Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

85' A kisvizet, az eddig Ismert legkisebb vizet a károlyvárosi mérczén 10 cm-rel meghaladó vízállás alkalmával fixiroztuk. A nyilvántartási térkép szerint a helyszínrajzi változások a régi felvételhez képest csekélyek. Csak aránylag éles, védtelen kanyarokban, mint Letovanicnál, Zazinánál és Mala Goricánál, valamint a betorkolásoknál mutatkozik némi változás, de ott sem rosszabbodott a helyzet hajózási szempontból. A legnagyobb változás a Kulpa-torkolatnál mutatkozik, hol a Száva-part letörése folytán a Kulpa 400 m-rel meghosszabbodott. A helyszínrajz ezen állandósága a hosszszelvény állandóságára is enged következtetni, ami mindenesetre lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a Kulpa mélyen beágyazott mederben folyik, mely elágazásokra egyáltalában nem hajlik és így nincsenek is szigetek. . A kísérő dombok nagy kanyarodásokra kényszerítik a folyót úgy, hogy hossza a torkolattól a károlyvárosi közúti hídig 136 km a légvonalban mért 66 kilométerrel szemben. A legélesebb 20 kanyar görbületi sugara 150—225 m közt változik. Hosszuk azonban aránylag csekély úgy, hogy 40 m széles hajózási út mellett az élesebb fordulások eseteiben sem képeznek hajózási akadályt. A kisvíz átlagos szélessége legkisebb — 64 m — a legalsó szakaszon az Odra alatt, ahol a meder kisvízre már szabályozva van, legnagyobb — 114 és 128 m — a sellőknél, egyebekben pedig 74 és 96 m között változik. A meder átlagos szélessége a partok között 101 és 181 m között változik, legszélesebb a aellőknél. Az ártér a Kulpa mentén csekély és csak ritkán, rövid ideig van víz alatt. Károk ilyenkor sem keletkeznek, mert az árteret leginkább az értékesebb kaszálók képezik. Feltűnő alakot mutat a hosszszelvény. Míg a folyók hosszszelvénye rendesen lefelé csökkenő esést és ennek megfelelően ellaposodó parabolaszerű alakot mutat, addig a Kulpánál ezen alak két helyen meg van szakítva nagyobb esésű szakaszok által. Az egyik a sellős szakasz, mely Srediőkó és Pokupskó közt fekszik és a 73. km-től a 90 bn-ig terjed. Ezeket a Kulpa medrén átvonuló sziklapadok (90 km), vagy diluviális agyagrétegek (km 81 és 77) okozzák, melyek a folyó további bevájódását és az esés kiegyenlítését meggátolták. A másik nagyobb esésű szakasz a folyó legalsó szakasza, épen ott, ahol rendesen a folyó legkisebb esése szokott lenni. Itt az esés törése a Petrinőica torkolatánál (20-2 km) van és világosan mutat az okozóra. A mellékfolyók beömlése alatt kialakuló esés mindig függ a betorkoló vízfolyások vízhozamától és azok hordalékának nagyságától és mennyiségétől. Ha a betorkoló hordaléka a vízhozamához képest nem több vagy kevesebb, mint a befogadóé, akkor a megnövekedett vízmennyiség kisebb eséssel fogja a hordalékot továbbítani; ezen esetben a vízszin a beömlés alatt a rendes homorú alakot veszi fel. Ezt az esetet látjuk a Koranánál, melynek nagy gyűjtőterülete felében Karszt és így aránylag kevesebb hordalékkal bír, mint a Kulpa a Dobra torkolata alatt. A Glina nem változtatja a Kulpa ottani esését, jeléül annak, hogy vízmenyriyieége ellensúlyozza a hordalékát. A Petrinja torkolatánál azonban a vízszin vonala hirtelen megtörik és domború alakot ölt, jeléül annak, hogy a mindössze