Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
17. A Sajó–Hernád vízrendszer kialakulása és változása
Réthly A.,1952; A Kárpátmedencék földren- gései (455-1918) .-Akadémiai Kiadó, Budapest. Schréter Z., 1942: Füzérradvány környékének hidrogeológiai viszonyai.—MÁFI Évi Jel. 1936/38. Budapest. Somogyi S., 1961: Hazánk folyóvizhálóza- tának fejlődéstörténeti vázlata. Földr. Közi. Budapest.'.. Sümeqhy J., 1944: A Tiszántúl .-Magyar Tájak 6.k. Budapest. Szabó G. , 1932: A Bodrog és mellékfolyóinak vízgyűjtő területe .-Budapest. Szalai T. , Szentes F. , 1940: Földtani tanulmányok Kárpátalján.—MÁFI Beszámoló-Szalai T., 1947: Az ÉK-i Kárpátok geoló" giája.-MÁFI Évi jelentése, Budapest. Szenes J., 1956: Kelet-Szlovákia ősföldrajzi fejlődésé a neogénben.—Föld.Közi. Budapest, 1956.1. Szentes F., 1942: A felsőtiszai miocén medence összefoglaló képe.-Beszámoló a MÁFI vitaüléseiről, Budapest. Szepesházi K. , 1973: A Tiszántúl ÉNy-i ré" szőnek felsőkréta és paleogén korú képződményei .—Akadémiai Kiadó, Budapest, Szaldek K. , 1891: A Felső-Bodrogi Vizsza- bályozási Társulat története 1827-től az 1889. év végéig.-SátoraijaújhelyTrenkó Gy., 1909: A Bodrogköz vizrajzáhozv Földr.Közlem. Urbancsek J., 1977: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. VII. köt. — OVH VGI kiadvány, Budapest. Vadász E., 1960: Magyarország földtana.— Akadémiai Kiadó, Budapest. Vendl A., 1927: A magyarországi riolitti- pusok.— Mat.Term.Közi. Budapest. VITUKI: 1955: Magyarország hidrológiai Atlasza, 1.5. A Felső-Tiszai Budapest. Wein Gy. , 1972: Magyarország neogén előtti szerkezetföldtani fejlődésének összefoglalása.— Földrajzi Közi. Budapest. Zátopek A., Dvorak A. : K zemetresnemu ohro- zeni staveb v Ceskoslovensku.—Geofysi- kálni Sbornik, No.71. Zelenka T., 1964: A "Szerencsi-öböl" szarmata tufaszintjei és fáciesei.— Földt. Közi. 94.1. 17. A SAJÓ-HERNÁD vízrendszer kialakulása és változása A Sajó vízrendszeréhez három nagyobb vízfolyás tartozik. A Sajó, ebbe torkollik a Bódva, és a Hernád, mely a Sajóval egyező nagyságrendű. A Bódvával külön nem foglalkozunk. A Sajó vízgyűjtő területe (a Hernáddal való találkozásától számitva) 6495 km2, a Hernádé 5436 km2. A Sajó széles völgyben kanyarog beágyazott medrében. Esése 40-70 cm/km közötti, ami nem hasonlítható a Tiszáéhoz és viszonylag kiegyenlített. Hordalékszállitása is nagy, főként a lebegtetett hordaléka, de a görgetett is főleg Kazincbarcikáig. A Hernád is lapos árterü, de szerkezeti árok jellegű völgyben kanyarog, esése a határ átlépésénél 60 cm/km, a torkolatánál már csak 30 cm/km-es, vagyis ellapul (Goda L. et al. 1965). Hordalékszállitása is hasonlít a Sajóéhoz. Egyesült medrük nagyobb része tiszai eredetű. A Tisza elvándorlása és szabályozása révén"átörökölte" azt a Sajó. 17.1. Kutatástörténeti vázlat Nagyon vázlatosan térhetünk ki a terület kutatástörténetére, mivel a Sajó az ország vízrajzának nem olyan jelentős eleme, mint a Duna, vagy a Tisza, de legalább annyira és olyan behatóan megkutatott terület ez, mint az említettek. Földtani vonatkozásban már 1924-ben jelentek meg tanulmányok. Ilyen pl. Pálfy M. (1924) Ruda- bánya környékéről irt tanulmánya. Ferenczi I■ (1943) A Zempléni Szigethegység földtani viszonyait tárgyalta. Balogh K, számos munkája foglalkozik a környék rétegta- ni és szerkezeti viszonyaival. Irt a, Gö- mör-tornai karsztról (1948), a környék triász képződményeiről (1950, 1951) , Ruda- bánya környékének földtani viszonyairól (1952) , a Bükk-hegységről (1958) , a terület barnakőszénképződményeiről (1949). Schréter Z. (1952) a Szendrői-hegy földtaná- val, Jaskó S. (1952) a PUtnok környékével, Dér J. (1952) az Egercsehi környéki rio- littufákkal, Csepreghyné Meznerics 1. (1953) Salgótarján környékének őslénytani kérdé- seivel, Jámbor Á. (1959) a Bükk hegységen belüli részlet-kutatásokkal, Moldvay L.pe- dig (1961) Vilmány környékével fögiálkozott. Sümeqhy J. (1944) a Sajó hordalékkúpját elemezte, Rónai A. (1961) a Sajó-Hernád völgyének, a Cserehát, a Bükk és a Zempléni-hegység negyedidőszaki rétegeinek réteg- tani és lepusztulási formáit vizsgálta. Bulla B. (1934, 1941, 1953) inkább elvi, álta- lános szinten érintette a területet, Láng S. (1947, 1953) részletes geomorfológiai elemzés alá vette a területet. Zelenka T. a Zempléni-hegység szerkezetéit és felépité- sét elemezte. Pinczés Z. (1960) a tönkösö- dési folyamatokat vizsgálta a területen, Juhász Á. (1966) a szénbánya szerkezeti viszonyait elemezte, Franyó F. (1966) a Sajó hordalékkúpjának alakulását irta le, Mike K. (1972) a Sajó fej lődéstörténetét vázolta fel (gzerkesztési tévedésből Bendefy L. neve alatt jelent meg a fejezet), Bendefy L. (1972) pedig a terület jelenkori szintváltozásait és azoknak a vizhálózatra gyakorolt hatását dolgozta fel. 1978-ban Szabó Józsefnek is megjelent egy tanulmánya,
