A dél-dunántúli aprófalvak és szórványok település- és társadalomtörténete - Zalai Gyűjtemény 27. (Zalaegerszeg, 1987)

E-szekció - Knézy Judit: Gazdasági változások Belső-Somogyban a XIX. század második felében

KNÉZY JUDIT: GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK BELSŐ-SOMOGYBAN A XIX. SZAZAD MÁSODIK FELÉBEN Somogy déli felében aránylag magasabb számban alakultak ki népes községek, mint pl. Zalában, vagy Somogy észak-nyugati részén. A XVIII. század elején a kedvező fekvésű és jogi helyzetű, s a török időket szerencsésen átvészelő helységekbe áramlott a nép. Néhány község lakossága úgy felduzzadt, hogy hamarosan rajokat bocsátott ki a környékbe. A népesség, a termelőeszközök koncentrálása, a termelési tapasztalatok összegeződése egyben minőségi változást is hozott a nagyközségek fejlődésében. Többen mezővárosi rangot is értek el a XVIII. század második felére, pl. Csököly, Darány, s az újabb településű Berzence is. Ezek az egykori mezővárosok kisebb körzetükben a technikai változtatásokban, újítások átvételében, de a hagyományok fenntartásában is lényeges szerepet játszhattak kis jelentőségű vásáraikkal, a környéket is ellátó iparosaikkal, a környékbe kiáramló munkaerőfeleslegeikkel. A környék hagyományait, termelési tapasztalatait átvették és összegezték, de vissza is sugározták. Ezáltal váltak a termelésen túl a fogyasztásban is kezdeményezőkké. A mezővárosok és nagyközségek a feudalizmus utolsó évszázadában kedvezőbb helyzetben voltak az aprófalvaknál nemcsak azért, mert nagyobb közösség nagyobb gazdasági erőt képviselt, hanem fokozottabb védelmet is a földesúri követelések túlkapásai, az állami adózás, katonai beszállásolások terhei ellen. A jobbágyfelszabadítás után, a szabadparaszti gazdálkodás kibontakozásával változik a helyzet. Az egyéni kezdeményezések korszaka kezdődik. Már nem számít különösebb előnynek, ha nagyobb falusi közösségbe tartozik valaki. Sőt néhány kisebb helység népe olyan ügyesen élt a lehetőségekkel, hogy a lakosság egyes rétegei komolyabb vagyonra tettek szert. Ezen tények figyelembe vételével következő változásrajzomban nem térek ki külön az aprófalvak és nagyközségek fejlődésére, hanem az összetartozó kisebb gazdasági körzeteket veszem alapul. A századforduló — sokat idézett, klasszikus értékű — helytörténet- és néprajzkutatói: Baksay Sándor,

1 Jankó János

2 és Vikár Béla

3 ma már pótol 1 BÄKS A Y Sándor: Somogy megye. Az Osztrák—Magyar Monarchia írásban és képben. IV. Budapest, 1896. 291—319. 2 JANKÓ János dr.: A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp. 1902. Uő.: Az Ezredéves Kiállítás néprajzi faluja. Budapest, 1897. 15—23.