Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

86 139 km

2 gyüjtőjű betorkoló annyi és oly hordalékot szállít a befogadóba, melyet az csak sokkal nagyobb esés mellett bír továbbszállítani. Ez valószínűen nem volt mindig így, mert a torkolat feletti és alatti áradásos Kulpapartok jelenleg a kisvíztől mérve aránylag alacsonyabbak, mint a felette és alatta levő szakaszon, ami fenékemelkedés alakjában mutatkozó hordalékkúp következménye. A Kulpa kisvízének esése a 136 km hosszú szakaszon 13'43 m, vagyis ifow-ként átlag 99 mm, ami hajózási szempontból elég előnyös. Azonban ezen esés nagyon aránytalanul van elosztva, nemcsak az egyes jellemző szakaszokra, hanem azokon belül is. A 3. sz. kimutatásban látható az egyes jellemző szakaszok átlagos esése. Legkisebb a Petrinja és Glina torkolata, valamint a degoji és srediókói sellők feletti szakaszokon és pedig 52 és 8 illetve 30 és 46 mm, legnagyobb a degoji sellőn 1146 mm km-ként. A helyi eséseket véve, a legkisebbet 1 mm-1 a sredickói sellő felett és a legnagyobbat 2535 mm-1 magában a srediókói sellőben találjuk. Tehát amint az előre is volt látható, a legkisebb esések a duzzasztóként ható sziklapadok és a mellékfolyók hordalékkúpjai felett keletkeztek. A partoknak kisvíz feletti átlagos magassága 5'8 és 9-0 m között változik, tehát a meder erősen beágyozott. Legkisebb a magasság a sellők mentén — 5-8 illetve 6-0 m — ahol a meder a kemény fenék miatt inkább szélességben képződött. A kisvíz szakaszonkénti átlagos mélysége 059 m és 2-81 m közt változik; legkisebb a Petrinja és Korana torkolatánál; a sellőknél az ottani szorítógátak folytán valamivel nagyobb, legnagyobb pedig a fenékduzzasztók feletti szakaszokon, ahol az esés legkisebb. Vízjárás. A folyó vízjárása leginkább függ a csapadék terület esésétől és minőségétől, valamint az esőviszonyoktól. Az előbbieket már leírtuk, most még ez utóbbiakat kell felderíteni. A 4. kimutatásban bemutatjuk a csapadékállomásokra, valamint a csapadékra vonatkozó jellemző adatokat. Észleltetett összesen- 28 állomás. Ezek közül 1400 km

2 osztrák területre esik 7, tehát minden 200 km

2-re, 9100 km

2 horvát és bosnyák területre pedig 21. tehát 435 km

2-re egy állomás. A nevezetesebb völgyek szerint az állomások úgy oszlanak meg, hogy a a felső Kulpa 2602 km

2 területű völgyére 11, a 809 km

2 területű Dobra völgyre 3, a 2833 km

2 területű Korana völgyre 6 és a maradó mintegy 3200 km

2 területre 8 állomás esik. Magassági fekvés szerint a 3155 km

2, (30%) 500 m-nél magasabb területre esik 14 (50%), a 300—500 m magas 3546 km

2 (34%) területre 6 (21%) és a 3798 km

2 (36%) 200 mon alul fekvő területre 8 (29°/

0) állomás. A terület 32%-át elfoglaló Karsztra pedig esik az állomások 43%-a (12). Miután a horvát állomások egy része csak 1900 után állíttatott fel, más része pedig már 1911 előtt szüntettetett meg, a 12 évre terjedő átlagot az észlelési évekre terjedő átlagból egy alkalmas szomszédos állomás észleléseiből a hasonló évekre vonatkozó átlagok aránya szerint állapítottuk meg. Ugyanaz történt egyes hónapok elmaradt észleléseinek pótlásánál.