyminiszter és Teleszky János volt pénzügyminisztert. Emlékünnep I az Akadémia századik évfordulóján A Zrínyi Miklós Irodalmi és Mű­vészeti Kör kegyelete a legna­gyobb magyar iránt Nagykanizsa, november 3 I Díszes és előkelő közönség előtt | folyt le ma este a városháza közgyü- | lési termében a Zrinyi Miklós Iro- j dalmi és Művészeti Kör állal rende- \ zett emlékünnepély a Magyar Tudo- I mányos Akadémia megalapításának századik évfordulóján. Az ünnepség a Szózat-tal vette kezdetét, melyet a Zrínyi Irodalmi és I Művészeti Kör vegyeskara Kerkay \ József dr. vezénylete alatt énekelt. Utána Surányi Gyula tanár mon- i doha el emlékbeszédét Széchenyi i István grófról és a Magyar Tudo­mányos Akadémia megalapításáról. Az Akadémia megalapítása egy oly korszakba vezet bennünket vissza — mondotta, amely a legszomorubb időt juttatja emlékezetünkbe. Amelyre ha visszatekintünk, csak vigasztalódni tudunk mai sorsunkon. Lefesti azt I a kort, amelyben Széchenyi István j gróf élt. Amikor az országnak volt egy királya, aki nem élt országával közösségben, a nemzet egy nagy része pedig elfelejtette, hogy ma­gyarnak született és ott lebzselkedett a király körül. Legkevésbbé érdekelte a magyar haza sorsa. A tunyaság és annak nyomán a kulturálatlanság lett úrrá fölötte és a — szolgaság. És elfelejtette a nemzet a nyelvét. És a nemzetek tengerében igy is jól érezte magát. Hiszen az egyik ma­gyar gróf megtiltotta nejének, hogy magyarul beszéljen. Majd rátér Széchenyi István grófra. Amikor Széchenyi István gróf nevét halljuk, — mondotta — imádkozzunk és áldjuk a Gondviselést, hogy Szé­chenyi Istvánnal megajándékozta a magyarságot. A hit szövétnekét lo­bogtatta, amikor oly nehéz volt a magyarság helyzete. Ha semmi más érdeme nem volna Széchenyinek mint az, hogy felébresztette a nemzetben a hitet és bizalmat a jövőben, már ezért megérdemelné, hogy ünnepeljék. Végig veszi Széchenyi életrajzát. Széchenyiben egyetlen egy szenve­dély uralkodott: a magyar faj sze- reíete. 1825. november 3 án egy olyan tettet valósított meg az egyszerű hu­szárkapitány a pozsonyi országgyű­lésen, amely örök emléket biztosit neki, amikor egy évi jövedelmét, 60.000 forintot ajánlott fel egy magyar tudományos intézet felállítására. Szé­chenyi tudta azt, hogy ha a magyar­nak elveszik a nyelvét, úgy a többi nemzetiségbe fog beolvadni. Kitér a magvar nyelv gazdagságára, annak 150.000 szava van és felülmúlja a francia nyelv szógazdagságát. Majd végig bemutatja Széchenyi alkotásait. A lánchidat, a gőzhajózás fejlesztését, Budapestnek összekötte­tését a tengerentúli országokkal. És amikor mindezt megteremtette, egy­másután hagyják el müvei a sajtót, mely müvekből a magyar Géniusz szól hozzánk. Azután a döblingi ma­gányt tárta a hallgatóság szemei elé és a nagy szellem tragikus végét. A költői szárnyalásu előadás fre­netikus hatást váltott ki. Az emlékbeszédet Koudela—Sajó „Rendületlenül" c énekszáma, majd Kerkay dr. „Nem! Nem! Soha!" c. szerzeményének előadása követte, melyet á Kör vegyeskara énekelt. Az ünnepély 7 óra után ért véget. Az Ipartestület előljárósági ülése Nagykanizsa, november 3 A nagykanizsai Ipartestület hétfőn tartotta rendes havi előíjárósági ülését. Az elnök üdvözölte az ezalkalom- mal megjelent, október folyamán fel­szabadult uj segédeket, figyelmeztette őket kötelességeikre a magyar haza és a magyar ipar irányában. Felszabadultak: Benedek Pál szabó (Csonkás Józseftől), Kahn Erzsébet női szabó (Wortmann Juliskától), Pfeiffer Hermann kefekötő (Schobár Györgytől), Bognár László lakatos (Berger Jenőtől), Büki József gépla­katos (Fehér Jánostól), Mezei Győző szabó (Németh Pétertől), Halász Ist­ván asztalos (Torma Páltól), Kecs­kés Mihály csizmadia (Fazekas Jó­zseftől), Peszleg János cipész (Puszta Ferenctől), Rácz József ács (Szerecz Ferenctől), Szabó József mészáros (Weltner Rudolftól), Pap János ci­pész (Joó Jánostól), Flumbort Károly szabó (Fekete Istvántól), Macsek La­jos szabó (Mágics Istvántól), Borbély József asztalos (Pálfi Sándortól), Horváth Anna női szabó (Fekete Margittól). A nagykanizsai iparos menház megvétele emlékére a jelenlegi elöl­járóság levetette magát s a fényké­pet ünnepélyesen fogják átnyújtani | az elnöknek. A menház-alapra ren- ’ dezendő mulatságra az Ipartestület ! január 9-re lefoglalta a Polgári Egy- | let termét. Az Ipái testület betegsegélyző ; pénztára hivatalos helyiségét az Ipar- I testület székházába helyezte át, mert l ez az intézmény ma már teljesen ; beleolvadt az Ipartestületbe, j Az elöljáróság Doór István közbe- ' csülésben elhalt iparos