Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.1. A töltések kiépítése (A ,,sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879)

40 000 kh - nyi (23 100 ha) területet. Ezen a szakaszon a csatlakozó töltést 1879/1880ban építették meg. (A következő évtizedekben a társulat tevékenysége egyre inkább a belvízrendezés terére tolódott át.)* A kecske—alpári öblözet érdekeltségei 1851-ben kiváltak ugyan a Hevesi Társulat szervezetéből, de a tervezett külön tevékenységet nem tudták megkezdeni, s egyletük, kormányintézkedésre, 1859-ben fel is oszlott. A társulatot 1863-ban szervezték újjá Szolnok—Csongrádi Tiszajobbparti Társulat (9.) néven, és töltését az ínségkölcsön felhasználásával építették meg 1866-ban. (A szükséges zsilipekre azonban nem áldoztak s az ál* Nem csupán kultúrtörténeti érdekességként, hanem a Tisza-szabályozás munkáját kísérő általános érdeklődés megnyilvánulásaként is, itt kell megemlítenünk, hogy Jókai Mór ,,Az új földesúr" c. regényének szinteréül a Közép-Tisza jobb partján, az akkori Jászkíséri Tisza-szabályozási Külön Egylet területét választotta, melynek gátjai éppen ekkora (1859-re) épültek ki. A régi és az új földesúr birtokát elöntő képzelt árvíz leírásánál pedig az 18ó0. évi árvíz tapasztalatait használta fel. („Képzelt" árvizet ír le, mert ez évben nem a jobb parton, hanem a bal parton, a fegyverneki öblözetben volt töltésszakadás. Az általa elképzelt és leírt jobb parti elöntés, ha nem is pontosan úgy, de később valóban bekövetkezett.) Bár a leírást a regény cselekménye irányítja, Jókai valóságlátására jellemzően, sok reális mozzanatot tartalmaz. Bemutatja, hogy az árvíz, megemelkedett szintje miatt, korábban biztonságos területeket is veszélyeztet (260. p.), ismerteti az árvízvédekezés egyes mozzanatait (266. p.) és beszél a vállalkozók felelőtlenségének veszélyes következményeiről — jelen esetben a zsilipeknél használt cölöpök (cölöprács-alapozás!) anyagával való takarékoskodás példáját említve (267. p.) . . . s. i. t. (A jelzett lapszámok az 1963. évi kritikai kiadásra vonatkoznak.)