Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget

126 tanácsos szóbeli közlése) Tököl alatt a töltést és az egykori meder völgyületében természetes lefolyást talált a soroksári ág felé. Ennek a közelmúltban lejátszódó árvízkatasztrófának mélyen kimosott nyomai ma is láthatók Tököl község alatt. További változást okozott ez a vízfolyás a soroksári ágba való torkolatánál, amenynyiben deltaszerűen sok törmeléket halmozott fel. Jelenleg az öblöt sekély víz és nádas tölti ki. Ezzel a öböllel párhuzamosan Szigetcsép alatt is húzódik egy elhagyott meder, sőt az ottani vasútállomás felől jövő út, mintha egykori medret követne. Nincs kizárva, hogy a két párhuzamos egykori ág összeköttetésben volt egymással, de erre már semmiféle bizonyító adat nem áll a rendelkezésemre. A terület nyugati részét futóhomok borítja, ami nyilván elrejti a medrek nagyrészét és csak a Duna mentén látni újra a régi medreket. Szigetcsépnél erősen agyagos a talaj és az lehúzódik egészen Szigetszentmárton alá, hol agyagbányák vannak, de mélységük nagyon csekély, alig 1 m és a gödrök a talajvíz közelsége miatt inkább horizontálisan terjeszkednek. Szigetújfalutól északra megint régi medrek láthatók, amelyek délkelet felé, Szigetszentmártontól délre, a soroksári ághoz csatlakoznak. Az ismertetett mederrendszertől délre ismét egy terrasz-sziget következik, amelyik körülbelül Ráckevéig tarthat. Ezen a területen semmiféle mederforma nincsen. Futóhomok sem fedi. A terrasztól nyugatra és délnyugatra ismerhetünk fel újra mederroncsokat, majd ismét, de egészen vékony takaró formájában homok fedi a felszínt. Még az egykori medreket sem fedi annyira, hogy azokat ne lehessen felismerni. Valamikor minden bizonnyal több volt itt a homok, de a szél délkeletre hordta. Ráckeve vidéke agyagos. Környékén rengeteg a csekély mélységű agyaggödör. A talajvíz közelsége miatt mélyre nem lehet ásni, még így is sok helyen feltört a talajvíz. Ez a feltételezett meder mentén általános. (Lásd a térképet.) A házakat sok helyen éppen a talaj nagy víztartalma miatt feltöltött alapra építik. Az udvart is néha feltöltik. (3. sz. fénykép.) A legutóbb tárgyalt Szigetújfalu alatt levő terrasz-szigettől nyugatra rendszertelen összevisszaságban, rengeteg elhagyott meder található, nagyon sok zátonymaradvánnyal. A Schilling-erdő típusos zátonyokból egybenőtt terület. Sok helyen keskeny, ma is élő Duna-meder halad keresztül rajta. A medrek maradványa az Újhegyen, a szőlők közt is felismerhető. Délkelet felé, az Öreghegy és a Pokolhegy közti vidéken nem lehet medreket látni, csak a szigetbecsei öböl mutatja megint, hogy folytatásában az Öreghegy és Pokolhegy alatt homokkal eltemetett medernek kell lenni. Ettől az eltemetett egykori medervidéktől délre még egy utolsó terrasz-sziget helyezkedik el. Az is teljesen medermentes és közvetlen környékén is csak kevés helyen van medermaradvány. A katonai térképből azonban kitűnik, hogy itt, ahol ma kevés mederrom ismerhető fel, valamikor sok mederforma helyezkedett el, de azok a szántóföldeken már nem látszanak. A terrasztól nyugatra, Cservíz és Godány, valamint Godánytól északnyugatra, az egykori Duna-medrek szép számmal kétségtelenül felismerhetők még a szántóföldeken is (7). Besnyő és Godány sziget, a folyam egykori, most már száraz medreitől körülvett valóságos zátony, amelyen számos párhuzamos hát és völgy vonul végig. A hátak egykor zátonyok, a völgyek pedig medrek voltak. Makádtól északra, a párhuzamos, egykori medrek iránya már nem rézsút (északnyugat—délkelet), hanem kelet-nyugat felé