Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)

1952-06-22 / 145. szám

LEVELEINKBŐL Bírálat és önblrálat Válass a nagykanizsai Kohó= és Gépipari Technikum hallgatóinak P ártunk megyei lapjának, a Zalának junius 10-i száma- "ban megjelent c.ikk „Látogatás a nagykanizsai Kohó- ás Gépipari Technikumban' ‘ nagy érdeklődést keltett a nagykanizsai Gépgyárban. Mi. tudjuk, hogy népi deniokrati kus államunk nagy figyelmet szen­tel éa hatalmas áldozatokat hoz azért, hogy a szocialista tudományt, kultúrát a fejlődéssel arányosan fej­lessze és megfelelő számú szakem­bert, mérnököt és technikust ne­veljen ötéves tervünk feladatainak teljesítéséhez. Szeretettel fogadjuk a vállalattól részvevő hallgatók hozzánk intézett kritikáját és igyekszünk azt saját munkánk kijavítására felhasználni Mivel azonban a bírálat nem minden tekintetben fedi a valóságot, sze­retném pár szóval elmondani, hogyha néz ki az ipari teclinikumosok tá­mogatása. a vállajatvezetőség ró szérűi. A vállal at vezetőség minden al­kalommal ürömmel vette tu­domásul, hogy üzemünk egyes dol­gozói fáradtságot nem kímélve fej­lesztik tudásukat különböző tanfo­lyamokon. De mivel a Gépipari Tech­nikumban való felvétel spontán. Az elmúlt évben csupa küzdelem vélt az aratás és nehézségét hozott, elmaradtak a növényápolási munkák is. — így emlékeznek az elmúlt év­re a zalabéri Vörös Csiíiag-tszcs tagjai. A munkaerő, kevés volt, innen- onnan segítséget kértek, ami költsé­ges volt, kevesebb lett a jövedelem, mert az aratás is késett, a kapálások is elmaradtak, nem nőtt meg a ku­korica, a répa. MÁSKÉP VAN MAR AZ IDÉN, iValamennyíen büszkén mondják. — Egy nap és keresztbe volt a 10 bold őszi árpa, mert a gépállomás levágta azt kévekötő aratógéppel. Az idén már könnyen megy az Ératás. Segíti őket a gép- A 25 holdas búzatáblájukat is géppel aratják, ez sem okoz már nekik gondot. A gép segítsége mellett ők is segítettek magukon, egyre jobban felszámolják a lógósok táborát és szorgalmasab­ban dolgoznak a tagok. Az aratás, a nyári munkák idején a gyerekek a napközi otthonban töltik idejüket, ahol jó ellátásban, nevelésben ré­szesülnek és Így az asszonyok is egyéni jelentkezés alapján történt, sok esetben vállalatunk munkaügyi és személyzeti osztálya csak utólag értesült arról, hogy egyik vagy má- ' sik dolgozónk, a Gépipari Technikum­ba jár. így adódott az a hiányos­ság, hogy mind szakmai, mind po­litikai téren nőm került egyes hall­gatóknál elbírálás alá, hogy a kor­mányzatunk nyújtotta előnyöket olyau dolgozóknak juttatjuk-e, akik ezt az iskola befejezése után a szocializmus építése érdekében hasz­nosítani is fogják. Vannak olyan dolgozók, akik a továbbképzést csu­pán arra használják fel, hogy egyes feladatok teljesítése alól kivonják magukat. Ez persze hiányosság ds ezért bí­rálat illeti az iskola igazgatóságát, a vállalatunk vezetőségót, valamint a vállalat személyzeti és munkaügyi osztályát is. Ezt a hiányosságot a jövőben, meg fogjuk szüntetni és szorosabbra füzzijk a kapcsolatot az iskola vezetőségével. Ami a. hallga­tók támogatására vonatkozik, vál­lalatunk e téren is megtette a kol­lektiv szerződés nyújtotta legmesz- szebbmenö támogatást. Dolgozóink ta­nulmányi eredményéhez mérten a tanszerek beszerzésére 2150 forintot egyre jobban kiveszik részüket a munkából. Követik Illés Józsefnét, aki rendszeresen dolgozik és amel­lett még férje és, két családja dolgo­zik a csoportban. 