Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)
Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez
Mihály plakett-tervet készített.-- Szeged nagy költője, Juhász Gyula pedig még 50 év múltán sem tudott szabadulni a kollektív élmény hatása alól. 33 így itt most a történteket megmagyarázó előzmények részletes ismertetése után beérhetjük a tragédia néhány olyan mozzanatának kiemelésével, melyek a már ismert események reális összefüggéseit, helyét kijelölik — és amelyek a továbbiak, elsősorban az újjáépítés feladataínak, felvázolásához nélkülözhetetlennek látszanak. 34 Az árvíz elleni küzdelem 1879-ben is éppen úgy folyt le, mint a korábbi évek során. Szegeden ennek már kialakult hagyományai, szervezeti formái voltak: az árvédekezés szinte ugyanúgy hozzátartozott a nagyrészt földművelő lakosság tavaszi munkájához, mint a szántás vagy a szőlőnyitás. A „vízvédelmi bizottság" már december végén megkezdte működését, amikor a vasúti hídnál keletkezett veszedelmesnek ígérkező jégtorlódás. Ennek megindulásával sem csökkent az árvízszint, sőt a február vége felé bekövetkező hirtelen emelkedés sürgős intézkedéseket tett szükségessé: a város a távollevő kormánybiztos helyére Nóvák József főügyészt küldte ki a percsorai társulat vízvédelmi bizottságának élére. Ugyanakkor megkezdték a második védelmi vonal, a szillér—baktói töltés erősítését és a vasúttal való — ugyancsak szabályszerűen megismétlődő — hosszas alkudozás, huzavona után, a késlekedő miniszteri engedély bevárása nélkül, a vasúti töltés magasítását is. 35 Mégpedig a korábbi korlátozásokkal: az 1 méter szélességben és három láb magasságban emelhető 4000 méteres nyúlgát építésével. Egyidejűleg hozzáláttak a mentési munkálatok előkészítéséhez a rendelkezésre álló s a torna- és csónakázóegylet tagjaira bízott csónakok és pontonok szétosztásával a város legmélyebb pontjain. A közmunkára mozgósított lakosság egyre nagyobb számban vett részt a szakemberek: a napszámosföldmunkások melleit a töltések magasításában. A sajtó, mintha megérezte volna a közelgő katasztrófát, ezúttal nagy részvéttel kísérte a fejleményeket; nem így azonban a kormány és az országgyűlés. Március 4-én, egyebek között, a Pesti Napló, a Magyar Lapok és a Pester Lloyd igyekezett nyomást gyakorolni a kormányra Szeged érdekében: „Szeged népe, férfi, nő és gyermek, most éjjel-nappal a töltéseken dolgozik . . . e szorongó leírhatatlan állapot ismétlődik majdnem évről-évre és a magyar állam összetett kezekkel nézi, hogy a derék magyar nép mint vívja az élet-halál harcot . . . Azt hiszszük valóban elérkezett már az ideje annak, hogy Szeged ügyét az egész ország magáévá tegye s a kormány és törvényhozás semmi áldozattól se riadjon vissza, mellyel Szeged küzdelmein lendíthetne . . 32. Valkó Arisztid: Zichy Mihály éremterve. = Numizmatikai Közlöny, 1955/56. 33. Juhász Gy. 70. sz. i. m. 34. A fő források: Lázár Gy. 74., Reizner J. 98., Szabó L. 100. és Mikszáth K. 79—80. sz. i. m. Egyéb források: Herrich K. 16., Nóvák J. 17., Bakay N. 19—20., A Tiszavölgyi Társulat . . . 22., Rapports . . . 25., Riedel J. 35., Lázár Gy. 50., és Kulinyi Zs. 73. sz. i. m. stb. 35. Márc. 4-én (!) — Boros Frigyesnek a munkálatokat késleltető vasúti hatóságok elleni erélyes fellépésére. (L.: Reizner i. m. 2. köt. 315—316. p., Szabó i. m. 101—107. p.) 36. Pesti Napló, 1879. márc. 4. sz. (Idézi: Reizner i. m. 318. p.)
