Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Tizenkettedik fejezet
kezdete óta ki se jött Kalocsáról. Már a tanácselnökhöz nem akadt, ki felvonuljon, itt sápadozott az miköztünk, hanem tartotta is magát keményen, otthon az asszony három kicsi gyerekkel, hogy ő mégis hivatalba merészkedik, becsülték érte, nem bántotta senki. Mikor azután híre ment, hogy a kalocsai börtönből kitörtek a rabok, és hogy ott a nagygyűlés embereket ítélt el, bélyegzett meg, akik már az új világ apostolai voltak - nálunk a legtöbbje behúzódott a vackába, s onnan fülelt kifelé, nem az esedékes népgyűléstől, inkább a szabadon engedett haramiáktól való féltében. Hát amikor a Pota Bandi szövetkezete szétugrott! Akkor már akár a méhkas, úgy dongott a falu. Mert mennyi segítséget kaptak azok gépállomástól, állami gazdaságtól, de magából az államkasszából is, mégse jutottak semmire a munkaegységekből. A Potát egy akarattal kergették világgá, azóta se látta senki emberfia. Örültem is a hírnek, nem is. Mert mi a magunkéban, ahol minden tenyérnyi föld természetét úgy ismerjük már, akár családtagjainkét, se jutottunk sokra, legfeljebb hol ki-, hol meg befordítottuk a gúnyánkat, akkora volt a nyomorúság, miként boldogultak volna azok a szerencsétlenek, akiknek mindig tiszttartó diktálta, mit merre s hova! Hanem úgy van az ember mégis - valahová tartozni szeretne, én pedig a gazdák közé vágyódtam nagyon vágytam a jó szót, elismerést, és hogy befogadjanak. Mégse kopogott be értem soha senki azokban a napokban. János által tudtam, amit tudtam, hogy új vezetőséget akarnának választani a tehetősebbek, ha majd lehet... küldöttséget meneszteni később a városba, hogy a felsőséggel tárgyalják meg végre, mit, mennyit bír a paraszt, s verjék agyon azt, ki a békekölcsön jegyzését kitalálta. No, az öreg Huszti azóta se aludt nappal, hogy értelmét látta újra Gazdakörbejárni. Az asszonyok nagyon megcsendesedtek odahaza, úgy kerülgettek engem, mint a ragályos beteget szokták, mivel reám senki-semmi számot nem tart a nagy megújulás kezdetén. Úgy tűnt, kivetett magából a falu, mert a magam esze után s a hagyományoknak fittyet hányva indultam el a boldogulás útján, akár a kenyeres pajtásom. Őt se invitálták a gyűlésekbe, pedig nagygazda fia volt. 448
