Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)

HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA

A halotti tor karmina. Szerényebben ugyan, de megünnepelték az élet nagy fordulói közül a halált is. A temetés napján az esti etetés után gyűltek össze a gyászoló családoknál a rokonok, komák, szomszédok. A menü tyúkhúslevesből és paradicsommártásból állt, melyet a levesben főtt hússal fogyasztottak. Utána pogácsát, kalácsot, fánkot kínáltak. Bor bőven állt az asztalon. Minden család életében nagy eseményt jelentett a házépítés. E megerőltető munkában kölcsönösen segítettek egymásnak a rokonok, szomszédok, barátok, így többnyire csak az ácsnak és tetőfedőnek kellett fizetniök. Egyegy építkezésnél kb. 30 személy tevékenykedett. A tömésházak térhódításával ugyanis az alkalmas agyag kitermelése, megdolgozása és döngölése igen nehéz munka volt, és tartalmas, tápláló ételt kívánt. A gazdaasszonynak és segítségének ugyancsak ki kellett hát tennie magáért, hogy a sok éhes gyomor megteljen. Reggelire hússal főtt rántott levest tálaltak kelt tésztával, ebédre az ünnepeken szokásos tyúkhúslevest mártással és a levesben főtt hússal, rétest, vagy fánkot. Uzsonnára lesütött húst ettek kenyérrel és kalácsot. Vacsorázni már otthon szoktak. Az aratás és cséplés étrendje: Szerdahely környékén a parasztok csak kevés búzát, inkább rozsot termeltek. A cséplés többnyire hadaróval történt, mivel a rozsszalmára nagy szükség volt a házak, hegyi pincék és pajták zsúpolásakor. Általában négyesben csépeltek. Mivel e nehéz, poros munka sok folyadékot kívánt, ennek megfelelően állították össze az étrendet. Reggelire rántott levest ettek főtt tésztával vagy kukoricagánicával, ebédre lesütött vagy füstölt húst kenyérrel és borral, uzsonnára füstölt túrót vagy hájas kenyeret savanyú uborkával, répával, paprikával. E két fárasztó munkára tartogatta a háziasszony a télen ölt disznó legjavát: a sonkát, a kolbászt, a lesütött húst és a sóval átgyúrt, saját hártyájába visszacsomagolt füstölt hájat, A szüret bratva étrendje: Az ősz e nagy eseménye többnyire október 5-én kezdődött. (Régen a hegyközségi elöljáróság jelölte ki a napot.) Mivel azonban nagyobb szőlőhegy csak Murakeresztúr határában volt, s a pincék is viszonylag aprók voltak, nem egyszerre szüreteltek. Nem is volt annyi prés a hegyen, hogy a szőlőt egy időben lehetett volna feldolgozni. Ezért összeálltak a rokonok, barátok, s előbb az egyik, majd a másik gazdánál szüreteltek. Akikre később került a sor, mustot cseréltek azokkal, akiknél már volt a mustnak szesztartalma is. Ez biztosította a jó hangulatot. Esténként, a munka befejeztével, a szomszédos pincék gazdái összegyűltek egy kis mulatságra. A legények énekelve járták végig a pincéket, mindenütt ittak, jó hangulatot teremtettek, de aki nem bírta a bort, bizony jócskán berúgott. Közben az idősebbek is énekeltek, történeteket meséltek. A gyerekek egy-egy fa alatt parázson gesztenyét sütöttek, és a tűz körül játszadoztak.