Vízügyi Közlemények, 1948 (30. évfolyam)

1. szám - III. Cserhalmi Sándor: Hajózsilipek hidromechanikai vizsgálata

HAJÓZSILIPEK VIZSGÁLATA 103 Közepas forgalom és legfeljebb 19—20 méter vízszintkülönbség esetén, ha az alapozási viszonyok megengedik, még célszerű egyetlen kamrát építeni. Ilyen nagyméretű hajózsilip több épült a finnországi Saimaa-csatornán, ahol is Malkiü-nél 18 m-es kapumagassággal Európa jelenleg legmagasabb hajózsilipje készült el. Hasonló méretű a Saimaa-csatorna 8 további zsilipje mellett a svédországi Götacsatorna trollhätani hajózsilipje, valamint a német Mittelland-Kanal zsilipje Anderten-nél. Az északeurópai hajócsatornák legjellemzőbb és egyben a hazai viszonyoktól legeltérőbb adottsága-a kitűnő gránit altalaj, amely a zsilipek alapozását nagyon leegyszerűsíti. A mélyen a sziklába vágott kamra (Schachtschleuse) töltése természetszerűen csak körülfutó vezeték segélyével oldható meg. Ez a rendszer összehasonlíthatatlanul drágább, mint a kapukon alkalmazott nyílások rendszere, de nagy vízlépcsők esetében elkerülhetetlen. A körülfutó vezeték kialakítására több lehetőség kínálkozik, így például a csupán a felső kapufülkét megkerülő rövid vezeték, amely közvetlenül a felső kapu előtt indul 1. ábra. — Figure 1. és a küszöböt a falban megkerülve, a kamra fölső végén mindjárt kitorkollik. Ennél jobb, bár drágább megoldás, ha a töltővezeték a kamra egyik, esetleg mindkét oldalán végigfut és belőle torkollanak a töltőnyílások a kamrába. Ez a rendszer kiküszöböli a beáramló víz hosszirányú áramlását, de felléphetnek — különösen egyoldali töltőc3atorna esetén — olyan keresztáramlások, amelyek tekintettel a kamra rendszerint csekély (0-80—1-40 m) szélességi toleranciájára, igen veszélyesek lehetnek az átzsilipelendő hajótestre. A legjobb megoldást a Panama-csatorna hajózsilipjeinél valósították meg. Itt a kamra oldalfalaiban kétoldalt a fenék szintje alatt vezet egy-egy töltőcsatorna, amelyekből kétoldalról felváltva ágaznak ki vezetékek a fenék alá és ezekből tölcsérszerű függőleges csövek torkollanak a kamra fenekébe. Ennek az elrendezésnek a segítségével a töltés és ürítés folyamata nemcsak gyors, de tökéletesen egyenletes is, és a hajó nyugodt fekvése biztosítható. A zsilipkamra töltése a hajó és rakomány biztonsága szempontjából akkor a legmegfelelőbb, ha töltővíz nem a kamra egyik végén, sem az oldalán áramlik be, hanem alulról tör fel. A legegyenletesebb töltés egyben a leggyorsabb is, mert ha az örvény áram ok csökkenésével a töltésfolyamat mindinkább stacionáriussá válik, a töltés hatásfoka a legjobb. A Saimaa-csatorna építésénél sikerült kísérleti úton igen előnyös megoldást találni, amelynek amellett építési költsége is csekély. A rendszer leírása a következő (4. ábra). A meglehetősen magas küszöb alatt van a sziklába vájt kettős nyílás, amelyen át a víz beáramlását szegment-tiltókkal szabályozzák. A két nyílás folytatása félgyűrű alakjában összekapcsolódik és függélyes csatornában egyesül. Ezt a függőleges csőrészt a benne fellépő nagy sebességre való tekintettel acéllemezzel burkolták, és a cső meridián-