Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon
2 A CSATORNÁZÁS KEZDETI LÉPÉSEI MAGYARORSZÁGON A VÁROSIASODÁS ÚTJÁN: MÉG MINDEN MEGOLDATLAN A XIX. sz. első felében vízfolyások mellé települt nagyobb városok a külföldiekhez hasonlóan a belső területeiken részben nyílt, részben föld alá süllyesztett módon építették ki vezetékeiket. Mint később Pest esetében is tapasztalható volt, ezeket különösebb tervszerűség nélkül, a vízfolyásokra merőlegesen húzták, hogy a csapadéktól minél gyorsabban megszabaduljanak. E csatornákba (a vízszolgáltatás megindulását követően) az épületek pöcéjét, illetve azok túlfolyóját is bekötötték, majd azon a címen, hogy a folyó mindent elhord, a szemetet is ide szórták. Az árkok előbb-utóbb eltömődtek, a mélyebb területek pedig elposványosodtak. Miután a folyóknál a kitorkollások megoldatlanul maradtak, nagyvíznél az ár rendre vissza tudott duzzasztani. Az 1838-as pesti árvíz idején is gondot okozott, hogy az áradás nem csupán az elégtelen színvonalú töltéseken való átömlés miatt okozott elárasztást a pesti városrészben, hanem a csatornanyílásokon visszafelé folyó szennylé révén is. Jókai Mór a Rab Ráby c. könyvében II. József koráról így ír: „a Lipótvárosnak akkor még nyoma sem volt, az ottani börze helyén úgy vadásztak a vadkacsákra, mint ma a hírlapi kacsákra, s a Deák Ferenc utca hosszában vonult végig az iszapos árok, sárral tapasztott sövénykerítésekkel.” 1 Hülff Móric (1734-1801) érdeme, hogy 1798-tól Pest városában 12 embert foglalkoztatott az utcai csatornák tisztogatására, akik munkájukért havi 6 forintnyi bért kaptak. Ok voltak az első csatornatisztítók. (Garami et ah, 1972.) 1794-ben, Pest város tanácsa Hülff Móric Bálint főkapitányí1 bízta meg egyebek mellett azzal, hogy a város belső és külső részein a vízfolyásokat szabályozza, ugyanis ezeknek nem volt kellő esésük, és a Dunába való betorkollásaik sem voltak megoldva. Ez utóbbi kérdést azért is tartották a legégetőbb rendezésre váró feladatnak, mert a mélyebben épült településrészek ki voltak téve az állandó árvízveszélynek. A betorkollásokat végül a rakpart végleges kiépítése során rendezték. Ezek közzé tartozott a csapadék- és szennyvizet máig közvetlenül a Dunába szállító Ördögárok budai oldalon található betorkollása is.
