Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)

IX. Károlyi Zsigmond: Vízügyi eseménynaptár

1880—1882-ben épült, Wein János tervei alapján, Buda vízellátására az Újlaki Vízmű;

1883- ban épült Győr város első vízmüve;

1884- re — az újjáépítés során — elkészült Szeged közüzemi csatornaművé 19 km csatornahálózattal és átemelőteleppel.

1890- ben szervezték meg a kultúrménökség keretében (az 1885: XXIII. te. értelmében) a vízellátással kapcsolatos feladatok ellátására a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálatot. A szolgálat 1890-ben hét vízműtervet bírált felül (melyek közül a soproni és a pécsi 1892-ben épült meg); 1892-től kezdve a Szolgálat önálló tervezési munkát is végzett, melyek közül még az 1890-es években megvalósult Veszprém, Szombathely és Pápa vízvezetéke.

1891- ben kezdték meg Budapest Duna-balparti részének általános csatornázását. (Az építkezés 1906-ig tartott.) Hatására fellendült a vidéki városok csatornázása is, éspedig a budapesti példára az úsztató (gravitációs öblítő) rendszer szerint. Besztercebánya (1893), Kolozsvár (1895—1896), Szombathely (1898), Győr (1903), Debrecen (1918) stb.

1890-es években épült jelentősebb vidéki városi vízművek: Pécs (1892), Sopron (1892), Veszprém (1896), Pápa (1898), Szombathely (1898) stb.

1893-ban kezdték meg — Wein János elgondolásai alapján, de Káj- linger Mihály tervei szerint a Káposztásmegyeri Vízmű építését a Duna balpartján és a Palota-szigeten, amely a főváros mai vízellátásának is alapja, s amelyet első ízben 1896—1904 között fejlesztettek tovább a Szentendre-szigeti és az újabb Duna-balparti aknakutakkal.

1900—1905 között épült Szeged artézi kutakra települt, nagynyomású vízműve.

1900-tól a század első évtizedében jelentősebb vízművek Kaposvárott (1904), Sátoraljaújhelyen (1906), Siófokon (1910) és Szolnokon (1910) épültek.

1910-es években épült Miskolc (1902), Debrecen (1912), Székesfehérvár (1913) és Mosonmagyaróvár (1916) vízműve.

1918-ig Magyarország területén 49 városi vízmű épült, melyek közül 15 maradt az ország mai területén, a nyilvántartott artézi kutak száma 3040 volt.

1918—1928-ig Magyarországon 12 újabb (kisebb) városi vízvezeték létesült és 15 község kapott közműves vízellátást. Ezek közül a jelentősebbek: Nagykanizsa (1921), Szekszárd (1926), Esztergom (1926), és főleg Vác (1928) vízműve. Ezt utóbb 1942-ben és 1953-ban jelentősen kibővítették.

1918—1938-ig a mélyfúrású kutakból való vízbeszerzés nagymértékben fellendült; a nyilvántartott kutak száma 3040-ről 11 000 fölé emelkedett, kialakult a körzeti vízvezetékek rendszere, mely némileg csökkentette a vízkincs egyre veszélyesebbé váló pazarlását.

1928—1939-ig a váci vízmű megépítése óta — nem épült hazánkban egyetlen jelentősebb városi vízmű sem.

788