19-én már levágták az 5 hold bí­bort és a 6 hold repcét is. Öt hold étkezési borsójuk a legszebb a ha­tárban. Ez az év azt mutatja, hogy eredményesebben gazdálkodtak. En­nek elérésében nagy szerepe van a minisztertanács április 24-én meg­jelent határozatának. Segítségükre volt a községi tanács is, melynek titkára a tszcs elnökével alaposan megbeszélte a minisztertanács hatá­rozatának jelentőségét, majd az el­nök ismertette azt a tagsággal és közösen megvitatták a reájuk vonat­kozó részét. — Tojásbeadásunkat már majd­nem az egész évit teljesítettük: -— mondja Acél János —­NEM AKARUNK ELMARADNI, mert kötelességünk, hogy példát mu­tassunk a dolgozó ■ parasztságnak. Nem akarnak ez évben semmi­vel se hátralékban lenni. Eddig 4 hízott sertést adtak be, kettő meg utaltunk ki, A hallgatók munkaidejét a tanulmányi időnek megfelelően igyekszünk megszervezni, V álaszolnunk kell a cikk azon részére is, amely élesen veti fel, hogy a gépgyáron belül elzár­juk a lehetőségét az adminisztratív dolgozók továbbképzésének. Itt meg kell említenünk, hogy ezidcig ha­sonló esetet nem tapasztaltunk sem a vállalat vezetőség-, sem az oktatás kérdésével foglalkozó elvtársak: ré­széről. Nem kiviinjuk elzárni az utat sem a fizikai, sem a szellemi dolgozók elől. Feladatunk, hogy vál­lalatunk dolgozói közül minél több­nek biztosíthassak, hogy képességei­ket továbbfejlesszék, hogy később annál többet adhassanak jó munká­jukkal vállalatunknak és dolgozó népünknek. Továbbra is harcolni fo­gunk azért, hogy iskoláinkra, tech­nikumainkra olyan dolgozók kerülje­nek, akik bebizonyítják népünk, pár­tunk és a szocializmus ügye iránti hűségüket, akik tudásukat fejleszt­ve elősegítik ötéves tervünk mielőbbi befejezését és a szocializmus építé­sét HORVÁTH ISTVÁN, az Ásványolaj Gépgyár személyzeti osztályvezetője. most' kerül beadásra, ezen túl 3 da­rab hetven kilós hízik. A napokban ismét 13 könnyebb súlyú sertést tet­tek be, hogy folyamatosan biztosít­sák terveik teljesítését. — 49 szekér-lóherét és 59 szekér rétiszénát takarítottunk be az első’ kaszálásokból — mondja Acél János. —• Az első' feladatunk az volt, hogy a beadási tervünket teljesítsük. Ma már nyugodtan vagyunk, mert kötele­zettségünket túl is teljesítettük­Rendszeresen teljesitik tejbeadási terveiket is. Majdnem minden hó­napban adnak be terven felül is. Itt azonban következetesebben kell liarcolniok AZ UJ MÓDSZERÜK alkalmazásáért, amely már sok ter­melőszövetkezetben bevált és érnek el vele jó eredményeket. Alkalmaz­nak kell a háromszori fejest. Tanul­hattak az idén a gépimunka alkal­mazásánál, hogy az uj módszerek, a fejlett agró- és zootechnika alkalma­zása mind az ő javukat szolgálják, nagyobb lesz a jövedelmük és példa­mutatóan tudják teljesíteni az állam­mal szembeni kötelezettségeiket. Vállalatunk kultúrélete 1951. no­vember hónapban kezdett újonnan kialakulni és életrekelni. Kezdetben sok nehézségbe ütközött a kultúráiét megindulása vállalatunknál s hosszú időn keresztül szép kultúrtermünk kihasználatlanul állt, annak dacára, hogy vállalatunknál sok rátermett dolgozó volt, akik kultúrmunkákban akartak résztvenni. A megindulás kezdetén 60 jelent­kezővel kezdte el munkáját kultúr- csoportunk. Két hónap után csak 35 fő maradt a kultúrcsoport létszáma, kik fáradtságot nem ismerve nekifog­tak a munkához. Egy-két ismerkedési est megrendezésével márciusban Is­mét fellángolt kultúrcsoportunk munkája és városunk kultúrcsoport- jai között az első sorokban foglalt helyet. Jelenleg 50 tagú dalárda, S