Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - III. Cserhalmi Sándor: Hajózsilipek hidromechanikai vizsgálata

HAJÓZSILIPEK HIDROMECHANIKAI VIZSGÁLATA Irta: CSERHALMI SÁNDOR. D. C. 626-4 A Helsinkiben székelő ,,

Tie ja V esirakkennus Hallitus" (Űt- és vízépítési hivatal), a finnországi közlekedési hálózat műszaki hivatala, a 30-as évek végén, a fenyegető munkanélküliség megelőzésére elhatározta a Finn-öblöt a belső finnországi Saimaatórendszerrel összekötő hajózócsatorna átépítését. A tervezési és építési munkálatokat a hivatal csatornaosztályának főnöke, SOLITANDER H.P.O. (1938 óta a helsinki műegyetem vízépítéstan tanára) vezette, RINNE V., ASIKAINEN L„ LOIKKANNEN H. és TUOMARLA R. mérnökök közreműködésével. Finnországi tartózkodásom alatt mind a tervezés, mind a modellkísérletezés terén több hónapon át belekapcsolódtam ebbe a munkába. Tapasztalataim nyomán a következőkben a hajózsilipek töltésidejének csökkentésére, a töltéskor fellépő áramlások tanulmányozására, valamint az átzsilipelés egyenletességének biztosítására irányuló kísérleteket ismertetem. Többszintű csatorna esetén a hajózóút teljesítőképessége a hajózsilipek teljesítőképességének függvénye. Ez pedig a kamra töltésének és ürítésének módjától, valamint az alkalmazott szerkezetektől függ. A hajózsilipkamrák töltése általában kétféle módon történik. A legrégibb és legegyszerűbb mód a zsilipkapukon alkalmazott nyílás segítségével való töltés. A kapunyílás elzárására régebben használatos görgős, vagy egyszerűbb kivitelű táblákat ma függélyes vagy vízszintes tengelyű csappantyúk helyettesítik. Főleg kis vízlépcsők esetén alkalmazzák őket, amikor a támkapuk rendszerint fából vannak. A zsilipkapuk nyílásain át való töltés korántsem nevezhető elavult módszernek. Ha az alsó vízszint a kapun lévő töltőnyílások fölé ér és egyébként is csak 4—5 méteres vízszintkülönbséget kell kiegyenlíteni, a módszer alkalmazása határozottan ajánlatos. Ebben az esetben ugyanis, egyenletes nyitást feltételezve, a viszonyítva kis nyomómagasság és a kamrában lévő vízpárna együttes hatása következményeképen az átemelendő hajó nyugodtan emelkedik. A támkapukon alkalmazott töltő-nyílások rendszerének felülmúlhatatlan előnye az olcsóság; egyszerűek, könnyen megépíthetők. Az 1. ábrán látható berendezések mind azt a célt szolgálják, hogy a töltőnyílások nyitásakor egyrészt a nagy nyomás alatt beáramló víznek vezetést adjanak, másrészt a vízsugár ne ütközhessék közvetlenül a hajótesthez, hanem előzően ütközések sorozata révén kinetikai energiája lecsökkenjen. Az ilyen ,,energiafogyasztó" berendezéssel ellátott, támkapukon lévő nyílásokon át táplált hajózsilipek, kis vízszintkülönbség esetén éppen olcsóságuknál fogva, nehéz alapozási viszonyok között is a legelőnyösebben alkalmazhatók. Újabb víziutak létesítésénél általános törekvés a hajózsilipek számának csökkentése, nagyobb lépcsőjű zsilipek vagy hajóemelőművek létesítése által.