Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Helikopterrel emelik be a szállítószalagot a Körös-zugban Apadási kilátások MTI, 2006. április 25. 12:46 Reich Gyula, az Országos Műszaki Irányító Törzs szóvivője elmondta: a Tisza az alsó szakaszon és a Hármas-Körös naponta mindössze 5—8 cm-t apad, ami azt jelenti, hogy műszaki szempontból még legalább öt napig nem lehet csökkenteni a védekezési munkálatok intenzitását. Az ár- és belvízvédelmi munkálatok költsége mintegy 13 milliárd forintot tett lei az év eleje óta, az árvédelemre fordított összeg elérte a 10 milliárdot. A helyreállítás költségei a becslések szerint a végső védekezési költségek felét is kitehetik. Csendélet homokzsákokkal a Hármas-Körös partján Szállítószalaggal juttatják el a homokzsákokat a Körös-zugi gátra MTI, 2006. április 25. 13:49 Szállítószalaggal juttatják el a megrepedt gátra a homokzsákokat a Körös-zugnál; kedden délben helikopter emelte helyére a berendezést. Egy kunszentmártoni vállalkozó ajánlotta fel a szállítószalagot, amelyet a szolnoki repülőezred egyik helikoptere vitt a közeli városból a sérült gátszakasz közelébe, ott összeszerelték, s úgy emelték a töltés lábához. Szállítószalagot mindeddig nem alkalmaztak még a védekezés során; ha beválik, még további kettőt állítanak munkába. A szalagra azért van szükség, mert a fordulónként 350-400 homokzsákot szállító katonai lánctalpasokkal nem lehet a közeli majorból eljutni a töltéshez, mert a nehéz járművek felszaggatják a talajt, ezért a katonáknak csatárláncban kell egymásnak adogatniuk a zsákokat. Tovább nyílik-e ez a repedés? Román gátszakadás Új Néplap, Szolnok, 2006. április 25. Tizenkét román megyét érintett eddig az árvíz, 5500 ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, több mint 500 kilométernyi autóutat öntött el az áradás. Az ország déli részén fekvő Dőlj megyében nem romlott a helyzet, de a kitelepítetteknek még várniuk kell a hazatérésre. Romlott viszont az árvízi helyzet a romániai Kostanca megyében, ahol átszakadt a gát. Nyolcvanméteres rés keletkezett egy dunai védgá- ton, ezért vasárnapra virradóra Oltina faluban százharminc családnak el kellett hagynia otthonát. Jókai a Tiszáról „[...] Ilyen a Tisza, mikor csendes jó kedve van; de mikor haragszik? Elmondtuk a szabályozás hány kilométerrel rövidítette meg a kígyózó folyását, mennyi erős gáttal szorította össze a szét- barangolását. Mikor aztán azt hiszik a törpék, hogy jól megkötözték az óriást: az egyet mozdul, s szétdönti a börtön falakat. Akik a Tisza áradását szemükkel nem látták, azoknak nincs fogalmuk e vizek elementáris hatalmáról. Keresztültör ott is, ahol legkevésbé várták; kitúrja a kőrakású zsilipet is a helyéből; ha egyszer áttörhette a védgátat, zu- hatagként tör rajta keresztül, mély örvényt ás maga előtt, melynek forgatagában az ár elfogására odavontatott földes hajók mint összetört skatulyák süllyednek el, s azzal rohan tíz mérföldes napi utakban, olyan városokat riasztva föl megjelenésével, amelyek soha árvizet nem láttak; letörli az emberi alkotás műveit a föld színéről, s visszafoglalja a maga nádasai medencéjét. Ekkor nem folyam többé a Tisza, hanem tenger; az őskori „maré album”, mely újra megjelent Strabo térképén. S ez a tenger, mikor megrohanja az északkeleti szél, olyan hullámokat vet, melyek házmagasságban csapkodnak keresztül a védőgátakon. [...] Annál fölségesebb látvány a küzdelme e föllázadt istennel szemben annak a lelkes törpének, ez emberi fajnak; midőn [...] védelmezi, erősíti a bőszült elem által dühösen ostromlott hosszú védőtöltést, vasutat, körsáncot, melynek fönntartásától függ ezrek élete, városok megmaradása, milliókra menő közvagyon megmentése. Ezek a víz- és viharedzett alakok ezrével, derékig a jeges vízben állva verik le sulykokkal a védő cö- löpzetet s kötözik össze rőzsekévékkel; hordják a földet talyigával, a homokot zsákokban, alig engedve szemeiknek álmot; ott feküsznek éjjel a puszta töltésen, a metsző széltől, a záportól fagyasztva, s mindezt végzik lárma, kényszerítés nélkül. Ezt a küzdelmet más faj ki nem bírja, csak az alföldi magyar [...] Mert a gátemelés rettenetes munka! Herkules föladataival vetekedik. Minden munkás előtt tisztelettel hajtom meg fejem; de a Tisza menti kubikosok előtt levett kalappal haladok végig, mert azok az „Isten munkásai”. [...]” Jókai Mór: Útleírások