tag­ból álló tánccsoport és a vállalat dolgozóinak gyermekeiből összeállí­tott 24 főnyi tánccsoport fejt ki ko­moly kulturmunkát. Dalárdánk, tánccsoportunk már több ízben sze­repelt városunkon belül rendezett kulturmegmozdulásokon. Kultúrcsoportjaink lelkesen ké­szülnek az aratás, a cséplés, a be­gyűjtés idejére, hogy csasztuskáikkal, ének- és táncszámaikkal a falu dol­gozóit jobb és gyorsabb munkára serkentsék. Csasztuskáikkal kifigu­rázzák a cséplésben és begyűjtésben elmaradottakat, ugyanakkor énekszá­maikkal köszöntik a munkában élen­járókat. Vállalatunk kultúrcsoportja így kíván hozzájárulni hazánk szo­cialista felépítéséhez, ANDRI GYÖRGY, a nagykanizsai Kiskereskedelmi .Vállalat dolgozója. ★ Népi demokráciánk nagy gondot fordít a tanulóifjúságra. A techniku- mos tanulók nyáron 3 hetes szakmai gyakorlaton vehetnek részt, ahol el­méleti tudásukat összekapcsolják a gyakorlattal. Ez alatt az idő alatt pénzt is kapunk, aminek hasznát vesszük a hozzájárulás befizetésekor. Minden diákotthopos tanuló a mun­kaértekezleten megfogadta, hogy a nyáron keresett összegen takarékbé­lyeget vesz és amikor a hozzájárulást be kell fizetni, akkor kiváltja- Ezzel sokat segít szülein és előbbre viszi diákotthonunk hozzájárulási átlagát, ami bizony az elmúlt évben elég ala­csony volt. Zsohár Mária ★ A pákái malom körülbelül egy kilométerre lehet Csömödér község­től. Csömödérhez közelebb lévő malom nincs, ezért Pákára viszik gabonájukat az itt élő dolgozó pa­rasztok' Egy- alkalommal én is kukoricát vittem darálni, A kukorica 30 kiló volt, délután vittem cl, mert dél­előtt az iskolában voltam. A mol­nárok azt mondták, hogy csak dél­előtt darálnak. Megkérdeztem tőlük, hogy mikor jöhetek érte, azt mond­ták, hogy holnap dél felé' Másnap délben el is mentem érte, de a ku­korica nem volt megdarálva, azt moncUúk, hogy elfelejtették és meg­ígérték, hogy a következő napon el1 mehetek érte, Másnap szerencsére megkészült, nem felejtettek cl. ("Egy nap nem evett darát a disznó.) Junius 9-re elfogyott a dara, Dj■> bál a malomba kellett vinni a kuko­ricát. . Vittürík még 25 kilót, Most már délelőtt. vittem-. Ekkor pedig azt mondták, hogy 11 óra felé el­mehetek érte. El is mentem, da nem volt kész, most meg azt mond­ták, hogy este menjek. Este ugyan­csak potyára mentem. Akkor meg azzal biztattak, hogy szerdára meg- készül. Szerdán is bementem, ékkőn kijelentették, hogy ilyen kevés kuko­ricát hogyan daráljanak meg. (Mos!: már 3 nap nem evett a disznó darát.) Én azt nem hiszem el, hogy a pákái malom úgy van elkészítve, hegy itt keveset ne lehetne, darálni, csak sokat. 150 kilós disznóm S nap nem evett mást, csak csalánt, 3 nap egy hizó disznónál sokat számit, Eddig etet­tük rendszeresen, de most nem tét■ kötjük, mert a pákái malomban ke­veset nem leket darálni. Dehogy nem lehetett volna, csak nem akar­ták, mert talán egy, vagy két kéz­mozdulattal többet kellett volna csi­nálni, Ezért 3 napra való kukorica elveszett, mert a disznó soványka - dótt. Pedig kormányunk azt írjei elő, hogy mindennel tákarékoskod- juhk, SZENTES ANTAL Csömödér, ★ Már egy éve lesz, hogy a korom-* gyár biztosítja népgazdaságunk egyik igen fontos nyeranyagellátását. Most június 12-én megtartott termelési ér­tekezleten a koromgyár dolgozói egyhangúlag , fogadalmat tettek, hogy a koromgyár megindulásának egyéves évfordulóját az alábbiak szerint ün­nepük meg: Június 16-tól 27-íg ünnepi béke hetet rendezünk. Dolgozóink vállal­ták, hogy az