Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története (Aqua, Budapest, 1991)
17. A Sajó–Hernád vízrendszer kialakulása és változása
melyben összefoglalta a Cserehát felszínének fejlődéstörténetét. Mindezek az eredmények mint mozaikok járultak hozzá ahhoz, hogy a Sajó vázrendszerének történetét megértsük. 17.2. A vizgyűjtő-terület földtani fel- épitése A Sajó-Hernád vízgyűjtője mind réteg- tani, mind hegységszerkezeti vonatkozásban nagyon változatos terület. A teljesség igénye nélkül úgy vázoljuk fel a terület földtani felépítését, hogy a vízrajz kialakulását és változásait jobban megérthessük általa. A Sajó és a Hernád közötti háromszög alakú terület a Cserehát. Legidősebb felszíni képződménye a Szendrői rög. Kristályos mészkövére (a rakacai márványra) sze- ricites agyagpala és homokkő települt. E- fölött kövületekkel bizonyított devonkori mészkövek, grafitos palák találhatók. Fúrásokban gránitnyomos agyagpalák is előkerültek. A paleozóos képződményeken a rög DK-i részén sehol sem találhatók mezozóos rétegek. Feltehetően nem is voltak,mert lepusztulási termékük sem fordult elő a környéken. Valószínű azonban, hogy a paleozó- ikum sem autochton képződményekből áll,hanem úgy torlódott össze messziről,de hosz- szú ideig lehetett ezután is szárazulat, mert lepusztulása nagy mértékűnek látszik. A rög ÉNy-i részére nagy vastagságú triász települt. Ez sem helyben képződött, hanem úgy torlódott össze és nagy vízszintes mozgások révén került a mai helyére. A rétegtani képet bonyolítják a neogén óta rárakódott üledékes és eruptiv fedőhegység-képződmények; a burdigálai kavics, homok és agyag, szarmatakori brakvizi agyagok, homokok és tufitok, valamint a szarmata riolittufák és pannon homokok, kőszenes agyagok, levantei kavicsok, valamint a kvarter folyóvízi és eolikus képződményei. A Sajótól DNy-ra van a Bükk-hegység 900 m fölé emelkedő tömege, mely Vadász E. (1960 p.471) szerint mind rétegtani kifejlődése, mind szerkezeti felépítése szerint a Kárpátok belső takaróövéhez tartozik. Legjobban a GömörbSzepesi Érchegységhez hasonlít. A tengeri kifejlődésü perm és triász kifejlődése alapján azonban nem azonosítható a Gemeridákkal sem, tehát külön takaróegységnek tekinthető. Paleozóos képződményei közül a felső karbonkor tengeri üledékei kövületekkel igazoltak. A tengeri felső perm a triász üledéksorral folytatódik, amelyet Balogh K.(1950) teljes üledéksornak talált. A triásszal a bükki me- zozóikum le is zárult. A hegység szerkezetéről annyit, hogy tektonikailag nagyon igénybevett; redőzött, pikkelyezett és vetőkkel szabdalt kéregdarab, melyet a törések mentén vulkáni intruziók is átjártak és fiatal törések is felszabdalták a területet. ÉNy felé az Aggteleki-karszttal is kapcsolatos a vízgyűjtő. A karsztvidék vizeiből több forrás táplálja a vízrendszert, elsősorban a Bódva révén. É-on a határainkon kívüli Szepes-Gömöri Érchegység is a vízgyűjtőhöz tartozik, K-en pedig a Hernád partjaitól a 900 m közeli magasságokba emelkedő Zempléni szigethegység vulkáni tufával és láva-intruziókkal jellemezhető felszine csatlakozik a vízgyűjtőhöz. Főleg piroxénandezitekből épült fel a felszín, csak néhány helyen bukkan a felszínre a miocén tengeri üledék. Kisebb pannoniai előfordulások is tarkítják a területét,melyek a felszín nagyrészét beboritó pleisztocén hullóporos képződmények alól tűnnek elő. Az egyesült Sajó-Hernád völgye alatt pedig dél felé egyre vastagodó pleisztocén hordalék-kup van, melynek vastagsága Sajó- hidvégnél a 90 m-t, a Tisza közelében pedig a 300 m-t is eléri (236. ábra). Szerkezeti vonatkozásban is változatos a terület, hiszen maga a vulkáni képződmények nagy mennyiségű és elterjedésü jelenléte is mobilis zónát jelez. A szerkezeti térképvázlat (1, ábra) , valamint a 205. ábra vázlatos földtani szelvénye érzékelteti, hogy milyen nagy mozgások zajlottak le ezen a területen is. A területen húzódik át a sokat vitatott, de eléggé még mindig nem ismert "Darno-vonal" is, mely a Kárpátmedence jelentős ércesedett szerkezeti eleme. Részben a szerkezeti mozgásokkal,részben a klimatikus változásokkal függnek össze a vízrendszer teraszai is, melyek a folyók történetéről sok mindent "elárulnak". Ugyanúgy tanúja a hordalékkúp is e változásoknak, csak az előbbi a kiemelkedő területeken, az utóbbi a süllyedő szakaszokon. A teraszokat is fontos tehát vázlatosan áttekinteni . Mind a Sajónak, mind a mellékfolyóinak három terasza jól kimutatható. A teraszok magasságának tanulmányozása során Somogyi S. (1960) kihangsúlyozza, hogy a Hernád és a Sajó terasz-rendszerének eltérő a szerkezeti felépítése. A Hernád teraszairól azt Írja, hogy a Miskolci-kapu felé közeledve Halmajig fokozatosan alacsonyodnak, de a teraszok közötti magasság-különbséget tartva előbb a IV., majd a III. és a II.sz.terasz simul bele az alluviumba. A Sajó teraszai viszont a Miskolci-kapu felé közeledve az egymáshoz való távolságukat is csökkentik. A Bódva teraszai a Hernádéhoz hasonlóak. Ebből a jelenségből arra lehet következtetni, hogy a Sajó völgye antecedens jelleggel vágódott be, miközben a hegység lassú billenéssel emelkedett, a Hernád völgye viszont a pleisztocén teraszok kialakulása után mozdult ki úgy, hogy az egész terasz-rendszer az alluvium sikja alá billent. Egyébként Láng S. (1944-47) a Hernád Kassa feletti völgyszakaszát is antecedens eredetűnek tartja. A IV. számú kavicsos Sajó-terasz a balparton Serényfalvától Bánréve és Putnok felé követhető. Kurittyáni határban kavics nélküli szinteket vélnek ezzel a terasszal azonosítani. Szuhakálló és Edelény környé
