Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Tizenkettedik fejezet
nagyon jólesett volna fölpanaszolnom valakinek az én megnyo- morgattatásom... a sok év tűrését, hiábavaló munkáját, a sok megtöretést, amit az ember nehéz időkben önmaga ellen vétkezve önmagán követ el! Hanem ki hallgatna meg éppen engem? Jánosnak, lám, több esze van, meghúzódik szép csöndben a vackán. Már csak a rádió marad énnekem hírt hozni, no meg a kis családom együtt rettegni vélem. Rettegni? S ugyan miért? Eszükbe se kell jutni, hogy nekem is lehet félnivalóm, mint ahogyan jómagam se gondoltam rá előbb. Lucának sárgát lobbant a zöldszürke szeme, hogy hazatértem. Elkedvetlenedett, de nem szólt, a kisleánykát tömte vajas krumplival. Hanem öregszülém hosszan szemlélt, s megkérdezte :- Nincs vér tebenned, te Marci? Mások vásárra viszik a bőrük... - de csak ránéztem, máris elhallgatott. - Pesten már lőnek - mondta később megcsendesedve. - Marica nénédért kéne Bátyára menned, fiam. Ez volt az én hősi tettem akkor; egyébként pedig mint a la- postetű húztam meg magam, mintha világra se jöttem volna még. Ma már mosolygok azon, hogy előtte soha nem hallott nevek elhangzására füleltünk, olyanokra, amelyek egyetlen arcot se idéztek elénk az újságból, se falragaszokról, s jószerint el se igazodtunk azon, ki melyik csoporthoz tartozik, ki milyen párti, mit akar. A mi ismereteink alapján egy szakajtóban is megférhettek egymással Gerő Ernő, Farkas Mihály, Kádár János, Rajk László, Maiéter Pál... a mi vidékünkön inkább csak Mindszenty neve hallatára csüggedtek el az emberek; errefelé jobban ismerték a papokat, semhogy uraiknak kívánták volna még egyszer őket. De a termelőszövetkezetbe való tömörülés majdani, fenyegető réme mégis olyan iszonyúan nyomasztotta a parasztot, hogy ezekben a napokban úgy érezte, az urakkal még csak-csak ki tudna egyezni, hanem egy eszmével, ha annak kivédhetetlen törvényszerűségei vannak, semmiképpen. Ezért ha két ember találkozott, máris azt vitatták, hogy a pestiek, a többi nagyvárosiak, a munkásság megmozdulásából mi jó nézhet ki a földművelőnek? De a legelszántabbak is addig jutottak el mindössze, hogy egy éjjel beverték a Krizsán elvtárs ablakát, noha ő a felfordulás 447