ünnepi hét mindenegyes napján az eddigi 9S százalékos terv teljesítését 108—110 százalékra emel­jük. Fehér Sándor. Ä salabéri Vörös Csillag is&es A FELEMELKEDÉS UTJÁN Lőrinc Ernő, a nagykanizsai Vasöntöde és Gépjavító Vállalat ön­tője azok közé az emberek közé tar­tozik, akik mielőtt valamit kimem- danának, vagy megcsinálnának — gondolkoznak. Amikor a vállalat dolgozói megtudták, hogy náluk is felülvizsgálják a normát, egyesek azt mondták: — A mi normánk nem laza ... minek kell azt feszíteni. Ka nagyon feszitik, a húr is elszakad. Lőrinc Ernő ekkor még nem szólt, de szólt később. Ezt mondta: — Elvtársak, hogyan biztosítsuk ía fejlődést, ha megelégszünk eddigi eredményeinkkel? Magunk is észre­vettük, hogy a termelékenység nincs arányban a bérezéssel. Ugyancsak rájöttünk arra is, hogy a norma nem volt szoros. Ka így lett volna, akkor nem tudtuk volna azt könnyűszerrel túlteljesíteni. Az üzemben különböző vélemények alakultak ki a ■normafélülvizsgálős- vól. A többség úgy gondolkodott, ■mivt Lőrinc Ernő, de amikor hallot­ták, hagy 20 százalékos szorítás lesz, egyesek azt mondták: — Most már aztán csak úgy kereshetünk, ha munkaidő ■után elmegyünk kapálni. Lőrinc Ernő is gondolkodóba esett, d-ztán jó sokára azt mondta: — Áz uj norma valóban feszes­nek látszik. Ka a régi módszerekkel dolgozunk, éppen hogy csak telje­síteni tudják, de azt is nehezen. Nekünk azonban arra kell töreked- ruv.nlc, hogy a borítékban ezentúl se legyen kevesebb. A norma felülvizsgálás után az első napokban úgy látszott, hogy a munka megmerevedett, Lőrinc Ernő keményen dolgozott, de csak nem atari, túlnőni teljesítménye a nor­mám, Csak annyi gép fedél készüli Hogyan győzték le az uj normát Lőrinc Ernő és Brodarics Antal vasöntők? el naponta, hogy abból csak becsü­letmentésre futott, Lőrinc Ernő ezekben a napokban komoly fejtörést végzett. — Ez így nem mehet —- gondolta —, itt valamit tenni kell. Meg kell találnom a módját, hogy a normát túlteljesítsem. Mivel tud­nám egyszerűsíteni a gépfedelék formázását? a négy felöntés hát­ráltatja a munkát. Ka azonban el­hagyom, honnan táplálkozik a vas a zsugorodásnál? Aztán rájött, hogy a fdöntést a rögzített „spiccek‘ * helyettesíthetik. Arra gondolt, ha a ráépítésre tűket tesz, nem szakad fel a homok. Ezzel egy-egy formázásnál egy egész órát is megtakaríthat. Elgondolását még aznap megvalósította. Sikerült, Ész- sseriisitésével megdöntötte az uj normát s teljesítményét 190 száza­lékra emelte, — Ezt az eljárást nem lehet min­den gépfedélnél alkalmazni mondja Lőrinc Ernő. — A súlyosabb daraboknál szükség van a felöntésre, hogy a vas táplálkozhasson, de majd erre is keresek valami egyszerűsí­tett megoldást. A fogaskerék-óráéi élőm: formá­zásánál mindig három szekrényt épí­tettek fel. Ezt igy csinálták, mióta csak fogaskerék-ált ételházakat for­máznak. — Ka a normál túl akarom tel­jesíteni, ezen a téren is tennem kell valamit — gondolta Lőrinc Ernő. — Mitor aztán megkezdte a formázást, egyszerűen elhagyta a harmadik szekrényt, Ed jött, hogy igy sokkal biztosabb a munkája s az öntéseket pedig selejimantesen végezheti. Az uj eljárás bevezetésével 60 száza­lékkal növelte a teljesítményét is. A normák felülvizsgálása. a norma feszítése szülte ezt az uj és a régi­nél tökéletesebb formázási módszert. Lőrinc Ernő azonban nem elég- szik meg ennyivel. Munkáját min­den különböző munkadarabnál ra­cionalizálni akarja. A fogaskerék formázását hosszadalmassá teszi, hogy minden egyes