Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1849-1860
gyógyítás volt. Mindketten - hivatali feladatuk mellett - kiterjedt orvosi gyakorlatot folytattak. Elöljárói voltak a kerületi (járási) sebészeknek és bábáknak, akiket - tekintetbe véve szakképzettséget, eddigi gyakorlatot - szintén úgy neveztek ki. A vármegye kasszája feletti felügyeletet a főpénztáros látta el beosztottjával, az ő kezén mentek át a befolyó és kimenő pénzösszegek, és kizárólag a megyefőnök utasítására fizethetett ki bármilyen kis tételt is. A főpénztáros a számvevővel közösen készítette el a megyehatóság előzetes, éves költségvetését. A számvevő (Buchhalter) készítette cl - a szolgabírók, és egyéb hivatalnokok jelentései, kérelmei alapján a felújításokra, beruházásokra fordítandó összegek tételes kimutatását és azt a megyefőnök elé terjesztette, aki döntött a kifizethetőségről vagy nagyobb összeg esetén engedélyt kért a kerületi főispántól. Az engedély megérkeztével utasította a megyefőnök a főpénztárost a tétel kifizetésére. A számvevőség 1851ben került ki a megyefőnök alárendeltségéből, és közvetlenül a pénzügyi hatóságok alá rendelték. A várnagy elöljárója volt a megye és járások fogházőreinek és ő volt a vármegyei börtön parancsnoka is. Ezenkívül felelős volt a vármegyei épületek állagának és berendezésének rendben tartásáért, a fogházőrök és „vármegyei katonák" felszereléséért, egyenruhájuk épségéért, a felszerelések kiegészítéséért. Az utasításokat ő is közvetlenül a megyefőnöktől kapta. 23 A közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztásával a várnagy, a megyei börtön őrei, a járási börtönök őrei a megyei, illetve a járási törvényszékek irányítása alá kerültek 1851-től. A vegyes szolgabírói hivatalok felállításától (1854-től) a járási börtönök őrei ismét a közigazgatási főbírók alárendeltségébe kerültek. JA\ alsó fokú igazgatás szintje: a járások A negyedik - az alsó fokú - közigazgatási szint a járás volt. Az igazgatási struktúrát ületően itt történt a legnagyobb változás a megyén belül. Ugyanis ekkor kezdődik el a polgári kori alsó fokú közigazgatási központok kiépülése azáltal, hogy egy adott tájegység gazdasági központjába telepítik a közigazgatási és pénzügyigazgatási hivatalok, valamint a jogszolgáltató és rendfenntartó hatóság egységeit. A Bach-korszakban Zala megyében járási székhellyé vált községek 1867 és 1950 között végig megtartották az ekkor szerzett rangjukat — természetesen a trianoni békeszerződéssel a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolt területek kivételével. Manifestumok és Szózatok 181-205. p, valamint ZML Megyefőnöki ír. A rendeletek és az iratok alapján.
