Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A pusztapéklai rizstelep avagy az öntözés kezdete a Bácskában
a magáét, öreg napjaira a pazar kastélyok, a luxusvillák és a keleti kényelemmel berendezett lakosztályok előkelő lakója egy nizzai jóakarójának házába szorult, egyetlen szobába. De azért változatlanul otthon volt mindenütt, világfi módjára hol az egyik, hol a másik európai állam fővárosában jelent meg. Szomory Dezső például így látta őt Párizsban: „... amint Türr István végigjött a bulváron — s gyakrap járt itt magában egy lebegő piemonti kabátban —, talán másfél fejjel magasodott elő a tolongó emberáradatból, s valami fantasztikus lovagregény hősének tűnt...” Az örökké nyüzsgő, nyugdíjából élő tábornok utolsó napjait is úton töltötte. Bécsből érkezett Budapestre, hogy megírja és kiadja emlékiratait, de az útközben felszedett nátha végzett vele: 1908. május 3-án halt meg a magyar fővárosban. Mikszáth Kálmán Jókai barátjaként is búcsúztatta nekrológjában, s Jókai Mór-i regényhőst, népmeséi alakot látott benne. Szerinte ő volt „az a bizonyos fiú, aki hol volt, hol nem volt, egyszerű, szegény emberek fia volt, s egyszer csak elindult, úgy toronyiránt világot próbálni...” Türr István, azzal, hogy több mint száz évvel ezelőtt létrehozta az első öntözőcsatornát, s lelket próbált önteni az öntözéses gazdálkodásba, örökre beírta nevét a bácskai táj átalakítóinak névsorába, s bekerült az egykori dél-magyarországi vízimunkálatok nagyjai közé. Az öntözés ügyét utána még többen is felkarolták, de olyan nagyvonalú és megszállott „vizes” figura, mint amilyen ő volt, azóta sem termett ezen a vidéké. Az úttörők közé tartozott Péch József vízimérnök is, aki a földművelési minisztérium megbízásából megtervezte és létrehozta a pusztapéklai kincstári minta-öntözőtelepet. Ez sem tett ugyan eleget alapvető feladatának — az öntözéses gazdálkodás népszerűsítésének és elterjesztésének -, de sokkal jobb kezdeti eredményeket ért el az újverbászi társulati öntözőtelepnél. Péch József nem volt olyan különleges és színes jelenség, mint Türr István — csak abban hasonlított hozzá, hogy ő is szegény családból származott: apja egy ágrólszakadt ácsmester volt —, ő, mint gyakorló mérnök, a vezető technikai értelmiségi példaképe, a pusztapéklai kiruccanás után minisztériumi főmérnök lett, s „kincstári” pályája során még a miniszteri tanácsosi címet is elnyerte, a mérnökök közül elsőként. Emberünk Bánátból, pontosabban Temesvárról érkezett Pusztapéklára, ahol a hetvenes évek elejétől a Bega-csatorna hivatalfőnöki állását töltötte be. Ilyen minőségben egyik legközvetlenebb munkatársa volt Képessy Józsefnek a Bega és a Temes szabályozásáról szóló tervek elkészítésében. Képessy József a Javaslat Bánát közbenső vízhálózatának szabályozásáról című könyvének előszavában a mellérendelt szaktársak közül őt név szerint is említi. „... Különösen Péch József szakaszmérnök érdemeit kell kiemelnem, ki elejétől végig mind külső, mind belső működések körül ernyedetlen szorgalmat, szép tehetséget és fáradhatatlan munkásságot tanúsított mindenkor.” Mokry Endre A bánáti vizek szabályozásának történeti ismertetése című munkájában így jellemezte kettőjük együttműködését a szabályozási tervek elkészítésében: „... Amíg Képessynek érdeme a vezérelvek és az eljárás helyes megállapításában és a mérnöki munkálatok központi ügyes vezetésében kulminált, addig a kivitel közvetlen fáradalmaiért, s a részletek belértékéért Péch József szaktársunkat, mint Képessynek jobbkezét és főmunkatársát illeti az elismerés oroszlánrésze.” Temesvári működése előtt, ahol sok egyéb tevékenység mellett megalakította a Temes- vidéki Magyar Mérnök Egyletet is, Dél-Bánátban dolgozott a Paulis-árkodi (Pavlis-Jarkovac) Ármentesítő Társulatnál. Ebből a néhány sorból alighanem kitűnik az is, hogy a magyar kormányzat nagy jelentőséget tulajdonított az öntözés intézményes meghonosításának, s ezért az egyik legjobb gyakorló mérnököt küldte ki a pusztapéklai mintatelep megtervezésére és beindítására. Péch József 1878 tavaszán érkezett Temesvárról Pusztapéklára, azaz a mozgalmas, élettől 143