özvegyének i félmillió korona segélyt szavazott meg. j Az Ipartestület Spiegel Szigfried | soproni kereskedelmi és iparkamarai : elnököt kormányfőtanácsossá történt kinevezése alkalmából Írásban fogja üdvözölni. Vadászat a vásári zsebmetszőkre A rendőrség egy izgalmakkal és eredményekkel tele fogása Nagykanizsa, november 3 Mint röviden jelentettük, a pénteki hetivásárról hirtelenében 10 feljelen­téssel fordultak gyors egymásután­ban a rendőrséghez. A feljelentések mindegyike arról panaszkodott, hogy ismeretlen zsebmetszők a piaci tö­megben kisebb-nagyobb összegeket kiloptak a vásáriók zsebeiből, piaci táskáiból. Nyomravezető adatot, sze- mélyleirást egy feljelentő sem tudott mondani. A nagykanizsai rendőrség látva, hogy nagyobbarányu, szervezett tol­vaj-bandával áll szemközt, azonnal a legszélesebb körű nyomozást indí­totta. A rendőrség minden épkézláb embere mozgósítva volt ezen a na­pon s még késő éjszaka sem szűnt meg a sürgés-forgás. A kétnevü asszony Az egyik detektivnek sikerült a piacon megközelítő személyleirást kapnia egy gyanús külsejű asszony­ról, kit aztán csakhamar meg is talált. — Balogh Józsefné a nevem — mondta az asszony igazoltatáskor. — Az uram borbély. — Hol van az üzletük ? — kér­dezte a detektív. — Arrafelé — adta meg az asz- szony felvilágosítását és a Magyar­utca irányába mutatott. Minthogy ez az igazolás egyálta­lán nem látszott kielégítőnek s „arra­felé" ilyen nevű borbely-üzlet sincs, az asszonyt igazolás végett előállí­tották a kapitányságon. Itt már Tokai Jánosnénak mondta magát, az urát meg mészárosnak, akinek tartózkodási helyéül a Ritscher- korcsmát jelölte meg. A Ritscher-korcsmát már könnyeb­ben megtalálta a rendőrség, mint az „arrafelé"“ levő borbély-üzletet. A szoba-razzia során kiderült, hogy Tokai János tényleg ott lakik, mé­száros is, csak épen azt nem tudta megmondani, hogy mit keres Nagy­kanizsán. Őt is bekísérték. A kapitányságon ezalatt Tokainét (aki mellesleg nem hites felesége Tokainak) szembesítették a feljelen­tőkkel, kik közül négyen határozot­tan felismerték Tokainéban azt az asszonyt, aki a zsebmetszés pillana­taiban körülöttük sürgött-forgott. — Tokaira egyik sem emlékezett. Tokaiék három sógora Délben egyik ügyvédi irodából ér­deklődtek, van-e a rendőrség őrize­tébe a Tokai Károly és Tokai Ká- rolyné nevű pár. — Az ügyvédnél ugyanis három ismeretlen ember járt, kik Tokaiék védelmére kérték fel őt s magukat azok sógorainak adták ki. Hogy ki volt ez a három sógor, azt nem sikerült megtudni. Még a Ritscherben tartott razzia alkalmával kiderült, hogy Tokaiékkal egy szobában lakott egy magát Lá­zár Lajosnak nevező egyén, kinek a fogason lógó kabátzsebében ugyan­olyan fejkendőt találtak, mint ami­lyent Tokainé viselt. Ez a Lázár azonban nyomtalanul eltűnt. Délután fél 2 órakor a rendőrség az egész városban általános razziát tartott, amelynek eredményeképen a sógorokat, köztük Lázárt is, aki a leggyanusabb volt, sikerült elcsípni. Annyi csakhamar ki is derült, hogy Lázár Lajost Markovics Ignácnak hívják, ki azonban csökönyös nya- kassággal tagadta, hogy bármi köze lenne a lopásokhoz. Őszinte vallomás Az első tárgyi bizonyíték követ­kezett ezután. Tokainénál találtak egy üres pénztárcát, melyikben az egyik feljelentő felismerte saját ellopott tárcáját. Tokainé másnap délelőtt önként jelentkezett vallomástételre. Elmondta, hogy neve özvegy Balogh Józsefné, budapesti lakos. Tokaival és Markoviccsal a pacsai vásárban találkozott. Innét jöttek a kanizsai vásárra. Itt aztán Markovics panasz­kodott, hogy nincs pénze s mivel az asszonyt többször látta vásárokon „működés közben“ tanácsolta, hogy társuljanak s menjenek ki kereset után nézni a hetipiacra. A megegyezést tett követte. Az asszony 4, Markovics 3 zsebtolvaj­lást követett el. Mindig egymás kö­zelében tartózkodtak. A pénzt Mar­kovics is az asszonynak adta, ki azt a szoknyája alatt elrejtett ‘hatalmas zsebbe süllyesztette, az üres tárcát pedig eldobták. Munka után elmentek a vendég­lőbe, előszedték a zsákmányt, az asz- szony az apraját Markovicsnak adta, a nagy bankjegyeket pedig meg­tartotta s elment libát vásárolni. — Eközben fogták el a detektívek. Mi­kor bekísérték, a kapitányság előtt az utcán egy egymilliós, apróra össze­gyűrt bankjegyet készakarva kiejtett a ruhájából, nehogy több pénzt talál­janak nála, mint amennyiről az ura tud s aki igy elárulhatná. Markovics csavargásért reá kirótt 15 napos elzárását tölti a rendőrségen, Tokainé előzetes letartóztatásba he­lyezve az ügyészségen van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom