Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

II. Az egységes szabályozás gondolatának születése

A rövid ideig tartó gazdasági fellendülést hamarosan súlyos piaci pangás követte. A birtokosok és kereskedők kezén eladatlan készletek halmozódtak fel. A császári ármádia létszámát 1815-től rohamosan csökkentették, és a nem minőségi termékekre (a szemetes gabonára,

a zsíros gyapjúra, a rágós húsú rideg marhára) a külpiac nem tartott már igényt. Az elavult termelési mód és az annak megfelelő gazdasági környezet, amelynek már korábban is esedékes reformját a konjunktúra egy ideig elodázta, gyökeres megújításra szorult.

Az egykori vízivilág életének szemtanúja

Ha az előzőekben talán túlzottan is tárgyszerűen soroltuk mindazokat a kényszerítő okokat, amelyek a magyarországi folyók, s különösen a Tisza szabályozásához vezettek, nem árt egy kicsit elidőznünk a nagy mesemondó JÓKAI Mórnál, aki még ismerte, milyen volt a víz menti világ a szabályozások előtti korszakban:

„Már a gyermek hozzá edződik az égaljhoz: mindig vízben gázol, szabad ég alatt él. Az életmód maga kijátssza a fenyegető lázt. Az alföldi magyar bőven él hússal, hallal, friss zöldséggel és búzákényérrel; sertése ingyen nő fel a bozótban, sulyom- termő tavak közt; halat ingyen ad a Tisza, s földje sok helyt húsz magot ad egyszeri szántásra; a burgonya itt nem díszük, azzal az ide való nép nem búsítja a gyomrát. A mellett minden ételéhez használja a természetkínálta fűszeres növényeket; leveséhez petrezselymet, zellert, köményt használ; kolbászába majoránnát, hagymát kever; káposztájába kaprot tesz; tárkonyt, tormát, gyömbért, borsot, mustárt vegyít

34

„Egy nyaram elmúlt, fénye elapadt Es téged szent folyom, nem láttalak.”

(Juhász Gyula, 1919)

a zsíros ételek közé; borát ürömmel keserítve issza, s reggeli pálinkájának ágyához gyenge fűzfahéjat használt (hamarább feltalálta a salicylt, mint a vegyészek), s a mi általános panacea [varázsszer], a paprika! Ez az, a mi a lázt elkergeti! de az idegent is, a ki legelőször kóstolja meg azt a vérrel versengő halászlevet, a mely úgy ízlik eleinte, mintha tüzet evett volna az ember. "

A kérész, vagy (szebbik nevén) a tiszavirág életének különböző fázisai