Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget

125 A régi völgyfenék maradványai, melyek a folyó árvíz szintje fölé kerültek, tehát a folyami terrasz-maradványok igen sok helyen éles peremmel emelkednek ki és majdnem szigetszerűen teljesen körülhatárolhatók. Az éles perem, különösen Csepel községtől északnyugatra (lásd az 1. sz. fényképet) és Tököltől délkeletre látható. A terraszperem nem mindenütt ilyen éles, emiatt némely helyen a terraszhatárt megtalálni egyrészt a szántás, másrészt a rátelepedett futóhomok miatt nehéz, sőt néhol nem is lehet. A terrasz-szigetek úgy látszik, a felső pleisztocén-kori (városi) terrasznál alacsonyabbak. Területük ma egészen sík, majdnem táblaszerű benyomást keltenek. Csepelsziget területén tehát a magasabb terrasz-szigetek régi medrekkel váltakoznak. Vizsgáljuk most ezeket részleteikben. A sziget északi részén Csepel községig, mind a két Duna mentén találunk egykori medreket, de csak a széleken (lásd a térképet és a 2. sz. fényképet). A középső rész az első terrasz-sziget, amelyik keskenyen, egészen a csepeli erdő déli végéig, délkelet felé nyúlik. Csepel községtől délkelet felé eső részét vastagon homok fedi, sőt már a község nagyrésze is homokra települt. Hogy a homok alatt van-e medermaradvány, erre vonatkozólag semmiféle adatunk nincs. Nem tartozik ismertetésem tárgykörébe, de meg kell említenem, hogy Budapest nagy Duna-kikötője teljes pontossággal erre a sziget-terraszra épül. A soroksári Duna-ággal párhuzamosan húzódó régi medrekben nagyon szép konyhakertészetet folytatnak. Az első terrasz-szigettől délnyugatra nagyszerű medermaradványokat találunk. Az egykori medrek még a szántóföldek területén is jól felismerhetők és nagy távolságig követhetők. Néhol ugyan megszakadnak, de folytatásukat nem nehéz megtalálni. A Duna itt valamikor nagy kanyarulatokat tett, nagy hajlandósága volt az ágakra-oszláshoz. Ettől a szép, elhagyott mederrendszertől délre egy újabb terrasz-sziget következik, melyet valószínűleg az árvíz alkalmával lehúzódó víz három részre vágott. A terrasz-sziget lenyúlik egészen Szigetcsépig. Csepelsziget ezen a területen a legszélesebb és nem lehetetlen az sem, hogy a Dunát az itteni nagyobb kanyargás megtételére is ez a nagy terrasz-sziget kényszeríti. A terrasz-sziget összefüggőnek látszik, bár Lakihegyi-majortól keletre erősen elmosódva, egy medernek mintha némi nyomát ismerhetnénk fel. A feltételezett folytatást a mellékelt térképemen pontozva jelzem. Hasonló, vagy talán még nehezebb, felismerhetetlenebb a terrasz formakincse Balla-tanya és környékén. Ott ugyanis csak a katonai térképre támaszkodhatom, amelyen medernyomok láthatók, amit a terepen, minthogy az már szántóföld, nem ismerni már fel. Folytatása azonban Szigetszentmiklóstól délre, a Külső- és Belső-buckák közt haladó úton mégis megállapítható, mert az út hosszú darabon az egykori mederben halad. Ezt a medret különben Schafarzik elméleti úton már régen feltételezte és óholocén-korinak tartotta (6). Akkor ugyanis csekélyebb volt a Duna esése, lassúbb a folyása és már nagyobb a kanyargásra való hajlandósága. A terrasz-darab nyugati oldalán szintén láthatók egykori medermaradványok és zátonyok is. Ujabb pompás, egykori mederrendszer lehetett Szigetcsép környékén. A szigetcsépi öböl, ami vagy 3 km-re benyúlik a szigetbe, egykori mederformáit nagyon módosította az 187tí-iki árvíz, amikor a Duna átszakította (Lampl Hugó műszaki