Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

1794

4i:i

annyira, hogy méltán szájokba illik a’ marha-tartó Embereknek néhai Manthu- ánusnak ezen panaszkodó verse:

Arescunt gelidi fontes, inoriuntur et herbae:

Perdidit infelix pascua laeta pecus.”

Nincs vize sajna, a hfis forrásnak, elhal a zöld fű.

Éhez az árva barom, nincs neki dús legelő. (Holovics F.) Minden gazdának marhái részére gondoskodni kell élelem- s innivalóról, hogy meg ne dögöljenek. „Illy dolog nálunk még eddig hallatlan volt.” A tavaszi vetés igen gyengén áll. (M. H., máj. 16.)

május. MAGYARORSZÁG. „. . . Minden környékről jött leveleimben ezt a’ panaszt olvasom, hogy múlt Februáriustól fogva, vagy tellyességgel semmi, vagy igen kevés esső volt, hogy a’ nagy szárazság miatt az őszi vetések ki nem hányhatták jól a’ kalászokat, hogy már is meg sárgultak, hogy a’ szénát termő réteken a’ füvek töveikről mind ki égtek, hogy sok helyeken szénázni, ’s a’hol széna uints szalmázni kelletik a’ barmokat; hogy a’ tavaszi terméshez, leg kevesebb reménység sem lehet; hogy a’ kerti vetemények, a’ hol nem öntöztettek, egészlen semmivé lettek, azoknak pedig, a’ mellyek öntözés által termesztettek, rossz izek, ’s kevés tápláló nedvességek vagyon, és hogy már is nagyon felemelkedett a’ piatzokon a’ gabonának, és tavaszitermésnek az árra . . .” (I. h., máj. 23.)

május. BELSŐ SZOLNOK M. „Itt is mindenütt nagy a’ szárazság, és mind a’ szomjú föld, mind pedig a’ szinte kétségbe esett emberek, nehezen várják az áldott essőt.” (I. h., máj. 20.)

május. LNG M. „ . . . a’ szüntelen tartó szárazság, melly ha tovább is igy tart, minden vetéseink oda lesznek.” (I. h„ máj. 13.)

június (9.) KASSA. „Nállunk a’ hosszú, és ínséggel — fenyegető szárazság után, a’ bé-következett gyakor essők által mindenek meg-elevenedtek.” (I. h., júl. 1.)

június (13.) DÉVA. „Ebben az esztendőben, Májusnak 19-dikéig tsupán kétszer t. i. Febr. 14-kén és Ápril 5-kén vólt egész napi essőnk; de az említett napokon el-kezdvén az essés, tartott egy hétig, és azután is jártak jó essők ottan-ottan, mellyek újra fel-élesztették gabonáink eránt már szintén elenyészett reménységünket.” (I. h., jún. 27.)

június 20. JÁSZBERÉNY. Igen nagy, tartós szárazság után megjött az eső zivatarral és jéggel. A szélvihar még erősebb gyümölcsfákat is derékba tört, s a többi fa is mind gyümölcs nélkül maradt. Két istállóba is belécsapott a villám, azok leégtek és egy embert is agyonsújtott. (Ferencesek, Merk.)

június 20. SOPRON. „Ollyan menydörgésekre pedig, és annak következésére, mint a’ miilyenek Jun 20-dik napjának estéjén, és utánna is még néhány napokon közönséges félelembe hozták vidékünket, mi körülöttünk ugyan senki sem emlékezik még. Tsak az én tudtomra hét embert, három tehenet, eggy kutyát szalma kazallal eggyütt ölt, és emésztett meg a’ villám. Eggy akkora kis erdőben pedig, a’ mellyben a’ vadászok eggyik széliről a másikra tsak nem nyulat lőhetnének, negyven fát is le rontott, vagy leg alább meg sértegetett. Mind ezek itt közel a’ Réptze mentében, fél mérföldnyi kör térben történtek. Széna a’ Rába és Réptze mellett felényi sem lesz, mint vólt tavaly.” (M. K„ júl. 18.)

június 21. DEBRECEN. „A nagy szárazság csak tart mindenfelé az országban és az eső nem léte miatt se kaszálás, se aratás nincsen, legnagyobb részint a helységekben.” (Sinai M. naplója. Jakitcs István közlése.)