Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája - Zalai Gyűjtemény 20. (Zalaegerszeg, 1983)
HORVÁT FALVAINK ANYAGI KULTÚRÁJA
A hentesek is járták ilyenkor a szőlőt: mustért búst cseréltek. Egy sajtár mustért 3 kg gulyásnak való húst adtak, így gyűjtötték össze évi borszükségletüket. A jellegzetes szüreti eledel a húsosleves és a nagypogácsa volt. Az előbbit háromlábú lábosban vagy bográcsban gulyás módra főzték a hegyen, a pogácsát azonban otthon sütötték meg előre a kemencében. Ez kevée zsírból, lisztből és tejfölből készült élesztővel, s akkorára formálták, hogy egy tepsibe csak három darab kerüljön. Szeletelve fogyasztották. Különleges étkezési alkalom volt a mindenszentek Svih svetih is. 5 ' 2í Este bőséges ünnepi vacsora dusica volt többnyire tyúklevessel, főtt tyúkkal és mártással, valamint káposztás meg répás rétes. Vacsora után egy-egy tányér levest, húst, rétest — sokan tele üveg bort is — hagytak az asztalon a halottaknak, hogy ha hazajönnek látogatóba, legyen mit enniök. Előfordult persze, hogy reggelre valóban eltűnt az étel vagy annak egy része. Ilyenkor tudták, hogy valamelyik éhes családtag dézsmálta meg az asztalon hagyott eledelt. A maradékot másnap többnyire elfogyasztották, de akadt olyan ház is, ahol elásták. Ismét mások csak az összegyűjtött morzsát és ételhulladékot ásták el, esetleg a kert valamely sarkában szétszórták, mivel a mindenszenteki morzsáknak mindenütt termékenységet biztosító, rontást elhárító hatást tulajdonítottak. Még a belőle nőtt virág korenova droptinjica is ..gyógyító erővel" rendelkezett. (A jó termést óhajtották biztosítani azzal is, hogy az ünnepi vacsora alkalmával az asztalterítő alá egy-egy marék búzát, kukoricát, hajdinát tettek. Vegyesen mindenféle szemet, amit tavasszal, a vetéskor a többi közé kevertek. Mások a karácsonyi vacsora alkalmával csinálták ugyanezt.) A búcsú proscenje étrendje. Minden falu életében különös jelentősége van még napjainkban is a búcsúnak. Szentmártonban november 11-e már azért is nevezetes dátum volt, mert. összeesett a híres őszi állatvásárral. E napon még a legszegényebbek is húst ettek, hisz az átlagos menü húsleves volt metélt tésztával, valamint főtt hús mártással. A mindenki számára elmaradhatatlan Márton-napi rétes mellett a módosabb gazdák asztalára még libasült is került. Az egyik zsidó kocsmáros pl. csak libasültet árult e napon. A sátrakat a kereskedők a templom körül állították fel, de volt sátra a hurka-, a pecsenye- és káposztasütőnek, sőt régen a Muraközből érkezett mézesbábosoknak is, akik méhsört, gverec-et is árultak. Az árusok, valamint a messziről összesereglett búcsúsok és a vásárlók reggel többnyire hurkát, ebédre pedig káposztát fogyasztottak hússal. Közmondásként szerepelt, hogy „a Márton-napi búcsún majd ehetsz káposztát." Na Martin je v proscenje bos jel zele. Meg kell említenünk egy különleges, a búcsúhoz kapcsolódó népszokást is. Mikor az összesereglett búcsúsok misét hallgattak, egyúttal a papnak is m Vö. KERECSÉNYI E. Öszi népszokások a Mura menti horvátoknál, 1979-ben az ohridi néprajzi kongresszusra készített előadás anyaga. Megjelent: Le Folklore Macédonien. . . 23. Skopje, 1979. 41—46.
