Nagy László (szerk.): A vízgazdálkodás fejlődése (TIT, Budapest, 1970)
IX. Károlyi Zsigmond: Vízügyi eseménynaptár
1935-ben (az utolsó háború előtti adatfelvétel szerint, mely nemcsak 1938-ig, de 1945-ig sem változott lényegesen). Magyarország 9 millió lakosságának vízellátása a következőképpen alakult: 65 központi (városi és községi) vízműből 5—600 körzeti vízvezetékből 11 000 mélyfúrású artézi kútból (csak ivóvíz) 680 000 ásott kútból kb. 1 800 000 fő 20% 180 000 fő 2% 3 500 000 fő 39% 3 500 000 fő 39% Tehát az ország lakosságának csaknem 40%-a egészségtelen, sőt fertőzött vizet ivott. 1945 után — az újjáépítés során — a vízművek fejlesztése is megkezdődött: 1947-ben helyezte üzembe az első hazai csápos kutat az Újpesti Vízmű; 1948-ban kezdték meg Oroszlány, 1949-ben Kecskemét, 1949-ben Kőszeg és Nagybátony közüzemi vízellátását. 1950-es években a szocialista iparosítás és városfejlesztés nagy lendületet adott a vízellátás fejlődésének: 1950-ben a Fővárosi Vízmű egységes kezelésbe vette a fővároshoz csatolt peremkerületek vízmüveit, 1950-ben adták át Komló, 1951-ben Várpalota és Dorog, 1952-ben Dunaújváros vízmüvét és 1958-ban a Borsodi Regionális Vízmű részeként a Kazincbarcikai II. sz. vízműtelepet. 1950-es évek iparosításával párhuzamosan növekedett a szennyvíztisztítás jelentősége; az első nagyobb szennyvíztisztító telepet az 1951-ben létesült Várpalotai Víz- és Csatornamű Vállalat építette, a városi csatornahálózat számára pedig Dunaújvárosban építették az első jelentősebb tisztító- telepet. 1958—1960-ban helyezték üzembe a Délpesti Ipari Vízmű telepeit a városi ivóvízellátásának tehermentesítése érdekében (összesen 90 ezer m3/nap kapacitással). 1958—1962-ben épült a Fővárosi Vízmű felszíni vízkivételi műve (100 ezer m3/nap kapacitással, 1965-re 200 ezer m3/nap-ra bővült). 1960-ra — a vízellátás fejlesztése érdekében hozott erőfeszítések eredményeként — a közműves ellátottság a háború előtti 1,8 millióról (20%) 3,5 millióra (36%) emelkedett. 1965-ben az ország közműves ellátottságát az alábbi adatok jellemezték: Vízellátás: 4,5 millió fő (45%), csatornaellátás 2,3 millió fő (23%). víztermelés évi 475 millió m3. 1970-re a vezetékes vízellátásban részesülő lakosság aránya 55%-ra, a csatornázottság pedig 28%-ra emelkedett. 789