Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1849-1860
A megyefőnököt távollétében teljes hatáskörével a megyei titkár helyettesítette. Őt tekinthetjük a megyei közigazgatás második emberének ebben az időben. Feladata a fogalmazványok elkészítése, kimutatások összeállítása volt. A kiadó a megyefőnöki hivatal adminisztratív vezetője. Az ő feladata volt az átvett ügyirat letísztáztatása a napidíjas írnokkal; címzetthez történő eljuttatása, valamint az iratok irattárba (levéltárba — nem volt éles határvonal) tétele, melyről a lajstromozó (levéltárnok) gondoskodott. A levéltárnok feladata volt egyes lajstromok készítése is, például 1850 nyarán, mikor a kerületi főispán bekérte az 1848-49. évi közgyűlési jegyzőkönyvek indexének másolatát. Ugyancsak ő készített másolatokat olyan iratokról, melyek már levéltárba kerültek ugyan, de valamilyen célból másolatban felsőbb hatósághoz kellett küldeni. A megyefőnöki hivatal személyzetének listáját hat napidíjas írnok (ComitatsKanzellist) és egy hivatalszolga (Gehilfe) egészítette ki. A mérnök, orvos, a pénzügyi szakemberek, a várnagy és a csendbiztos is a megyei igazgatás egy-egy szakterületének vezetői, referensei voltak. A mérnökök feladata természetesen a középítkezések, épületek tervezése, utak, hidak karbantartására, folyószabályozásra való felügyelet volt, mely magában foglalta a munka megtervezését, megszervezését, irányítását, s az időszakos, megyefőnöknek küldött jelentések elkészítését. A területi megosztottság a két mérnök között elmosta az alá-fölérendeltségviszonyát, Észak-Zalában (tapolcai, sümegi járás) Csepeli József, Zala megye többi járásában Zalaegerszeg székhellyel Tóth Antal volt felelős az említett munkákért, gyakorlatilag kizárólag a megvefőnöknek alárendelve. Az orvosok ugyanabba a kategóriába tartoztak, mint a mérnökök. Hosszabb orvosi gyakorlat — és természetesen politikai feddhetetlenség — után kinevezés útján foglalták el állásukat. Az első fcSorvos a megye székhelyén, Zalaegerszegen székeli, míg a megye második főorvosa Eszak-Zalában, általában Tapolcán. Kettőjük között is szinte kizárólag területi megosztottság volt: az első főorvos a zalaegerszegi, alsolendvai, nagykapornaki (később pacsai) és a nagykanizsai járás egyik részét felügyelte, míg a második főorvos ugyanazokkal a jogokkal és feladatokkal, kötöttségekkel a nagykanizsai járás másik részében, a tapolcai és sümegi járásokban működött. A megyefőnök leveleit általában egyidőben mindkettőhöz intézte, s bár a hierarchia szerint a megye első főorvosának alá volt rendelve a második főorvos, területén annak hatáskörével rendelkezett, felelősséggel közvetlenül a megyefőnöknek tartozott. A főorvosok feladata a közegészségügyi és járványügyi feladatok ellátása volt. Kötelesek voltak évente egyszer kerületük valamennyi patikáját meglátogatni, erről jelentéseket tenni, a hiányosságokra a figyelmet felhívni. Járvány esetén azonnal intézkedéseket foganatosítani, akár embert, akár állatot pusztított a kór. Évente jelentést tettek a megyefőnöknek (mindkettő közvetlenül), hogy területükön mi fordult elő, ami a közegészségügyet befolyásolta. Egyik legfontosabb feladatuk továbbra is a
