Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

1790

371

június. APOSTAG. A tartós szárazság miatt elveszett a tavaszi vetés és a takarmány. (Hadi, II. 811.)

június. PEST. ,,Hogy itt Pesten nem olly drága koránt is az eleség és baromfi, mint méltán lehetett eleintén tőle tartani, ezt okozta a’ T. Vármegye bölts Rendelése, mellynek ereje szerént, még tsak a’ Fő Rendek’ Tselédjeinek sem szabad Pesthez 4 mérföldnyire vásárolni; azon túl is tsak a’ Vitz’lspán Űrtói nyertt Szabadság-Levéllel. Ha ki által hágja a’ Parantsolatot: kotyavetyére megy jószága. Ebből a’ lett, hogy kéntelen a’ Föld népe, maga bé-hozni a’ Pesti piatzra el adó jószágát, 's úgy adni, a’mint veszik.” (Hadi, II. 811.)

július 8. SZEPESSZOMBAT. Hosszú idő óta jóformán nem volt eső. E hó eleje óta pár kiadós eső felfrissítette a vetést s a mezőket. Az élet ára emelkedett, a búza vékája 85 — 90 garas . . . (P. Z., júl. 17.)

július 14. BÉKÉS M. Az ország minden részéből nagy szárazságot jelentenek, mégis Békésben „néhány helységek határain olly bővséggel termett a’széna a’mily- lyent tsak lehet kívánni.” (Hadi, III. 171.)

július 20. BÁRTFA egész környékén oly erejű felhőszakadás és forgószél támadt, milyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Állandó ropogás, mennydörgés, sőt háromágú villámlás töltötte be az izzó levegőt; de emberéletben itt nem, esett kár. Körülötte azonban SÁRPATAK A, ROKITTO, TÁRNO, SVERZO, ARANYPATAKA, HOSSZÚRÉT és ANDREJOVA vetései megsemmisültek s így a szorgalmas, dolgos nép nyomorúságba jutott. Ezen a vidéken még nem látott hallatlan árvíz Rokitnoban egy istállót állataival együtt elsodort, s hidakat rombolt, továbbá Bártfa területén, az un. weinbergi szőlőtaposó rét, valamint kertek mentek tönkre, állatok fulladtak meg, sőt még ember is halálát lelte a Tapoly árhullámokban. (E. B., aug. 3.)

július 27. BALÁZSFALVA. ,,. . . egy szörnyű menydörgéssel jövő Zápor esső támoda köriil-beliil, melyre a’ viz megnevekedvén, más nap az egész Nagyküküllőben mind addig, mig a’ Marotha szakad, minden halak vagy meg valának dögölve, vagy úgy el érzékenyedve, hogy ezeket minden bajoskodás nélkül lehet vala fogdosni. A’ bádgyat halak megint meg-frissülének, ha más vízbe tétettek. Ennek azt az okát adják itt az Oláhok, hogv a’ Menkő a’ vizhe ütött volna.” (M. K., aug. 31.)

július. DEBRECÉN. ,,A’ mi részünkön kezdett az élet árra lejjebb szállani; a’ rozsnak köbli 14 márjás, a’ kétszeresé 19 20 márjás, a’ tiszta búzáé 9 forint.”

(Hadi, III. 171.)'

július. MISEFA. (Zala m.) A gabona oly szép, hogy olyan 2 -3 éve nem volt. (Hadi,

III. 1790:172.)

július. NAGYSZALOK. Július elején a szép borsón hirtelen levéltetvek tömege lépett fel, a csira teljesen pudvás lett és elszáradt. Ősszel sem borsó, sem annak szalmája nem volt. (Mauksch, Ueber die Witterung, 58.)

július. NAGYSZEBEN. Súlyos zivatarok pusztítottak a hónap elején, főképpen KŐHALOMtól (N. Küküllő m.) egész HÁROMSZÉKig. Sok helyen a jég a terményeket teljesen elpusztította. A kárt vallott lakosság vándorbotra kényszerült. (.Qu., 1. 342.)

augusztus 17. BALÁZSFALVA. (Bihar m.) „Nálunk már sok időktől fogva nem vala esső, melyre nézve a’ Nagy-Küküllő vize rendkívül meg apadott vala.” (M. K„ aug. 31.)

augusztus 21. PÉCS. Nagy szárazság, a közelben a vízimalom kerekeit az emberek nyomták és így őröltek. A gabona azonban mind szemre, mind szalmára nézve jó. (Hadi, III. 1790. 209.)

24*