fog között két szeget kell beszúrni, hogy a felső szekrény leemelésénél a homok fel ne szakadjon. Nagyon lassú, babra- munka ez. Lőrinc Ernőben azonban már megszületett az ötlet. Egy olyan sablont készít, amelynek alkalmazá­sával száz kézmozdulatot egyetlen kézmozdulatra csökkent. Lőrinc Ernő vasöntő elismert em­ber lett az üzemben. — Jó, céltudatos munkájáért ed­dig is mindenki megbecsülte — mondja Csillag Ferenc, a vállalat mérnöke, — Sokat köszönhetünk észszer üsitéseinek. így elessünk minden segítséget megadni neki, hogy minél eredményesebb munkát végezhessen as uj normák legyőzésé­nél. 'k A másik öntő, akiről beszélnünk kell: Brodarics Antal, öt régebben a> hanyag, felületes munka jelle* Vasárnap, 1852 jut». 22. mezte. a vállalóinál elnevezték se­lejt gyárt ónak. A normák felülvizs­gálása idején Brodarics is azok közé tartozott, akik nem voltak meg­elégedve az uj normával, akik azt mondták, hogy az uj norma teljesít­hetetlen, — Tudjuk, hogy nincsenek csodák — mondja Badics Miklós pártcsoport- vesető, aki a művezetői teendőket látja el — ha a csodákban hinnénk, akkor azt mondanánk, hogy Broda- riccsal csoda történt. Mióta az uj normák szerint dolgozunk, teljesít­ménye állandóan növekediki A se­[ejiet is majdnem teljesen megszün­tette. Síi az oka ennek az előnyös vál­tozásnak:1 Elsősorban is az, hogy a népnevelők foglalkozták Brodarics Antallal. Megmagyarázták neki, miért fontos, hogy a szocializmus építéséből és a béke megvédéséért vivőit harcból minden egyes dolgozó becsületesen kivegye a -részét a pártcsoportvezető, Badics Antal'na­ponta többizben is felkereste Broda- ricsot. Megkérdezte tőle, milyen ne­hézségei vannak a murikánál, miben szorul a párt segítségére? Amikor Brodarics Antal látta, hogy a párt törődik vele, mindjob­ban 'nőtt a párt iránti bizalma, de ugyanekkor nőtt, fejlődött kritikai érzéke is. Megbírálta önmagát s ek­kor rájött, hogy eddig nem úgy végezte a munliáját, ahogy azt pár­tunk elvárta tőle. Az a tény, hogy saját hibáit felismerte, eredmé­nyezte, hegy ma már 150—155 szá­zalékra teljesíti normáját. Most is nagy figyelemmel és szor­galmasan formázza az1 előtétáttétel- házat. — Amikor ezt a munkál el­kezdtem — mondja Brodarics Antal, — a munkalapot csak két nappal at formázás megkezdése után kaptam meg. Boldog meglepetéssel tapasztal­tam, hogy a normát 50 százalékkal túlteljesítettem. Gondolkodni kezd­tem, hogyan is érhettem el ezt a magas teljesítményt akkor, amilcor a régihez viszonyítva a norma sok kai feszesebb. Kamarosan rájöttem, hogy ez azért sikerült, mert a mun­kámat észszerűbben, jobb munka- módszerrel végeztem, A munkamódszert nem mástól vette át Brodarics Antal. Maga ta­lálta meg a jobbat. Amint kiderült, a régebbi rossz munkáért nem egyedül Brodarics - a felelős. — Ha valamit akartam, min­dig azt mondták, ne csináljam, mert az nem lesz jó. Elvették az önbizal­mamat, nem mertem semmit kezde­ményezni. Az uj normákkal egy időben szü- ■lelett meg az uj Brodarics Antal is, az, aki a 32 perces ■munkát 20 perc alatt végzi el, aki - 500 perc alatt 800 perces munkát teljesít. Nyolc óra alatt elvégzi azt, amit norma szerint 13 óra alatt kellene elvé­geznie. — Ka mindig ezt a munkát vé­gezném, évente legalább 190 napot takaríthatnék meg. Igyekezni fogok munkamódszeremet a többi munká­nál is tökéletesíteni. Jó érzés jól dolgozni, jó érzés tudni, hogy az­on munkámra is számit a párt az ölcves terv építéseméi. (Takács)

Next

/
Oldalképek
Tartalom