Molnár András (szerk.): Egerszegi történeti tanulmányok 2010 - Zalaegerszegi Füzetek 11. (Zalaegerszeg, 2010)

Hermann Róbert: Szabó Samu honvédszázados emlékirata a 47. honvédzászlóalj történetéről

ik hadtestek föl voltak szóllítva, vallyon visszakívánják-e Görgeit, s azt is csak hírből tudom, hogy ezek úgy nyilatkoztak volna, miszerint ha Görgei a fővezérségből letetetik, ők is leteszik a fegyvert; azt azomban bizonyosan tudom, hogy egyedül csak az úgynevezett re- zesnyakúak, vagyis törzstisztek nyilatkoztak így, anélkül, hogy a zászlóaljbeli tiszteket megkérdezték volna, s annyi ismét bizonyos, hogy a mi zászlóaljunknál senki sem kérdeztetett meg; de úgy hiszem, hogy törzstiszteink az 1-ső hadtestből, Nagysándor tábornok101 alatt sem vettek abban részt, mert hadtestünk két nap múlva, Görgeinek ellenére, a kormány parancsából Komáromtól megindult, s éjjelnappal menve, egész Bátorkesziig ment, itt azomban csak egy nap voltunk, s másnap ismét vissza Komáromba mentünk,102 - hol július 11-én az öszves német erővel - s mint állítják — muszkákkal is hosszas csatánk volt. Mint híre volt, nekünk az ellenségen keresztül kellett volna törnünk, azomban szándékunk nem sikerült; hol álttörni kellett volna, nagyon meg volt rakva, s így vissza kellett Komáromhoz vonulni. Igen hihető, a terv el volt árulva, a visszavonás ördöge Görgei fővezér és a kormány között űzhette sátáni munkáját.103 Mért nem indult meg Görgei a kormány parancsára akkor, midőn az 1-ső hadtest elment egész Bátorkesziig? Mért kellett annyi napot hiába elvesztegetni, hogy az alsó táborrali öszvecsatolás késleltessék? Az álttörés nem sikerülvén, másnap estve Görgei megindította egész táborát, ti. az 1-ső, 3-d. és 7-ik hadtesteket, s egyfolytában ismét Bátorkeszibe mentünk, honnét pihenés és evés után Kövesden keresztül Szobra, innét folytonos menetben a Maroson104 keresztül Vácra értünk július 15-kén dél felé. Még aznap délután mintegy 3 óra tájban az oroszok által megtámadtattunk. A 3-d. és 7-d. hadtest még nem

101 Nagysándor József (1804-1849), kilépett cs. kir. százados, 1848. június 19-től nemzetőr őrnagy. November 1-étől alezredes, egy, többnyire nemzetőri alakulatokból álló dandárral Temesvár környékén működik. 1849. január 25-étől ezredes, hadosztályparancsnok a bánsági, majd a III. hadtestnél. A tavaszi hadjáratban a fősereg lovassági parancsnoka, április 7-étől vezérőrnagy, a hónap végétől az I. hadtest parancsnoka. Az aradi vértanúk egyike.

102 1849. július 7-8-án.

103 Az I. hadtestnek a csatában játszott szerepére lásd: Máriássy János 1999. 146-153. és 228-23l.p.

104 Tudniillik Kis- és Nagymaroson át.

159