Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)

Károlyi Zsigmond: Adatok a szegedi árvíz történetéhez

Még a kormányon levő szabadelvű párt helyi közlönye is felháborodással fogadta a kormány felelőtlen, sőt ellenséges magatartását, a miniszterelnök március 5-i képviselőházi nyilatkozatát és az árvédelmi segély megtagadását : „Ki csodálkozhatnék azon, ha az alsó Tiszavölgy magyar népessége — az örökösen fenyegető katasztrófával szemben — elkeseredik és átokra fakad mindazok ellen, akiknek hatalom van a kezeikben, s ezt nem használják föl arra, hogy a felismert bajon segítsenek. Ez az elkeseredés most már döngetni fogja a kormánypaloták s a törvényhozás kapuját. Döngesse is és hallassa riadó szavát . . ."'

i7 A kormány ismert magatartása alapján nem sok várakozással tekintettek a kiküldött új kormánybiztos, Lukács György működése elé;

38 a város csak a katonaság — a temesvári hadtest — műszaki alakulatainak segítségétől várt eredményt. És valóban elsősorban ennek — és a hajóhíd idejében történt felállításának

39 — volt köszönhető, hogy bár Szeged elpusztult, lakói megmenekülhettek. A Belváros szárazon maradt részeiről — az ősi városmag: a Vár és a Palánk, vagyis a Dömötör templom és az Oskola utca környékéről —, mint egy hídfőállásból a hajóhídon át juthattak Újszegedre s találtak menedéket a környező városokban. így a példátlan katasztrófa, a 75 000 lélekszámú város pusztulása, a hivatalos adatok szerint, mindössze alig több, mint másfélszáz halálos áldozatot követelt. (Igaz ugyan, hogy a menekülés viszontagságai ezeknek a számát nem ismert mértékben megnövelték, s a közölt adatok nem ölelik fel sem a 14 000 lakosú Dorozsma, sem Tápé és Algyő, valamint a tanyavilág, tehát összesen kereken 100 O0C fő népességű elöntött terület, áldozatainak számát.) A katasztrófa lefolyása az előzőekben említettek alapján közismert: a Petresnél március 5-én betört víz a mentesített árteret, mint valami óriási tárolómedencét néhány nap alatt feltöltötte. A helyzetet éppen az súlyosbította, hogy a betörés az öblözet legtávolabbi, tehát legmagasabb pontján következett be. E tárolótér déli ,,duzzasztógátja" a régi szillér—baktói töltés alsó szakasza és a három lábnyi magas nyúlgáttal magasított gyenge vasúti töltés nem állhatott sokáig ellent a víz nyomásának, hiszen vonaluk mentén a vízszint magasabb volt az ártéren, mint a mederben. Március 8-án a felsővárosi körtöltés fölött átvágták a tiszai gátat és a víz több mint két lábnyi eséssel folyt vissza a meder felé a hullámtérre.

40 37. Szegedi Híradó, 1879. márc. 6. sz. (Idézi: Reizner i. m. 318. p.) 38. Jól jellemzi ezt a bizalmatlan és elkeseredett hangulatot Mikszáthnak L. Gy.-ről metsző gúnnyal megrajzolt portréja. = Mikszáth K. 79—80. sz. i. m. 39. A hajóhíd bekötése márc. 5-re készült el — Pillich Kálmán sürgetésére, aki más vonalon is nagy hozzáértéssel és lélekjelenléttel vezette a védelmi munkálatokat. (Reizner és Szabó i. m., több helyütt.) 40. Boros Frigyes utasítására. A védelemben kitűnt műszakiak közül Boros érdemelte ki leginkább Szeged megbecsülését. A beteg és öreg ember az utolsó percig kitartott: még törött lábbal is kivitette magát, csónakon és hordágyon, a veszélyeztetett pontokra, hogy a szükséges intézkedéseket megtehesse. (Reizner és Szabó i. m., több helvütt.)